További Forma-1 cikkek
- Thaiföld is Formula–1-es futamot akar a jövőben
- Unalmas vagy lenyűgöző? Verstappen már-már sértő fölényben van a riválisokkal szemben
- Norris javította szombati hibáját, Verstappen pedig megkoronázta a hétvégéjét
- Max Verstappené a Red Bull 100. pole-pozíciója
- Norris már a rajtot követően nem volt versenyben, Verstappen újabb győzelmet zsebelt be
A Rush remek volt, de a pusztító valóságot közel sem adja vissza annyira, mint az 1 (angolul kiejtve one) című Forma-1-es dokumentumfilm, ami szintén az F1 70-es éveire koncentrál, csupa eredeti felvétellel a sportág kezdeteiről.
A Lauda-Hunt-párharc itt is előkerül, de mellékszál a fő irányvonal, a biztonság, illetve annak fejlődése mellett. A 1 a 60-as, 70-es évek legjobbjain keresztül mutatja meg, mekkora élethalálharc volt akkoriban a Forma-1. Nem volt még szalagkorlát, ezért halt meg például Jim Clark. És a halálhírét a hangosbemondó jelentette be a többtízezres közönségnek Hockenheimben.
Aztán már volt szalagkorlát, és ezért haltak meg tucatnyian brutálisabbnál brutálisabb balesetekben. Olyan gyilkos bukás is történt, ami be sem fért a filmbe, mert akkor a legkeményebb horroroknál is magasabb korhatárral vetíthetnék csak.
Egészen hihetetlen látni a rajtnál egymástól centikre, háromautós sorokba zsúfolt kocsikat, az azoktól pár méterre álldogáló nézőket, akik a füvön egészen az aszfaltig merészkedtek. Abnormálisan veszélyes, különösen mai szemmel, mintha valami degenerált, a valós veszélyt felmérni képtelen társadalom tagjai lettek volna, akik képtelenek voltak ésszel felérni, hogy a következő pillanatban meghalhatnak - volt, hogy meg is haltak, a korláton túlrepülő autó ütötte őket agyon.
Valójában az egészet rossz nézni, még úgy is, ha az ember tudja, mi lesz a következő jelenetben - mert a 1-ban egyetlen kitalált jelenet sincs, itt minden megtörtént, és pontosan úgy, amint azt látjuk.
A kockák között a túlélők - Surtees, Stewart, Lauda, Fittipaldi, Scheckter, Andretti, Ickx -, illetve az odaveszettek volt barátnői, feleségei mesélik el, milyen volt halálfélelemben élni, hogy hétről hétre aggódniuk kellett szerelmük életéért.
Kifejezetten jó érzés viszont látni, hogy milyen összetartó erőt jelentett az életben maradásért vívott harc, és hogy valódi, késhegyre menő rivalizálás igazából a 80-as évekig nem is akadt. A pilóták kapcsolata nem csak abból állt, hogy találkoztak a pályán, mint ma, hanem tényleg barátok voltak. Együtt lógtak a kocsin kívül is, együtt mentek bulizni, együtt csajoztak - akár a pályán is -, együtt mentek nyaralni. Mindennél erősebb volt a halál elleni küzdelem, és az ebből fakadó összetartás - mindez remekül látszik a kocsmai felvételeken és családi fotókon.
Nagyon jól kirajzolódik az is, hogy a Forma-1-et, és ezzel az egész autósportot tulajdonképpen a tévé mentette meg attól, hogy örökre gladiátorsport maradjon. "Az emberek nem akartak a nappalijukban halálos baleseteket látni, valamit csinálni kellett" - fogalmazza meg a lényeget Bernie Ecclestone.
Az ő 1976-os hatalomátvételéig hiába fenyegetőztek a pilóták bojkottal az életveszélyes pályák miatt, a problémáikat csak akkor kezdték komolyan venni, amikor képernyőre került az F1. Addig simán előfordult, hogy valaki a köröző társai szeme láttára égett halálra a pályán, és még a futamot sem állították le. "Williamson halott, ne örüljetek, csendes eredményhirdetés lesz" - mondták a győztesnek a célban, és ezzel a dolog el volt intézve. Aztán jött Ecclestone, hozta Dr. Sid Watkinst, és minden kezdett megváltozni.
1994 május 1-én halt meg legutóbb pilóta a Forma-1-ben, Ayrton Senna, jövőre lesz 20 éve - ha minden jól megy -, hogy nincs halálos áldozat. Vettel, Button mosolyoghat, Hamilton már boldogan ki is jelenti, hogy "nem kell úgy a szenvedélyünknek hódolni, hogy a halál fenyegetne minket". Ami persze tévedés, mert a körülmények összejátszása még ma is vezethet halálos bukáshoz a motorsportok minden ágában, a Forma-1-ben is.
Az tény viszont, hogy a gladiátorok biztonságért folytatott, mintegy 40 éve kezdődött harca eredményhez vezetett, és a technológiai fejlődésnek hála napjainkban sokkal nyugodtabban ülhetünk le a tévé elé vagy mehetünk ki a versenypályára. A 1 ezt az utat mutatja be megdöbbentően hitelesen, kiváló sztorival, vágással és a hozzá kapcsolódó - a Rushból többnyire hiányzó -, fenomenálisan jó zenével, az akkori és mostani főszereplők kommentálásával, Michael Fassbender narrátorhangjával.
A 1 tavaly készült el, ám csak jövőre fogják bemutatni, remélhetőleg Magyarországon is, mert a vásznon lesz ez igazán megdöbbentő, az F1-et kívülállóként szemlélőknek sokkoló, de mindenképp egyedülálló és kihagyhatatlan élmény.