Miért mindig Massa?

Azt mondta Felipe Massa a vasárnapi Német Nagydíj után, amikor már az első kanyarban fejre állt kocsijával, hogy kívülről nézve volt csak nagyon ijesztő az eset, ő bentről csak annyit tapasztalt, hogy minden pont fordítva állt.

És ha valaki, ő tudja, mi ijesztő és mi nem, hiszen 2002 óta 31 kisebb-nagyobb ütközésben volt benne – köztük 2009-ben abban az esetben a Hungaroringen, amikor Rubens Barichello leszakadt rugója találta fejbe, és valóban csak centiken múlt az élete. Akkor persze abszolút vétlen volt, így ezt inkább csak amiatt említjük, hogy érzékeltessük: tudja, miről beszél, amikor kevésbé ijesztő bukást emleget.

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Massa folyamatosan a másikra mutogat, miközben szinte mindig ő az egyik fél, aki bajba sodródik.

Idén a Kanadai Nagydíjon történt karambolja már minimum véleményes volt: miért vállalt túlzott kockázatot, miért centizett a határon az utolsó körre már fékproblémákkal küzdő Force India mellett, miközben ott volt neki az egész pálya, hagyhatott volna helyet bőven?

Akkor a két csapat és a két pilóta egymást okolta, végül Sergio Perez kapott büntetést.

Silverstone-ban Massa vétlen volt, nem kerülhette el az ütközést Kimi Raikönnennel, aki a falról csapódott vissza elé, sőt éppen a brazil remek reflexén múlott, hogy tompítani tudta az ütközést a Ferrarival.

Hockenheim után viszont hasonló szócsata indult el, mint Perezzel egy hónapja, azzal a különbséggel, hogy Kevin Magnussen nem is bizonygatja az igazát, nem vádolja Massát, egyszerűen elmondta, ő nem csinált semmit. Egy szóval sem említette például, hogy Massa ráhúzta a kormányt, pedig valójában ez történt.

Ki a hibás?

Kívülről egyértelmű volt a brazil hibája, a felügyelők mégis versenybalesetnek minősítették az esetet, tükrözve valószínűleg a kanadai Massa–Perez-bukás után elkezdett új hozzáállásukat: csak akkor büntetnek, ha nagyon szükséges. Most nem volt az, így felelős sincs, sima versenybalesetnek látták az egészet.

A brazil pilóta ennek ellenére előbb Magnussent, majd az összes újonc pilótát támadta övön alul, amikor azt mondta, szinte mindig csak a tapasztalatlan fiatalok okozzák a baleseteket. „Én voltam elöl, enyém volt a kanyar, ha valakinek figyelnie kell, az a hátsó kocsi. Hárman nem fértünk be a kanyarba egymás mellett, ezért visszavettem, hogy ne legyek a csapattársam mellett. Újabb verseny, ahol egy másik autó intézett el". A csúcspont persze ez a mondat: "Általában a GP2-ből érkező srácok miatt történnek a balesetek".

Nos, Perez három és fél szezonon és majdnem 70 versenyen van túl, Raikkönen meg egyenesen az egész mezőny legidősebb pilótája, 204 GP-vel.

A külön kategóriát jelentő, köz- és önveszélyes Pastor Maldonado is pont ugyanolyan rutinos, mint Perez, 68-68 rajtjuk van, tehát arról beszélni, hogy az újoncokkal van a gond, egyszerű felelősséghárítás.

Tavaly és tavaly előtt Maldonadóval és Perezzel volt a legtöbb probléma, a legtöbb büntetést az előbbi kapta. Érdekes, hogy az első évükben semmi gond nem volt velük, akkor jött ki, hogy nincs kezükben teljesen a kontroll, amikor ütőképesebb autóba ültek, illetve Pereznél, amikor nagycsapathoz, a McLarenhez igazolt a Saubertől. Ott aztán alulteljesített, és mindössze egy év után elküldték.

Ahogy Massát is a Ferraritól. A brazil már 33 éves, túl van 200 futamon – pont a balul sikerült silverstone-i volt a 200. neki –, röhejes lenne megkérdőjelezni a tapasztalatát, az egyik öregje az F1-mezőnynek. Ez már a 12. szezonja a Forma-1-ben, ám az, hogy ennek ellenére a mai napig olyan manővereket képes összehozni, mint a hockenheimi, mutatja, hogy ő már nem fog változni. És ezzel együtt olyan, mintha folyamatosan valami évtizedes sértődöttség beszélne belőle.

Erre is lehet magyarázatot találni, karrierjének két meghatározó pillanatát. Nála drámaibban senki nem veszített világbajnokságot: 2008-ban, amikor a Brazil GP-n elsőként áthaladt a célvonalon, világbajnoknak gondolhatta magát, ám Lewis Hamilton a maradék egynegyed körében előzött egyet, ezzel megszerezte a vb-címhez szükséges pozíciót, és mintegy fél perccel Massa után célba érve, ő nyerte meg a világbajnokságot. A sokk szó sem fejezi ki, mit érezhetett Massa.

Alig egy évvel később a már említett rugós eset történt vele a Hungaroringen, 2009 júliusában. Koponyatörése miatt életveszélyben volt, magyar orvosok mentették meg az életét, de fél évig nem versenyezhetett, ennyi idő kellett teljes felépüléséhez. Ami fizikailag megtörtént, de pszichésen valószínűleg sosem fog: önbizalmát azóta se szerezte vissza.

A következő szezonban már csak Fernando Alonso másodpilótája lehetett, olyannyira, hogy 2010 júliusában a Ferrari a győzelmet is elvette tőle Hockenheimben, ahol el kellett engednie spanyol csapattársát – ekkora csapást autóversenyző ritkán visel el. A karrierje akkor csúszott félre teljesen, Alonsónak többé nem is lett ellenfele futamon. Az pedig egyértelmű, hogy aki nem hisz magában 100 százalékig, egyetlen sportban sem lehet sikeres, pláne nem olyan rizikós sportágban, mint a Forma-1.

Legjobb példái az önbizalomhiánynak tavalyi, azóta is megmagyarázhatatlan monacói balesetei, amikor a célegyenesben vezette a falnak a Ferrarit. Egy még lehetett volna véletlen, csakhogy Massa az utolsó szabadedzés után másnap a futamon megcsinálta ugyanott, ugyanazt, olyan helyen, ahol ember a szalagkorlátnak még nem rohant. Teljesen elbizonytalanodott.

Idén a Williamsnél sokkal közelebb került igazi önmagához, mint öt éve bármikor, de mintha sorozatosan visszaesne, a bukások miatt nem tud igazán újra formába lendülni - és mivel nem tud formába lendülni, bukik, vagyis a dolog oda-vissza igaz.

Valószínűleg az sem véletlen, hogy 2010-es visszatérése óta olyan "gépékettesekkel" ütközött vagy koccant, mint Hamilton, Webber, Raikkönen vagy az idén épp Alonso. Voltak persze rutintalanabbak is, mint Karun Chandhok, Bruno Senna és Daniel Ricciardo, de közülük is csak az indiai volt első éves, frissen alsóbb kategóriából érkezett versenyző.

A múlt év végén megváltak tőle a Ferrarinál, a Williams mentette meg. A Mercedes-motoros autóval az idén már volt egy pole pozíciója, de amíg az utóbbi három nagydíjon a másodéves csapattársának, Valtteri Bottasnak már három dobogós helyezés is összejött a jó kocsival, neki egy sem. És nem azért, mert lassú, hanem mert ütközik, kiesik, nem ér célba.

Ami mindig valaki más hibája.