Hiába a tiltás, újra jön a dohánypénz az F1-be

vettelwn
2019.02.18. 23:03
A Toro Rosso és a Williams hétfői autóbemutatói picit elhomályosították a McLaren első ránézésre nem túl érdekes bejelentését, amiben egy új globális partnerről számoltak be. Csakhogy ez a globális partner nem más, mint a dohányóriás British American Tobbaco (BAT), ami egy kiskaput kihasználva tér vissza az F1-be a dohánytermékek reklámját több mint tíz éve tiltó szabályozás ellenére. A kiskapu nem új, a Ferrari már tavaly kinyitotta ezt a Philip Morris kezdeményezésével, zajlik is a vizsgálat, hogy tiltott pénzhez jutottak-e. A dohánylobbi meglepő visszatérése mellett is egyre furcsább F1-szponzorokkal lehet találkozni.

Ami összeköti a McLaren és a Ferrari lépését, az az, hogy hivatalosan nem dohányterméket reklámoznak, inkább nehezen megfogható jövőképet. A Mission Winnow (MW) célja, hogy szebbé, jobbá tegye a jövőt mindenféle kutatásokon keresztül, míg a BAT a McLarent felhasználva népszerűsíti a cég elektromos cigarettatermékeit, amit "talán kisebb egészségkockázatot jelentő" termékekként definiálnak. A felek célja, hogy többek között jobb akkumulátorokat és elemeket fejlesszenek, de több más kutatási eredményt is megosztanak egymással.

Hivatalosan tehát egyik istálló sem dohányterméket népszerűsít, ezzel eleget tesznek a 2006-os szezon végén életbe lépő dohánytilalomnak. Abban persze van némi irónia, hogy a McLaren pont az autóbemutató időszak közepén jelentette be a BAT-szponzorációt, hiszen az ünnepélyes F1-leleplezések nagy részben pont a dohánypénzek távozása után lettek luxuseseményből puritán bemutatók. Több csapat már valódi rendezvény nélkül, csak az interneten kiadott számítógépes grafikákkal mutatja be a friss gépet és annak festését, holott 2005-ben például a Jordan a moszkvai Vörös teret lezárva prezentált, 2007-ben pedig a McLaren, még a korábbról felhalmozott dohányvagyont ellőve Valencia belvárosát záratta le a bemutató kedvéért. Ilyenekkel ma már nem nagyon találkozni, az is ünnepi alkalom, ha egy csapat fizikai valójában mutatja meg az újságíróknak az új kocsit.

A Ferrari 2019-es kocsiján a Mission Winnow nagyjából ugyanolyan hangsúlyosan jelen van festésen, mint tavaly év végén volt. Azzal, hogy fehérről feketére váltották a logók színét, talán még jobban ki is ugranak azok, bár kétségtelen, hogy fehér alapon sokkal szembetűnőbb volt a Marlboro-hasonlat.

A PMI-cég egyébként a MotoGP-ben is agresszívan tör előre, a gyári Ducati-csapat motorját is az ő logójuk uralja dizájn szempontjából. Sőt, a projekt neve a MotoGP-istálló hivatalos nevébe is belekerült: Mission Winnow Ducati, ahogy a Ferrari mellé is a hivatalos nevezési listán.

Épp ezért Ausztráliában máris vizsgálják, hogy törvényt sért-e a Ferrari a dohányipari óriáshoz köthető szponzor beengedésével, főleg, hogy az MW logója eléggé hasonlít a korábbi Ferrari-partner Marlboróéra – ezen is bukhat el a dolog ausztrál nézőpontból. Az ügy nem lényegtelen a Ferrari szempontjából, hiszen a Philip Morris az elmúlt években úgy is évi 160 millió dollárt fizetett nekik, hogy nem volt jelen a kocsin szponzorlogóval. A tavalyi megállapodás értelmében ebből 100 milliót csoportosítottak át a MW alá, a többit továbbra is a háttérben kapják.

Az, hogy az ausztrálok mit döntenek, egyelőre lehetetlen megjósolni, a Ferrari és McLaren teremtette precedens fals helyzete viszont világos.

Úgy engednek be a sorozatba az F1-ből kitiltott, vég nélküli pénzpumpákat, hogy a jelen állás szerint a tiltást irányelvbe foglaló Európai Unió a mostani helyzettel szemben hatástalan.

Vagyis legalábbis még nem jelezte az EU, hogy van-e bármi problémája a friss helyzettel. A Ferrari a 2018. októberi Japán Nagydíj előtt tette fel a MW-logót a kocsira, azóta nem jártak Európában versenyen, ezért nem ütközött a tiltásba a dolog. A 2019-es F1-szezon pedig majd csak májusban ér Európába, addig pedig bőven van idő mind az MW-, mind a BAT-szponzoráció felülvizsgálatára.

A 2006-os EU-tiltás egyébként minden olyan dohánytermékre vonatkozik, amit elszívni, felszívni, vagy épp rágni lehet, és bár a nyelvezet nem tér ki az azóta kifejlesztett elektromos cigarettákra, tulajdonképpen azokat is szívni kell, joggal lehetne tehát érvényben ezekre is a tiltás.

A csütörtökön bemutatott McLarenen egyébként több helyen is ott van a BAT-hoz köthető "A Better Tomorrow" projekt logója, bár a csapat ügyvezetője, Zac Brown tagadta, hogy ezzel a dohánypiachoz közeledtek volna, hiszen csak és kizárólag a BAT dohányhoz nem köthető termékeit reklámozzák. Hogy mennyire meggyőző ez a magyarázat, azt mindenki döntse el magában.

Az aranykor

Azt viszont kár tagadni, hogy amíg a dohánytermékek az emberek egészségét súlyosan károsítják, addig a Forma-1-et pont a dohányszponzorok tartották nem a víz fölött, hanem kvázi a paradicsomban. Nem véletlen, hogy pont a dohánypénzek kivonása óta szűkült 24-ről 20 fősre az F1-mezőny. De ennél is érzékletesebb példa a korábbi Jordan (amiből aztán a Midland, majd a Spyker, aztán a Force India, végül a Racing Point lett a jogutódlást nézve) helyzete.

Az ír csapat sosem számított az F1 elitjébe, ám a Benson & Hedges pénzének köszönhetően olyan pilótákat tudtak megfizetni, mint Damon Hill, Heinz-Harald Frentzen és Giancarlo Fisichella – amellett, hogy Michael Schumachernek is ők adtak először lehetőséget –, akik össze is hoztak négy futamgyőzelmet az istállónak.

Ma már nem tud hasonlót megtenni egy középcsapat, nem ők válogatnak a pilóták között, hanem a saját szponzort hozó versenyzők nézik, hova tudnak jobb feltételekkel menni, ami nem feltétlenül a sport érdekét szolgálja. Ahogy az sem, hogy az egyik legismertebb F1-csapat, a McLaren évek óta normális szponzor nélkül indul a mezőnyben.

Már pedig a kiesett dohánypénz igen jelentős. 2001 környékén a három legnagyobb dohánycég 250 millió dollárt öntött az F1-be évente. Ez később jóval 350 millió fölé nőtt, és a 2006-os tiltás miatti kiesést a mai napig nem tudták teljes mértékben pótolni a csapatok.

Ezért is lehet, hogy egyre furcsább szponzorok bukkannak fel a csapatoknál, akik agresszív marketinglépésként ugródeszkának akarják használni a Forma-1-et. A Haas színeit fekete, aranyra módosító energiaitalcég, a Rich Energy tulajdonképpen úgy üzent hadat a Red Bullnak a pályán és azon kívül is, hogy egyelőre nem sokat tudnak felmutatni. Amikor 2018-ban szóba került – még a Haas-együttműködés előtt –, hogy felvásárolnák a Force Indiát, tulajdonképpen még senki nem hallott róluk, és most, hogy a Haasszal társultak, sincsenek sokkal előrébb. Olyannyira, hogy

az Angliában bejegyzett és működő cég termékeit alig lehet megtalálni az angol boltok polcain.

Ez egyáltalán nem gond az elnök-vezérigazgató William Storey szerint, aki pont, hogy az F1 jelentette ismertségnek köszönhetően indítaná el a céget a világsiker felé. Aggodalomra semmi ok, Storey szerint négy kifogástalan milliárdos áll a cég mögött, akik garanciát jelentenek a sikerre, és már legyártottak 90 millió doboz energiaitalt, úgyhogy hamarosan ellepik a világpiacot.

Hasonló modell szerint érvényesülne az új Williams-főszponzor Rokit, ami

egy olyan mobiltelefongyártó, ami még egyetlen telefont sem adott el,

de már főszponzor lett a Forma-1-ben. A recept itt is haonló, az F1 hátán felmászva tennék magukat ismert márkává úgy, hogy a hátteret a Rich Energyhez hasonlóan milliárdosok jelentik. Illetve itt épp egy milliárdos, John Paul DeJoria, akinek vagyonát nagyjából 2,6 milliárd dollárra becsülik. Ő a korábban az F1-et gumikkal ellátó Goodyear egyik mérnöke, Jonathan Kendrick üzleti partnere.

DzI4dGfW0AMOVVi
Fotó: Williams Racing

A Rokit a ROK csoport alá tartozik – az elég furcsa portfólió mellett érdemes megjegyezni, hogy nemrég 5 milliárd dollárral szálltak be India WiFi-hálózatának fejlesztésébe -, ehhez illeszkedhet a mostani Rokit cég felfuttatása, ami, ha végre elindul, 35 dolláros, tehát 10 ezer forintos telefont is piacra dob majd.

A Rokit egyébként már 2018. október 15-én szerződött a Houston Rockets NBA-csapattal, az ő mezükön is ott vannak szponzorként, jó messziről megágyazva a márka népszerűsítésének.

Azt még nem tudni, hogy bármiféle szabályozással elébe akarnak, vagy tudnak-e menni a kiskapun keresztül megoldott dohányhirdetéseknek, vagy hogy egyáltalán más csapat is dolgozik-e hasonlón, hiszen évi 50-100 millió dollár jelentősen ki tudja bővíteni egy-egy istálló lehetőségeit.

A másik szponzorációs vonal viszont az új csapásirány lehet. A kis- és középcsapatoknak komoly előrelépést jelenthet, ha egy nagypénzű szponzor melléjük áll, míg a szinte végtelenül vagyonos, agresszív reklámkampánnyal indító cégek pont ezen nyerhetnek. Ha a támogatásuk miatt (is) jön a siker, azzal óriási figyelmet szerezhetnek, de ha nem, akkor is beszélni fognak róluk csak azért, mert ott van a cég neve óriási betűkkel egy Forma-1-es kocsin.

Források: James Allen | Vice