Magyarok a nagyvilágban IV. - Izrael

Az úttörő szerepet Sallói István játszotta, aki a Beitar Jerusalem gárdájába igazolt hat évvel ezelőtt, s lett egy pillanatról a másikra a közönség kedvence. Sallóit igazi klasszisként kezelték a Földközi-tenger keleti partvidékén, s az egykori fehérvári, majd kispesti játékosnak döntő érdemei voltak (vannak), hogy az izraeli pontvadászat alakulatai elôszeretettel erősítik(?) meg keretüket magyar labdarúgókkal. A válogatottban is bemutatkozott középpályás légiós karrierjére sokan csak legyintenek itthon, pedig kint Sallóit megválasztották minden idők legjobb izraeli légiósának, sőt, majdnem Jeruzsálem díszpolgárává is avatták. Azóta több tucat magyar játékos próbált szerencsét az Európán kívüli Európában, ám közülük csak Pisont István és Márton Gábor mondhatja feltétlenül sikeresnek magát, a többiek gyakran retúr-repülőjegyet válthatnak.

Jelenleg tizenkét honfitársunk keresi kenyerét a Holt-tenger környékén, közülük heten játszanak e legmagasabb osztályban.
(A játékos neve után születési ideje, klubja neve és osztálya, klubjának jelenlegi helyezése, az őszi idényben játszott meccsek/gólok száma olvasható.)

BEKŐ BALÁZS (1971. december 15., Hapoel Jerusalem - II. osztály, 12., 16/0) Anyagilag mindenképpen előnyös lehet egy magyar focista számára a szentföldi második vonal, ám annak utolsó helyezettjében játszani nem túl nagy dicsőség. Ha azt vesszük, hogy Bekő anno még a válogatott keretnél is szóba került...

CZÉH LÁSZLÓ (1968. február 01., Hapoel Jerusalem - II. osztály, 12., majd Hapoel Beet Shean - II. osztály, 5., 15/3) A második vonalbéli csapatok nagy kedvence az egykori pécsi, majd ferencvárosi középpályás, akit mindig egy feljutásért küzdő gárda igazol le, majd a az első osztályban hamar túladnak rajta. Az ősszel is klubot váltott a hajdan a válogatottban is bemutatkozó szőke játékos, a kiesőjelöltből ezúttal előrébb léphetett.

Halmai Gábor

HALMAI GÁBOR (1972. január 07., Hapoel Tel-Aviv - I. osztály, 3., 10/1) A Videoton, a Honvéd és az MTK egykori játékosa a környezetváltozással indokolta távozását a Hungária körútról. Csapatában vezéregyéniségnek számított, egészen sérüléséig, ám az új évet már ismét a pályán kezdhette. Tudása alapján nem lett volna muszáj Izraelbe igazolnia, nyugatabbra is talált volna magának klubot.

HAMAR ISTVÁN (1970. október 06., Beitar Jerusalem - I. osztály, 2., 15/3) A válogatott bal oldalát kibérelô egykori honvédos neve az idény elején még klubja szabadlistáján díszelgett, aztán valahogy mégis megragadt a csapatnál. Ritkán tölt kilencven percet a pályán, általában le-, ritkábban becserélik. Bicskei ennek ellenére hisz benne.

Horváth Ferenc Eddig nem okozott csalódást

HORVÁTH FERENC (1973. május 06., Maccabi Tel-Aviv - I. osztály, 7., 7/2) Az őszi idényt a német Cottbusban kezdte a válogatott 2000-es gólkirálya, ám hiába brillírozott a címeres mezben, a Bundesliga egyletnél nem tudott állandó játéklehetőséget kiharcolni. Ennél többre vágyván elfogadta az izraeli középcsapat hívását, s eddig nem is okozott csalódást. Kérdés, hogy a válogatottbeli teljesítménye mennyire sínyli meg az éghajlat és színvonalváltást.

NAGY ZOLTÁN (1974. március 30., Hapoel Ramat Gan - II. osztály, 9. 17/0) A Debrecen és a Diósgyőr hajdani kapusa cspata legjobbjai közé tartozik, jobbára neki köszönhető, hogy egylete nem áll kieső helyen a második vonalban. Bár ez nem egy karriercsúcs.

NYILAS ELEK (1969. május 03., Ironi Asdod - I. osztály, 11., 17/4) A Váccal és a Fradival itthon bajnoki címet nyerő jobboldali középpályás számára szokatlan lehet, hogy folyamatosan a kiesés ellen kell küzdenie. Jelenleg az utolsó előtti helyen tanyázik csapata, tehát kevés az esély, hogy a Csank-válohatott egykori alapembere valaha még BL-mérkôzést játsszon, mint tette azt annak idején az FTC-vel.

PISONT ISTVÁN (1970. május 16., Hapoel Tel-Aviv - I. osztály, 3., 14/4) Sallói mellett talán az egykori honvédos futotta be a legnagyobb karriert a Szentföldön, a Beutarban nyújtott teljesítménye alapján igazolta le a német Eintracht Frankfurt. A német első osztály azonban nem feküdt a válogatottba is visszakerült középpályásnak, így visszatért a Jordán partjára, ahol újra megnőtt az önbizalma. A válogatottról azonban ezzel egy időben lemondhatott.

Sallói István Igazi klasszisként kezelték a Földközi-tenger keleti partvidékén

SALLÓI ISTVÁN (1966. szeptember 26., Maccabi Herclija - II. osztály, 11., 8/2) Ez az ősz már a levezetés éve volt a hajdani jerusalemi kedvencnek, aki érdemei elismerése mellett igazolt át a Beitarból a Maccabiba. A sérülések miatt keveset tudott játszani, s az őszi idény végén be is jelentette a visszavonulását. Nem elképzelhetetlen azonban, hogy vezetőként még visszatér Izraelbe, ahol istenkét tisztelik.

SÁNDOR TAMÁS (1974. június 20., Beitar Jerusalem - I. osztály, 2., 17/4) Debrecenből Torinón és Genclerbirligin át vezetett a cívisvárosi kedvenc útja jerusalemig, ahol Sallói utódát látták benne az izraeliek. A válogatott mezről már lemondó egykori olimpikon azonban meg sem tudja közelíteni az "úttörő" népszerűségét, de nem is rí ki a többiek közül. Anyagilag biztosan nem járt rosszul, s van, akinek ennyi éppen elég.

SZANYÓ KÁROLY (1973. október 11., Ironi Kiriat Ata - II. osztály, 6., 17/2) A "Zselé" néven közismert egykori újpesti kedvenc nem biztos, hogy ilyen karrierről álmodott az atlantai olimpián. Miútán elhagyta a Megyeri utat sem Debrecenben, sem az osztrák Riedben nem tudott gyökeret verni. Az Akoban megtalálta számítását, bár jelen helyzete olyan, mintha Celldömölkön játszana.)

VEZÉR ÁDÁM (1974. szeptember 21., Maccabi Tel-Aviv - I. osztály, 7., 13/0) Az egykori BVSC-s, majd kispesti kapus néhány meccsen ugyan hiányzott a fővárosi egyletbôl, ám szereplését nagyobb veszély nem fenyegeti. A korábban minden korosztályos válogatottban megfordult portás a címeres mezről viszont lemondhatott.