További Futball cikkek
- A Manchester City négygólos győzelemmel lépett közelebb a címvédéshez
- Marco Rossi a legszexibb szövetségi kapitányok toplistáján
- Minden idők egyik legkomikusabb öngólját hozta össze az ötödosztályú csapat futballistája
- Nem Szoboszlai bűne a Liverpool vesszőfutása, az egész csapat padlót fogott
- Kerkez Milos a piros lapjáról: Kezd elpuhulni a futball
Chivu és Sebők Vilmos fogtak kezet a kezdéskor, majd nem sokkal később már az első kapura (jobban mondva kapu felé tartó) lövést is feljegyezhettük: Dárdai lőtt húsz méterről tízzel felé. A túloldalán Dumitru riogatta elsőként a magyar védelmet, majd Lisztes hozott frászt Bicskei Bertalanra, ugyanis a tizenhatoson belül elvétette a labdát. A hatodik percben aztán a magyar védelem teljes cáfolatot adott azoknak a román kétkedőknek, akik valamiféle suskust sejtettek Bölöni László és a mieink közt. Mátyus rosszul kezelt le egy labdát, mely a lábáról Sebők combjára pattant. A hibát Korsós még korrigálhatta volna, ám csak szemlélőként vett részt a bohózatban, így Marius Niculae zavartalanul passzolhatott a bal sarokba, hatodik válogatott gólját jegyezve.
Még ki sem örülhette magát a nagyérdemű, amikor máris újra tombolhatott: Contra húzta meg a jobb oldalt (Hamar messziről, szemmel próbálta zavarba hozni), s beadását Niculae alig fejelte a hosszúsarok mellé. Ezután ismét Mátyus következett, a Cottbus bekkje óriási lukat rúgott a tizenhatoson belül, Moldovan azonban a taccsbíró szerint lesen állt. Nem úgy Niculae, aki ezúttal Sebők mellett lépett ki, sőt Királyt is elfektette, ám kisodródott, így begurítását Korsós ki tudta vágni a kapu előteréből.
Visszavettek a tempóból a románok, de Petőnek még így sem volt esélye, hogy szerelje Contrát: az Alavesből a Milanba szerződő jobbhátvéd rendre lefutotta az angyalföldi Jolly Jokert, s az egyik ilyen elfutás végén Munteanu lőhetett huszonötről, Király ezúttal a helyén volt. Nem úgy Munteanu szögleténél, amikor Adrian Ilie a rövid saroknál könnyedén megelőzte a középre mozduló portást, s a keresztlécre bólintott. Az ellentámadásból Pető próbált méltó választ adni, ám huszonöt méteres lövése négyet pattant az alapvonalig_
A 21. percben Hamar könyvelhetett el apró részsikert, ugyanis utolérte Contrát, igaz az eset után egy sárga lappal is gazdagabb lett. Az első, futballra emlékeztető magyar momentumra negyven percet kellett várni, ám Lisztes hiába iramodott meg Stelea kapuja felé, Ciobiotariu elgázolta - a román is elkönyvelhetett magának egy sárgát -, a szabadrúgásból pedig a sértett csak a sorfalat találta el. (Amíg Lisztest ápolták, Bicskei megkegyelmezett hamarnak, és lehozta a pályáról, a helyére a rendkívül gólerős csatár hírében álló, amúgy abszolút jobblábas Dombi állt a bal szélre.)
A félidőben aztán Bicskei megkeverte azt a bizonyos paklit, s újabb ászt húzott elő kabátujjából: a játékot sérülten vállaló Horváth helyére a tavasszal magára leginkább a játékengedélye körüli bizonytalansággal figyelmet felhívó Korsós Attilát küldte, így Dombi átmehetett a jobboldali mészcsík mellé, s ettől kezdve hivatalosan már három csatárral játszott a magyar válogatott. Ennek ellenére gólt ismét csak a hazaiak szereztek, A. Ilie lépett el Fehér mellett, beadására a hosszú oldalon Niculae érkezett, hetedik rovátkáját húzva a válogatott gólok rovatba. Mátyus még a totálképen sem látszott a lassításkor.
Ezután a pályán kívüli történések jelentették az eseményt az igencsak unalmas meccsen: előbb Fehér veszett össze a román kispaddal, majd a kb. kétszáz fős magyar szurkolótábornak akadtak nézeteltérései a rendfenntartókkal. A pályán eközben csendes román passzolgatás zajlott, csak Ciobotariu bal felsőbe tartó fejese jelentett némi izgalmat. Kiválasztottai kilátástalan erőlködését látva (Dombi például teljesen esélytelenül küzdött, hogy legalább egy labdát átvegyen - a kilencven perc kevés volt az üdvösséghez_) Bicskei is szép csendesen meghasonlott, s végső elkeseredésében Sowunmi helyére beküldte Kabátot, aki tíz perccel később csak a francia bíró jóindulatának köszönhetően maradhatott a pályán, ugyanis csatlakozott a "Contrát rugdosók Baráti Köréhez" - hátulról, páros lábbal szállt a Milan hátvédjébe.
A hátralévő időben mindenki a végső sípszót várta - a mieinknek a szenvedés végét, a hazaiaknak a fieszta kezdetét jelentette volna a francia jelzése, aki azonban négy percet hosszabbított (ez volt a meccsen a legnagyobb hibája). Az időt viszont nem lehet megállítani, így minden véget ér egyszer. Számunkra például a vb-selejtezők érdemi része zárult le. Fel a 2004-es EB-selejtezőkre!
|