Az olasz labdarúgó bajnokságban immár ez a "sokadik" eset, hogy egy játékos lebukjon a az ellenőrzések során. A sort még januárban a szintén a Lazio alkalmazásában álló portugál válogatott védő, Frenando Couto nyitotta meg, őt tíz hónapra tiltották el. Őt követte Edgar Davids, a Juventus holland légiósa, akit márciusban az Udinese ellni meccs ellenőriztek, és találtak a szervezetében nandrolont. Öt hónapos eltiltást kapott, szeptember közepén tért vissza a pályákra.
Még el sem ültek a németalföldi játékos doppingolása keltette hullámok, júliusban újabb eset rázta meg az itáliai közvéleményt. Doppingolásban való közreműködéssel vádolta meg ugyanis a torinói bíróság Antonio Giraudót, a Juventus ügyvezető igazgatóját, és Antonio Agricolát, a csapat orvosát. Az ügy előzménye, hogy 1998 nyarán Zdenek Zeman, az AS Róma cseh edzője egy interjúban azt állította, hogy az olasz bajnokságban a labdarúgók többsége doppingol. Példaként néhány Juventus-játékost említett meg. Az igazgató és az orvos tárgyalását 2002. január 31-re tűzték ki.
De nem csak ismert világsztárok, hanem kevésbé ismert labdarúgó akadtak fenn a rostán: Jean-Francois Gillet, a tavaly még Serie A-ban szereplő Bari belga kapusa a január 21-i, Reggina elleni mérkőzés után bukott meg a vizsgálaton. Májusban pedig megszületet az eddig csak légiósokat érintő doppingbotrány első olasz esete is: Stefano Torrisinek, a Parma válogatott labdarúgójának doppingtesztje hozott pozitív eredményt.
Ugyanakkor egyértelmű: az eset nem olasz specialitás, hiszen tiltott teljesítményfokozó használatát mutatott ki Frank de Boernak, az FC Barcelona holland válogatott labdarúgójának szervezetében az a doppingkontroll, amelyet a március 15-i Celta Vigo elleni UEFA Kupa-negyeddöntő visszavágója után készítettek. A játékost egyéves eltiltással sújtották.