További Futball cikkek
- Nem tudtak csodát tenni Szoboszlaiék, a Liverpool kiesett az Európa-ligából
- Dejan Sztankovics visszatért Budapestre fia betegágya mellől
- Döntés született José Mourinho utódjáról
- Egy osztrák csapat is kijutott a megújuló FIFA-klubvilágbajnokságra
- Az öngyilkosságon is gondolkodott az egykori csodagyerek, aki lelki roncsból lett dolgozó családapa
|
Na, kábé ez a hazai porond. Szokásosonak mondható sumákolás, már megbotránkoznia sincsen kedve az embernek. Az igazi gyalázat azonban külföldön zajlik az átigazolási periódusban. Ekkor ugyanis szétrajzanak hazánk derék labdarúgói, hogy állást keressenek maguknak a világ boldogabbik felén. Mint a mogyorószállítmány alján Nyugatra csempészett kurd menekültek.
Dvéri Zsolt az olasz másodosztályú Ternanánál járt, csakúgy, mint Waltner. Dvéri rettenetesen meglepődött. Először is azon, hogy játszania kellett - menedzsere úgy tájékoztatta, hogy csak alá kell írnia a szerződést -, és az olaszok nem kezdtek szédülni a megtiszteltetéstől, amikor teljes valójában megjelent előttük. Sőt, ezek a megbízhatatlan olaszok még meg is kavarták a dolgokat, csak hogy Zsolt dolgát nehezítsék: időközben kirúgták az edzőt, aki kiszemelte hazánk focistáját. Már csak az a kérdés, hogyan lehet kiszemelni úgy valakit, ha még a háttérben sem tárgyaltak róla?
Dvéri játékával mindesetre nem okozott csalódást. Ezt a lehető leghitelesebb forrásból tudjuk: magától a futballistától. Az új tréner is elégedett volt vele, de a döntésbe a klubelnöknek is lesz még beleszólása. Csak nehogy Berlusconiig kerüljön az ügy! (Érdekes módon, ahol a mieink szerencsét próbálnak, ott rendszerint előbb-utóbb személyi változások vannak, bürokrácia, szervezeti zűrzavar.) Lehet, hogy a magunkfajta túl egyszerűen értelmezi az ilyen gesztusokat, de amikor valaki (esetünkben a tréner) egy vállrándítással följebb tolja a felelősséget, a döntést, az a lerázás egyik kíméletes formája. Dvéri észre sem vette, hogy a bolondját járatták vele? Pillanatnyilag az újpesti juniorokkal készül.
Waltner már sokkal dörzsöltebb volt. Az olaszok próbajátékán lőtt ugyan két gólt, de menedzsere újabb ugrasztására azonnal összepakolt, és repülőrajttal megcélozta Portugáliát, a Bundesliga II-ben küzdő Hannover edzőtáborát. A megtáltosodott csatár ismét kettőt vágott a bemutatkozó játékon, és noha a németek Tököli Attilát várták - Tököli rangon alulinak találta a próbajátékot, és otthon maradt -, Waltner szerint (megint a hiteles forrás, ugye) az edző el volt ragadtatva.
|
Számos játékosunk járja a világot - Egressy évek óta nem alapozik emiatt -, próbajátékok során vesz részt, pedig a próbajáték intézménye szinte ismeretlen Európa komolyabb klubjainál, legalábbis komoly igazolás esetén. (Lisztes és Dárdai sem így szerződött el.) A mieink persze mennek. (Közben félhangosan mormolják: profi játékosok vagyunk, profi játékosok vagyunk...) Kopogtatnak, égetik magukat, meg a mi magyar futballunkat is, bár azt már nem nagyon lehet. Egy magyarázat van a viselkedésükre: ki akarnak törni valahogyan, kikecmeregni a mocsárból, el innen, el (lásd a mogyoróban kicsempészett kurd esetét), csak azt nem érik fel mindig ésszel, hogy ilyen mentalitással, fizikai állapottal, technikai tudással nem lehet.
A kitartóan ostromlott európai középklubok játékosfigyelői pedig kicsikét nem állnak meg Szegednél, kicsikét délebbre is eljutnak, megnéznek egy valamirevaló jugoszláv (vagy horvát) focistát néhány meccsen, és aztán hozzák a szerződést, annyi bőven elég is, nem kell több. Próbajáték? Ugyan! A próbajáték már szinte csak az ábrándos lelkű magyar labdarúgók hitvilágában létezik, mítosz, az Úr mennyei birodalmának bejárata, a padon Szent Péter szotyolázik és jegyzetel (jobbal ügyes a srác, de lassú és gyönge, egy év múlva nézzük meg újra, esetleg, ha megsérül a harmadik ghánai csereék), Gábriel arkangyal lengeti partzászlót.
|
A menedzsernek mindegy milyen áron, csak üzlet legyen, minél gyorsabban. Vayer Gábornak például sikerült elszerződnie. Aztán meglepődve mesélte, hogy az aláírt szerződésben nem a korábban megbeszélt összeg szerepelt. A menedzsere nem lepődött meg. Ő alighanem pontosan tudta, miről van szó. És azt is tudta, hogy Vayer így is elfogadja majd a megállapodást, mert neki mindegy, csak el innen. És tényleg elfogadta.
Valakinek azért összejöhet nagy csapat is. Fehér Miklós érdekes módon nem járt korábban próbajátékon Portóban, és gyaníthatóan az Atleticónál sem fog. Mégis meglehet, hogy tizennégy rúgott góllal nem kell.