A döntetlen már hízelgő lenne Izlandon

Izland a kilencvenes évek magyar labdarúgásának mumusa volt. A 94-es vb-selejtezőkön Kovács Kálmánék szégyenszemre kétszer is kikaptak az akkor még sokkal gyengébbnek vélt ellenféltől. A korábban bálnavadászoknak titulált félamatőr csapat első jelentős nemzetközi győzelmét felettünk aratta, '92-ben, a Népstadionban 2-1-re nyertek a négy évvel korábban még 3-0-ra vert izlandiak. (A visszavágón is kikaptunk, és két év múlva az Eb-selejtezőn is.)

A cseheket is megverték a vb-selejtezőn

Azóta az izlandi labdarúgás igen sokat fejlődött, mára már a mieninkkel együtt a harmadik kalapban szerepelnek a sorsolások előtti kiemelési rangsorban. Már vannak Európa elismert bajnokságaiban szerepelő klasszisaik: Arason a Rosenborg kapusa, Sverisson a Herthában, Gudjohnsen a Blackburnben játszik. A legutóbbi vb-selejtező sorozatban a cseheket is legyőzték 3-1-re - Nedvedék emiatt nem lehettek elsők csoportjukban -, és az utolsó előtti fordulóig még a továbbjutásra is esélyesek voltak.

Az eddigi eredmények: 1988: Magyarország-Izland 3-0 1988: Izland-Magyarország 0-3 1992: Magyarország-Izland 1-2 1993: Izland-Magyarország 2-0 1995: Izland-Magyarország 2-1 1995: Magyarország-Izland 1-0

A mieink azonban ettől függetlenül - a szokásos és nem ritkán alaptalan optimizmussal - minimum a pontszerzés reményében utaznak a szigetországba, noha valljuk meg: nem mi vagyunk a toronymagas esélyesek. Még akkor sem, ha esetleg Lipcsei Péter hosszú idő után ismét ott lesz a középpályán, és még akkor sem, ha Dragóner Attila elnöki kegyelmet kapott piros lapja után, és ott lehet a védelem tengelyében.

De milyen a mieink játéka?

Gellei kapitány szokása szerint visszafogottan bizakodik, ám megmosolyogtató, hogy egyrészt az éghajlat, másrészt a svédekéhez (velük kezdünk az EB-selejtezőkön) hasonló játékstílus miatt játszunk éppen Izlandon. Nem csak arról van szó, hogy az időjárás ilyenkor arrafelé sokkal hűvösebb, mint Stockholmban, de azon is elgondolkodhatnánk, hogy a mieinknek végre a saját játékukat kellene játszani, nem pedig rendre az ellenfélhez alkalmazkodni.

Saját játéka azonban nem igazán van a társulatnak, erre a spanyolok elleni első hatvan perc a bizonyíték, hiszen még kapura sem lőttünk. (Félóra azonban csakugyan jó volt.) Most biztosan nem fogjuk látni a kezdeti vergődést, vagy a hajrábeli sziporkázást, mert a szombaton hatkor kezdődő mérkőzést egyik televíziós csatorna sem közvetíti. Nem érné meg nekik.