Sasu keze eldöntötte a három pontot

Az előzetes várakozásokkal ellentétben a megerősödött Kispest nem esett neki ellenfelének, míg az újvárosiak megbecsülték a labdát. Írhatnánk így is, a valóság azonban az, hogy a két együttes borzalmas első félidőt produkált. Ez nem is a tartalékokkal "megerősített" Duneferre volt szégyen, sokkal inkább a "válogatottakkal" teletűzdelt Kispestre.

Említést érdemel azonban Deli, a vendégek kapusa, aki Bita helyett kapott bizalmat és második első osztályú mérkőzésén ezt több remek védéssel igyekezett meghálálni. Körülbelül ennyi volt az első félidő. . .

A második negyvenöt percben sem történt érdemi változás, enyhe mezőnyfölény, komoly gólhelyzetek nélkül. Juhos játékvezető azonban úgy döntött, ha a csapatok nem tudnak maguktól helyzetbe kerülni, majd ő segít. Egy órányi játék - inkább kínszenvedés - után Erős a vendégtérfél közepéről indította Sasut, aki Farkas Ágit és Éles Józsefet is megszégyenítő módon tette gyönyörűen kézzel maga elé a labdát, így már nem volt nehéz a kirepülő kapus mellett a kapuba találnia. (Fejlettebb futballkultúrájú országokban ilyen esetekben több hetes kényszerpihenő vár a játékvezetőre.)

Hogy igazi sablonnal éljünk: a gól jót tett a mérkőzésnek! Ez esetünkben annyit jelentett, hogy a vendégek nagyobb hangsúlyt fektettek a támadásra és a hazaiak is bátrabban kontrázhattak. Azonban kiderült, hogy a vendégeknél még mindig a nyugdíjkorhatár előtt álló Lengyel a legképzettebb játékos, míg a másik oldalon - akárcsak a gól előtti játékból - nem a futball iránti szeretet inkább a nagyképűség tükröződött.

A legszörnyűbb az egészben az, hogy a Kispest edzője a találkozó után úgy nyilatkozott: Azt kaptam a találkozótól, amit vártam. . . Azaz az edző, a biztos kiesőnek tartott Dunaferr ellen egy roppant gyenge teljesítményt, és egy - az érvényes szabályok szerint érvénytelen - gólt várt. Szomorú.