További Futball cikkek
- Xabi Alonso a Liverpoolt és a Bayernt is kikosarazta: marad Leverkusenben!
- Ekkora bundát még nem látott a világ, ki is rúgták az edzőt
- Új szerződést kötött Dániában a magyar futball szupertehetsége
- „Szenvedett már eleget!” – védelmezi edzője a fogadásfüggő futballsztárt
- A spanyol klasszis egyelőre nem akar Szoboszlaiék edzője lenni
Szélesi Zoltán: Keménysége és ütemérzéke emelte a társai fölé, még Lothar Matthäusnak is feltűnt. Lelkesedésére sohasem lehetett panasz.
Tamási Zoltán: Amikor a télen el akarta hagyni az Újpestet, talán ő sem gondolta volna, hogy érmet ünnepelhet. Ennek értéke talán vetekedhet Ronaldinho mezével, amire jó érzékkel - még büntetés árán is - lecsapott Párizsban. Gyors sose volt, így nem is lassulhatott le vészesen, fejjátéka viszont elsőrangú, labdabiztossága és keménysége is értékelhető.
Juhár Tamás: Miután kikerült a válogatottból, számára is elérkezett a tavasz. Lassúsága szembetűnő volt, mint ahogy kockázatmentes játéka is, a hozzá legközelebb állóhoz passzolt mindig, így legalább kevésszer adta el a labdát. A tavasszal tíz gólt kapó védelem egyik pillére volt.
Vanczák Vilmos:A Fóton megerősödött Vanczák már-már Szlezák Zoltánt időzően futott el többször a baloldalon, aminek meg is lett az eredménye. Beadásai általában pontosak voltak, a védőmunkájára sem lehetett panasz.
Simek "Gyorsvonat" Péter: Ősszel a személyvonat is gyorsabbnak tűnt nála, de a csapattal együtt ő is felpörgött. Beadásai általában emberhez kerültek, a kapu előtt azonban sokszor bizonytalankodott. A védekezésből kivette a részét, szabadrúgásai, ha ugyanolyan pontosak lesznek, mint erősek, retteghetnek a kapusok. Így sem vállalkozik szívesen senki a kirepülő-ember szerepére, ha ő állt a labda mögött.
Erős Károly: Már kizárólag ő hisz az orrtapasz erejében, pedig harcosságához nyilván nem kell a külső segítség. Az idegei nem mindig voltak rendben, és a labda is jobban érzi magát nála - ha a kezében van. Nagyon fontos láncszem volt a támadások megakasztásakor, az építésnél lényegesen kevesebbszer.
Farkas Balázs: Haja alapján a Bundesligában lenne már rég a helye, képességei sajnos olykor még az élvonalban is kevésnek bizonyulnak. Fogyatékosságait tavasszal jól pótolta, még társai irányítására is vállalkozott, több, kevesebb sikerrel.
Tóth Norbert: A tavaszi szezon elején, amikor még nem ment neki a játék, rendre megkapta a "pénzéhes kurva" minősítést, góljai azonban elfeledtették az Újpest-táborral a múltat. Góljai - a Debrecen elleni emelése emlékezetes marad -, tizenegyesei mellett gólpasszai is hozzájárultak az Újpest meneteléséhez. Kár, hogy nem kedvesének, Lilunak adja vonal melletti interjúit, neki imponálóan tárhatná fel a lestaktika rejtelmeit.
Bükszegi Zoltán: A futballban is éleslátású Torgyán József minisztersége idején a leghálátlanabb magyar futballistának nevezte a serdülőként igen ígéretes karrier előtt álló, és gólcsúcsokat döntögető Bükszegit. Technikailag visszaesett, többször visszafogta a támadásokat, mentségére szóljon, néha segítette is.
Rajczi Péter: A Fradi elleni góllal örökre belopta magát a szurkolók szívébe. Gólja utáni önfeledt ünneplésekor mellizmot fedeztünk fel a testén, ami nem kis szó a mai magyar mezőnyben. Ha ilyen ütemben fejlődik, könnyen feledtetheti Kovács Zolit.
Polonkai Attila: Mozgékonyságával, cselezőkészségével pótolja termetbeli hiányosságait, de tőle nem is lehet elvárni, hogy megtámadja Kristont, mert a válláig sem ér neki.
Kovács Zoltán: A tavaszi menetelés ellenére senki sem veszélyeztette házi gólkirályi pozícióját, amit kilenc találatával biztosan megőrzött.
Szanyó Károly: Nem hiányzott a csapatból, nem fékezte le körülményességével a lendületes akciókat.
Urbán Flórián: A magyar futball pillanatnyi állapotát tekintve hamarosan létjogosultságot szerez az Urbán-szív definíció. A harcossága és lelkes játéka nagyon hiányzott, szakkommentátorként sem tagadja meg önmagát, végre valaki elmondja, amit lát. Tőle nem hallani olyat, hogy mindenki fejlődik, és "egyre érettebb" játékot mutat.
Tokody Tibor: Nem ért Simek nyomába.
Rósa Henrik: Rosszul döntött, amikor elhagyta Újpestet, mert az MTK-nál fizetési bonyodalmak adódtak, plusz a címvédő csapat nem állt harcban még az érmes helyezésekért sem.
Feczesin Róbert: Termete, felépítése és hozzáállása futballistára emlékeztet, ha nem kanászodik el, Szabics nyomdokaiba érhet. Vagy akár még túl is nőhet rajta.
Dr. Mezey György: A nagy stratéga, a kínos vereségek meg nem magyarázója, szerencsére még időben sértődött meg - ki tudja, hányadszor -, így nem akadályozhatta meg a csapat fejlődését. Osztályfőnök-szerű szigorát a kezdetektől erősen és feleslegesen érzékeltette, ám közben nem vette észre, hogy szamárfület mutatnak neki még az eminens és általa kedvelt diákok is. Amikor küzdeni kellett volna, amikor megmutathatta volna milyen remek szakember is, akkor a sokkal kényelmesebb katedrát választotta, de legalább ezzel éremhez segítette az Újpestet.
Mészöly Géza: Élvonalbeli edzői karrier ennél szebben nem is indulhat. Édesapja, az ízes magyarságát legemlékezetesebben Izlandon bizonyító "Szikla" féltette őt, mert még káromkodni sem tud. A Lille-t is megjárt Géza végül erre a tételre is rácáfolt, a szájról jól olvasók könnyen megítélhették, az alma nem esett olyan messze a fájától. Mészöly közvetlensége láttán fellégezhettek a játékosok, végre embernek érezhették magukat, és ennek, valamint a fiatalításnak meg is lett a várt eredménye. (Bár az UEFA-kupás indulásra talán még ő sem számított.) Segítőjével, Véber Györggyel együtt éltek a játékkal, de nem telepedtek rá csapatukra.