További Futball cikkek
- Nem tudtak csodát tenni Szoboszlaiék, a Liverpool kiesett az Európa-ligából
- Dejan Sztankovics visszatért Budapestre fia betegágya mellől
- Döntés született José Mourinho utódjáról
- Egy osztrák csapat is kijutott a megújuló FIFA-klubvilágbajnokságra
- Az öngyilkosságon is gondolkodott az egykori csodagyerek, aki lelki roncsból lett dolgozó családapa
A legöregebb bottal jár
Bő tíz óránk van még a kezdésig, a játékosok hotelszobáikban pihennek, a rajongók viszont már melegítenek: üvegből isszák a vodkát, a visszafogottabbak söröznek. Az utcán persze elkezdődött a találkozó, a kivétel nélkül angol mezes drukkerek összetömörülnek, és a szűk folyosón áthaladó hölgyeket éljenzik, míg a férfiak hangos fújolást kapnak.
Nem csak fiatalok vannak viszont, két igen idős drukker is kószál közöttük, együtt legalább százötven évesek lehetnek, egyikük már bottal jár.
A dánok csak délután jelennek meg az utcákon, ám ők is csapatuk színét, a pirosat viselik.
Rabóczkyt már elfelejtették
Mi hamar a stadion felé vesszük az irányt, igaz dugótól nem kell tartanunk: Koppenhágában rengetegen járnak biciklivel, nem ritka, hogy a jelzőlámpáknál két-három kocsi várakozik, de a bicikliúton húszan sorakoznak.
Benézünk a stadion ajándékboltjába, amely az FC Köbenhavn fanshopja is egyben. A magyar légiós, Rabóczky Balázs fényképeit keressük, de a tinédzser eladólány kiábrándít: "Ő már csak cserekapus, és már nincsenek vele nagy terveink."
Koppenhágában a lányok is fociznak
A Parken Stadion mellett Koppenhága legnagyobb parkja terül el, nagy részén focikapukkal, gyerekek, sőt lányok is rúgják a labdát. Nézelődünk egy kicsit, majd jó másfél órával a kezdő sípszó előtt bemegyünk a stadionba. Velünk egy időben érkeznek az első angol drukkerek is, akik egymással versenyeznek, hogy kiakaszthassák a zászlóikat. Csupán néhányan járnak szerencsével, sőt, van aki nem is próbálkozik, mert az övé akkora, hogy egy kisebb szektort is lefedhetnének vele. A gyep még üres, locsolják, a szögletzászló környékén galambok legelésznek rajta.
Találkoznak az ismerősök
Hét óra körül jönnek a játékosok, hogy szemügyre vegyék a pályát. Az angolokon még a formaruha van, a hazaiak melegítőben diskurálnak. Sok az ismerős: az ex-Chelsea-futballista Jesper Grönkjaer John Terryvel és Joe Cole-lal, a volt evertonos, ma már madridi Thomas Gravesen Wayne Rooneyval társalog. Michael Owen az oldalvonalnál nevetgél.
Eltűnnek az öltözőben, majd bő tíz perc múlva már melegítő szerkóban térnek vissza.
Az angolokat David Beckham, a csapatkapitány vezeti föl. Nagy tapsot kap, persze a hazaiak még nagyobbat, hiszen a 45 ezres stadion jó háromnegyedig már megtelt. Nagyjából négy-öt ezer vendégszurkoló lehet, igaz a meccsnek semmi tétje nincs.
Az angolok labdával kevesebbet dolgoznak, míg a dánok azzal szórakoznak, meddig tudják csak sípcsonttal a levegőben tartani a labdát.
A dánok ötösével isszák
A nézőtér is melegít. Dániában nemzeti ital a sör, a büfékben a legtöbben azonnal öt korsóval vesznek. Ennek elszállítására különleges kis szerkezetet készítettek, amelynek füle van, és öt pohár cipelésére alkalmas.
A futballisták legközelebb már mezeikben, a bíró felvezetésével tűnnek fel, majd lejátsszák a himnuszokat. Az angolok fejből éneklik, a hazaiaknak viszont a biztonság kedvéért az eredményjelzőre írják a nemzeti induló szövegét.
Beckhamék és Jon-Dahl Tomassonék is dalolnak, majd két részeg dán szurkoló tűnik fel a pályán. Egyikük csak bandukol, hamar el is kapják a rendőrök, ám a másik kifejezetten gyors, két kisebb kört is fut, amíg le tudják teríteni. (Amikor leviszik, látszik, hogy stoplis van rajta.)
Különleges boka
A játékosok mosolyogva nézik, különösen az angol csapatkapitánynak tetszik, ő fülig érő szájjal nevet.
Az első félidőben sokkal jobbak az angolok, ám Jermaine Defoe bénázása miatt nem tudnak gólt rúgni. Számunkra viszont inkább Beckham a főszereplő, a jobb szélen helyezkedve ő játszik hozzánk legközelebb.
"Nem véletlenül szupersztár, még a futás is jól áll neki" - jegyzi meg az egyik kolléga, ám testközelből látva megállapíthatjuk, miért is lett a harmincéves jobbszélső napjaink első számú futballistája: hihetetlen beadásai és keresztlabdái előtt úgy támaszkodik a bal lábára, hogy az szinte mindenkinél bokatörést jelentene, nála viszont ez a természetes póz. Valójában a világon senki nem tudja utána csinálni. A szpájszgörl, a melírozott haj és a divatdiktátorkodás alapja ez a hihetetlen mozdulat, amely nélkül a másik három értéktelen lenne.
Töfting már szabadlábon sörözik
A szünetig nincs gól, a pihenő alatt a klubházban nézünk körül. Leginkább gazdag VIP-vendégekkel találkozunk, de szerencsére feltűnik egy ismerős arc is. Stig Töfting, a dánok egykori, bodybuilder felépítésű középpályása elmélyült beszélgetést folytat egy nála sokkal jobban öltözött úrral. Kissé meglepő, hogy itt van, hiszen tavaly többéves börtönbüntetésre ítélték különböző erőszakos cselekedetek miatt. Velünk kifejezetten kedves, pózol egy fényképhez és még vigyorog is.
A szünet után új kapus jön ki az angoloknál, David James, aki hamar el is dönti a meccset: két hibájából két percen belül két gólt lőnek a dánok. A stadion robban, a dán szurkolók felállva ünnepelnek, tapsolnak, énekelnek.
A harmadik gól után a végig jól játszó Rooney szépít, de Sören Larsen - újra potyaszerű - gólja teljessé teszi a kiütést, 4-1.
A vereség után is büszkék
Az angolok csalódottan bandukolnak le, de előtte megtapsolják közönségüket, amely ünnepli a veszteseket is. A győztesek egy ideig még a gyepen maradnak a nagy ováció miatt.
A dán győzelem ellenére számunkra érdekesebb az angol válogatott, és a mixed zone-ban - itt lehet interjúkat készíteni - össze is futhatunk velük. Az angol újságírók készülnek, hiszen válogatottjuk 25 éve nem kapott ekkora verést, ám a PR-csapat remekül dolgozik, és előre küldi a szünetben lecserélt Gary Neville-t, aki leszereli a tollforgatók támadásait.
Playstation
Az MU jobbhátvédjét sokan az angol válogatott gyenge pontjának tartják, de mint szóvivő, nincs nála jobb. Legalább húsz percet beszél folyamatosan. Mondandóját azzal kezdi, hogy azt a húsz percet, amikor az angolok a három gólt kapták, nem látta, ám az angolok ennek ellenére arról faggatják, mi lehetett a gond. Mi a Debrecenről kérdeztük, elárulja a 3-0-ra megnyert első BL-selejtező után is nagyon készülnek a budapesti visszavágóra, a teljes csapattal jönnek.
A később jövő Defoe és Rooney csak sajtóreferens mellett nyilatkozik, és csak a televízióknak, Gerrard meg sem áll, míg Lampard és Joe Cole könnyedén kezeli le az újságírókat. James kapus szintén jól beszél, bár kérdésünkre, hogy mit csinál az effajta esték után, kissé sértődötten veti oda: "Playstation".
Ashley Cole majdnem maradt
Beckham az utolsók között jön, mindenkinek - nekünk is - válaszol néhány kérdésre, az angolokkal viccelődik, majd a nem túl szimpatikus sajtós nő a buszra tessékeli. "Azt hiszem, mindenki kijött" - mondja a brit szépség, elfelejtve, hogy valaki még az öltözőben maradt.
Ashley Cole-t nem láttuk elmenni, és mint kiderül, még itt is van. Egyedül kerül elő, vállán a nagy fekete szemeteszsák - minden játékos ilyet használt -, és kissé furcsa arckifejezéssel fedezi föl, hogy csak kamerák és diktafonok várnak rá. A PR-csapat persze kapcsol, és egy oroszlános címeres öltönyös férfi visszajön, hogy magával vigye Cole-t.