További Futball cikkek
- Minden idők egyik legkomikusabb öngólját hozta össze az ötödosztályú csapat futballistája
- Nem Szoboszlai bűne a Liverpool vesszőfutása, az egész csapat padlót fogott
- Kerkez Milos a piros lapjáról: Kezd elpuhulni a futball
- A Liverpool csapatkapitánya lehordta a csapattársait a fájdalmas vereség után
- Többmeccses eltiltást kaphat Kerkez Milos, csapata fellebbez a piros lapja ellen
Petárdázni szinte kötelező
Apró utcáktól határolva meredeznek a kifejezetten magas lelátók, és három órával a Villareal-Valencia meccs előtt a szurkolók is kezdenek gyülekezni körülötte. A rendőrök érkeznek persze leghamarabb, hogy kiürítsék a környéket: egy tábla figyelmeztet mindenkit, sportrendezvényeké a placc, aki nem tudja, hogy épp meccs lesz, a kocsiját elvontatják. Épp egy Peugeot-val és egy furgonnal bajlódnak, de megnyugtatnak, egy utcával arrébb már szabad parkolni.
A szurkolók közül a legfiatalabbak jönnek legelőbb, azt hiszem, lőnek, de csak a szokásos spanyol nemzeti sport, a petárdadurrogtatás zajlik. A forgalmat irányító rendőrök hátra sem fordulnak, hogy megnézzék, mi zajlik.
Csodás El Madrigal
A néhány Valencia-mezes ellendrukker senkit sem zavar, a hazaiak is békések, ételt vagy a klub ajándékboltjában sárga szerkót vásárolnak. A gárda a városka büszkesége, néhány éve jutottak föl a másodosztályból, napjainkban pedig már a Bajnokok Ligájában vezetik a csoportjukat.
A betonstadion belülről is makulátlan, kórtermi tisztaság, márványfalak, a lelátókhoz nem csak a külső lépcsőn, de liften is el lehet jutni.
A sajtópáholy szokatlan helyen, a stadion legtetején található - hosszú sorban 140 szék egymás mellett -, a tévéknek közvetítőkabin és minden, amire szükség van. Az aréna nagyon meredek építésű, mintha helikopterről néznénk a pályát, a közelebbi oldalvonalat csak akkor látni, ha kissé előre hajol az ember. Persze ha lemarad valamiről, nincs nagy baj, a tetőszerkezetre függesztett televíziókon azonnal megnézheti az ismétlést.
A vendégkapuson röhög a nép
A játékosok jó másfél, a nézők egy órával a meccs előtt érkeznek, és hamar benépesítik az üres helyeket. A vendégkapus, Santiago Canizares épp a legfanatikusabb hazai drukkerek helye alá megy melegíteni, ki is fütyülik rendesen. Jógagyakorlatok után idétlen potyagólt kap a cserekapustól, a nézőtér röhög.
A kezdő sípszóra maximum ötszáz hely marad üresen, no meg a vendégszektor, amelyben jó ha százan lézengnek. Valencia mindössze hetven kilométerre van, de úgy tűnik, Spanyolországban nem divat idegenbe járni meccsre.
Összetartanak az argentínok
A hangulat kitűnő, miután pedig a Villareal vezetést szerez, még jobb. A gólt természetesen egy argentin légiós, Lucho Figueroa lövi, honfitársa, az ellenfélnél játszó Roberto Ayala passzából. Sok argentin van itt is, ott is, a Villarealban Riquelme, a Valenciában Aimar a legjobb.
A sárgába öltözött közönség nem énekel dalokat, mint Angliában, ováció mégis van, mert már egy jó passz és a szokás szerint katasztrofálisan fújó játékvezető minden ítéletét hangorkán követi. A legkisebb helyzetet szintén, gyakran ugrik fel mindenki, és természetesen a helyén marad, míg véget nem ér a félidő. A Szigetországban a sör sokaknak csábítóbb az utolsó perceknél.
Örülni nagyon tudnak
A szünet után a játék javul, a hangulat emelkedik, az utolsó tíz perc pedig szokatlan hangzavarban telik, a drukkerek 1-0-nál úgy ugrálnak - mindenki - mintha a csapat a BL-t nyerné meg. Kétségtelen, a spanyolok tudnak örülni a legjobban Európában.
A lefújás után a tribünök hamar kiürülnek, de forgalmi dugótól nem kell tartani: szinte mindenki a közelben lakik, gyalog megy haza., van hogy a szemközti háztömbbe.
A játékosok az öltöző, mi, újságírók a zona mista (vegyes zóna) felé vesszük az irányt, ahová zuhanyozás után hamarosan megérkeznek ők is, hogy a meccsről beszéljenek.
A sztárok szimpatikusan viselkednek
A vendégek edzője, a fiatal Quiqe Flores pályázhatna minden idők legellenszenvesebb trénerének, a spanyol tévésekre se néz, ahogy legtöbb játékosa sem. Csak a kijelölt nyilatkozók, Carlos Marchena és Vicente állnak meg a vendégek közül, meg a mindössze négy percre beállított Patrick Kluivert, és a világ talán legkisebb focistája - tényleg nagyon pici - Pablo Aimar.
A győztes gól szerzője, Lucho Figueroa hosszan nyilatkozik, a Villareal legnagyobb sztárja, Juan Roman Riquelme pedig néhány autogram után hagyja el a stadiont.
Egy órával a lefújás után már nyoma sincs a valenciai derbinek.