További Futball cikkek
- Az öngyilkosságon is gondolkodott az egykori csodagyerek, aki lelki roncsból lett dolgozó családapa
- Megbüntették a „játékvezetőre támadó” magyar válogatott futballistát – videó!
- 58 évesen visszatér a pályára a brazilok legendás világbajnok csatára
- A másodosztályú focisták a nettó átlagbér háromszorosát is megkeresik
- A magyar válogatott nem tudott győzni Szlovákiában
Nagyon kellemesen érintették a szavazatok
"Hívott már néhány újságíró, de a vezetők közül még senki. Nagyon kellemesen érint, egyben elmondhatatlanul örülök, hogy nem felejtettek el teljesen otthon a szurkolók. Csak annyit tudok nekik mondani, illetve üzenni, ha odakerülnék a nemzeti csapat élére, akkor igyekeznék a maximumot nyújtani, éppúgy, mint játékosként. Tiszta lelkiismerettel tenném a dolgomat" - reagált az Indexnek a szavazás végeredményére, egyúttal érzékeltette, az új MLSZ-elnök, Kisteleki István még nem csörgette meg telefonját.
A Belgiumban élő Fazekas mindjárt az első csoportban szerzett pro-licencet, ami akkortájt másfélmillió forintnak megfelelő belga frankba került. Csoporttársa volt a jelenlegi és a már menesztett belga kapitány is. Tíz éve nem ült kispadon, de az Aalst élén és Harelbekével sikereket ért el a kilencvenes évek derekán.
Dühös, panaszkodó, szégyenérző
"Dühös voltam, vagyok, mert a magyar futball elherdálja az értékeit. Ha jó lett volna a hazai foci, ha megállíthatatlanul futott volna a szekér, akkor önként belátom: nincs szükség ránk, vannak jobbak nálunk. Így azonban abszurdum, hogy szegény Bene Ferinek a strandfocival kellett törődnie, és csak a női fociban számítottak. Szégyennek tartom, hogy egy olyan játékos, mint ő, kiszoruljon, a szakértelme felesleges legyen. Nem hiszem el, hogy nem tudott volna a futballért tenni valami hasznosat. Engem ne próbáljon kiokosítani senki, hogy ez normális" - panaszkodott, egyben utalt a múlt hétfőn elhunyt csatártársára, a hozzá hasonlóan olimpiai bajnok Benére.
Fazekas úgy gondolja, aki játékosként maximalista, és csakis a sikert tartotta a szeme előtt, az meglett emberként sem változik meg, az élete végéig magasra teszi a mércét. Legfőbb feladataként azt jelölte meg, hogy - igény esetén - átadják ezt a szellemet mai generációnak.
Hetven százaléknak nincs értelme
"Szerencse, hogy nem ismerem őket, mert mindenki tiszta lappal indulhatna" - emelte ki hitvallásának alapját. El akarja érni, hogy ne neki játszanak a futballisták, hanem önmaguknak, ezzel együtt az országnak.
"Szeretném, ha saját magukat kontrollálnák, ha komoly feltételeket szabnának mindegyik válogatott meccs előtt, ha kimagasló elvárásaik lennének önmagukkal szemben, emellett lankadhatatlan akarattal küzdenének. Mindig száz százalékot játsszanak, mert hetvennek nincs értelme. Mi is kishitűek voltunk, általában a nagy sikerek előtt apró dolgokon csúsztunk el, mindig hiányzott valami a nagy eredményhez. Ezt akarom velük megértetni" - vallotta be.
Alázat kell a nagy lehetőség eléréséhez
Érzése szerint már más a helyzet, mint az ő korában volt, amikor a Belgiumba szerződött légiósok nagyképűen azt mondták, tanuljon meg a klubvezető és az edző magyarul, nem pedig ők, az alkalmazottak flamandul. Hiányolták a cigányzenét, a paprikás csirkét, már az érkezésükkor honvágyuk volt, nem is igazán törekedtek a beilleszkedésre.
"Rendet kellett rakni a fejekben, alighanem most is ez egy fontos törekvés lenne, igaz most más a helyzet. El kell hinniük a játékosoknak, hogy óriási lehetőség áll előttük, ha szorgalmasak, ha van bennük alázat, mert mostanában akár öt év alatt is meg tudják alapozni későbbi életüket a rangos kluboknál. Ennél nagyobb motiváció pedig nem kell, nagyon buta az, aki nem él vele" - nyilatkozott.
Meddig megy a vetítés?
Azt hiszi, hogy a magyar futballban elérkezik az idő, amikor belátják, nem megy tovább a vetítés. "Dumával már nem megyünk előbbre, mellébeszéléssel meg pláne nem, az a fontos, hogy a gyakorlatban ki mit teljesít" - összegezte meglátásait.