Lothar Matthäus a nap szakértője
További Futball cikkek
- Börtönbüntetésre ítélték Szalai Ádám korábbi csapattársát Hollandiában
- Szerződésbontás után váltott csapatot Tokmac, a Fradi mégis jól járt pénzügyileg
- „Ha az én lányomat bántották volna, már börtönben lennék” – megszólalt az ismert focista a szexuális zaklatási ügyekről
- Börtönbe kerülhet az exelnök, aki engedély nélkül csókolt meg egy női futballistát
- Hiába a jobb merítés, Willi Orbán nélkül még mindig nehéz a magyar válogatott dolga
Az első játéknapon győztek a németek, a másodikon megszerettük Trinidad és Tobagót, a harmadikon jót röhögtünk Verebesen, a negyediken bunkózott egy ghánai, az ötödiken bénázott Ronaldo, a hatodikon kivégezték Ukrajnát, a hetediken győztek a németek, a nyolcadikon szivarozott Maradona, a kilencediken hülyeséget csinált Gyan, a tizediken gólpasszt adott Ronaldo, a tizenegyediken felfedeztük a togói Zidane-t, a tizenkettediken győztek a németek, a tizenharmadikon két portugál szerelmeskedett, a tizennegyediken három sárga lapot kapott Simunic, a tizenötödiken nyolc év után nyertek a franciák. És mit hozott a tizenhatodik játéknap?
Németország–Svédország 2-0
A nap mítosza: a svédeket nehéz legyőzni
A svédeket nagyon nehéz legyűrni, mondják az általánosságokat kedvelők, akik meglepetést szimatoltak a német–svéd előtt. A 2004-es Eb-n veretlenül, tizenegyesekkel estek ki a hollandok elleni nyolcaddöntőben, a 2002-es vébén aranygól okozta a vesztüket Szenegál ellen, most az angolok ellen kétszer álltak talpra, és a selejtezőkön nekünk sem volt szerencsénk ellenük, pedig a Népstadionban nem voltak jobbak nálunk, mégis Zlatan Ibrahimovic lőtte a győztes gólt az utolsó percben. A németek a mítoszt hamar lerombolták, a 12. percben már 2-0-ra vezettek, és ha nem véd ilyen jól Andreas Isaksson, sokkal csúnyább lehetett volna a vége. A 2000-es évek egyik megszégyenítő vereségsorozata is a svédeké, még a magyar foci ellendrukkerei is megnyalnák mind a tíz ujjukat, ha Geráék szenvedik el; a svéd válogatott 2003. október 11. és 2004. február 18. között Lettországtól és Egyiptomtól 1-0-ra, Norvégiától 3-0-ra, Albániától 2-1-re kapott ki. (Két vébéselejtezős ellenfelünk, a svédek és a horvátok hét németországi meccsükön egyszer győztek, mégsem tudtuk őket megszorítani sem.)
Higgyék el, röstelljük magunkat, hogy minden nap van hülyebíró, úgy tűnik, mintha pikkelnénk a játékvezetőkre, pedig a címet nem jókedvünkben osztjuk. Brazil bírónak lenni egyébként is olyan, mint tunéziai hókotrónak, a nagy feladatok nem neki jutnak. Vébédöntőt már tizenkét éve nem vezethet, és mindig úgy érzi, hogy a brazil futball képviselőjeként valami különlegeset várnak tőle. Carlos Simon most két hibát követett el. Lucic második sárga lapja szerintünk nem volt az, pozitívum viszont, hogy nem adott neki harmadikat. Carlos Simon azt a taplóságot is elkövette, hogy vigyorogva mutatta fel neki a pirosat, így igazat kell adnunk azoknak, akik szerint a bírók élveznek lapot adni. Vagyis, ha ezt a fegyvert kivennék a kezükből, jóval kevesebb jelentkező akadna a posztra. Másik hibája a Henrik Larsson elesése után megadott tizenegyes.
A nap visszavonulása: Henrik Larsson (Svédország, Barcelona)
Pénteken Sevcsenkónak elég volt egy műesés és egy tizenegyes ahhoz, hogy továbblője Ukrajnát. Larssonnak ez a bravúr nem sikerült. A műesés megvolt ugyan, a tizenegyest viszont fölélőtte, ha nem is olyan csúnyán, mint Omar Bravo a portugálok ellen. A válogatottban többé nem láthatjuk a harmincötödik évében járó csatárt, és a Barcelonában sem. Ősztől a svéd Helsingborgot erősíti, azt a csapatot, ahol 1992/93-ban 56 meccsen ötven gólt lőtt.
A nap embere: Lukas Podolski (Németország, FC Köln)
Nyolc perc alatt lőtt két gólt, a vébén már háromgólos, kis túlzással csapattársával, Miroslav Kloséval vív különversenyt a gólkirályi címért. Amúgy a magyar válogatott adta neki az első lökést nemzetközi karrierjében, a Lothar Matthäus vezette válogatottunk ugyanis 2-0-ra páholta el a Podolskit először soraiban tudó németeket. Mégsincs kedvünk különösebben méltatni a csatárt, mert:
A nap bunkói: Lukas Podolski (Németország, FC Köln) és Henrik Larsson (Svédország, Barcelona)
A nap bunkója címért kisebb tülekedés alakult ki, végül két győztest hirdettünk, hogy ne legyen sértődés. Az álmoskönyv szerint a klubváltás előtt álló csatárok IQ-szintje hirtelen süllyedni kezd, hogy aztán beálljon a normál értékre. Podolski a Bayern Münchenbe igazol a nyáron a kiesett 1. FC Kölnből, Larsson váltásáról már szóltunk. Podolski a Lucicnak jogtalanul és nevetve piros lapot mutató bírónak a hátát veregetve gratulált döntéséhez, majd hiába gubbasztott a svéd 16-oson egy lesérült ellenfél, tőle két-három méterre kapura lőtte a labdát. Podolskihoz a másik oldalon a nála tizennégy évvel öregebb Larsson nőtt fel. Egy svéd akciónál Christoph Metzeldernek leesett a cipője, Larsson pedig, ha már arra járt, elrúgta tőle.
A nap kapusa: Andreas Isaksson (Svédország, Rennes)
A német válogatott sok nullra intézhette volna el a svédeket, ha a skandinávoknál nem Isaksson véd. A vébé első meccsén még sérülés miatt nem védhetett, az utána kapott négy gólról viszont nem tehetett, sem az angolok, sem a németek elleni kettőről. A távoli bombákért jól nyújtózott, egyszer még a kapufára is kitolta a labdát, és jól futott ki, ha kellett. Ritkán szoktunk meglett edzőknek szakmai tanácsot adni, de Guus Hiddink helyében Isakssont Zeljko Kalaccsá maszkírozva védetnénk az ausztrál válogatottban az olaszok ellen. A másik oldalon Jens Lehmann nem nyerte el tetszésünket, gólszag terjengett a levegőben, ha elhagyta kapuját. Most megúszták.
A nap szakértője: Lothar Matthäus (Németország, Salzburg)
Ha a németek a nyolc közé jutásért összekerülnek a svédekkel vagy az angolokkal, akkor nincs esélyük a továbbjutásra, mondta Lothar Matthäus kevesebb, mint egy hónappal a vébé kezdete előtt. "Tudomásul kell venni, hogy a német válogatott nincs ott a világ tíz legjobb csapata között" - mondta. Nos, Németország legrosszabb esetben az 5-8. helyen végez, Matthäusnak nem lett igaza, vélhetően az a legnagyobb baja Jürgen Klinsmann válogatottjával, hogy nem ő a szövetségi kapitánya. A volt magyar kapitány amúgy argentin–angol döntőt vár. Matthäus tippjeit ismerve - azt is beígérte, hogy Magyarország ott lesz ezen a vébén - nem szívesen lennénk angol vagy argentin drukkerek.
Argentína–Mexikó 2-1 (hosszabbítás után)
A nap edzői húzása: Ricardo La Volpe (argentin, Mexikó)
A mexikói válogatott a csoportmeccseken nyújtottak alapján nem volt éppen szerethető. Érezhette ezt a mexikóiak argentin szövetségi kapitánya is, akinek egyik legnagyobb hazai bírálója a legendás Hugo Sanchez, a Real Madrid egykori csatára. Az 1978-ban játékosként világbajnok edző beállította Ramon Moralest, aki az eddigi három meccsen 12 percet játszott és a tizenkilenc éves Andres Guardadót, aki most mutatkozott be a vébén. Nem játszott ugyanakkor, csereként sem, Omar Bravo, akiről az előző két meccsen bebizonyosodott, hogy isteni szerencsével lőtt két gólt Iránnak, valójában összeteheti a két kezét a németországi potyautazásért. A mester húzása majdnem bejött, a rendes játékidőt kihúzták egy döntetlennel. Miért nem játszott így a csoportmeccseken a mexikói válogatott?
A nap tévedése: Mexikó esélytelensége
A csoportmeccsek alapján egy kézlegyintéssel intéztük el Mexikót, pedig Ricardo La Volpének ez igazi presztízsrangadó volt. A két válogatott kapitánysága kezdete óta négyszer találkozott, és a mérleg csak egy hajszállal billen a szerbek elleni 6-0-val felértékelődött argentinok felé. Két barátságos meccsen egy argentin és egy mexikói 1-0, a 2004-es Copa Americán 1-1, a tavalyi konföderációs kupa elődöntőjében pedig csak tizenegyesekkel nyert Argentína 6-5-re.
A nap öngólja: Jared Borgetti (Mexikó, Bolton)
Az első meccsen megsérült Borgetti az argentinok ellen tért vissza a mexikói válogatottba. A gólt tőle lehetett várni, több okból is. A mexikói válogatottban még soha senki - beleértve a legendás Hugo Sanchezt, Luis Hernandezt és Carlos Hermosillót - nem lőtt annyit gólt, mint ő (77 meccsen 38 gól). Klubcsapataiban, ha éppen nem akadályozta sérülés, tíz gólnál kevesebbet soha nem lőtt egy idényben, a mexikói Santos Lagunában 2000-ben például 43 meccsen 41 gólt szerzett. Szóval, végre visszatért a válogatottba a gólzsák, erre mi történik? A 9. percben az ő öngóljával egyenlített Argentína. A FIFA a gólt Crespónak adta, a lassításban jól látszott: Borgetti fejelte a hálóba a labdát.
A nap meg nem adott gólja: Lionel Messi (Argentína, FC Barcelona)
A sok rossz bíráskodás után már-már kezdtük a szívünkbe zárni a svájci Massimo Busaccát - azt azért nem felejtjük el, hogy a spanyol–ukránon kamutizenegyest ítélt Torres esése után -, amikor a rendes játékidő utolsó percében, a partjelző téves beintése alapján, szabályos gólt vett el az argentinoktól. Tevez passzolt Messihez, de a banki alkalmazott Arnet a zászlójával integetett, pedig nem kellett volna. Hogy ne legyenek álmatlan éjszakái, ha visszanézi a lassítást, arról Maxi Rodriguez gondoskodott:
A nap gólja: Maxi Rodriguez (Argentína, Atletico Madrid)
A tizenegyespárbajok rajongóinak a 98. percig volt érdekes a meccs. Maxi Rodriguez ekkor Sorin keresztpasszát a 16-os jobb oldali sarkánál mellel vette át, és a labda lepattanása nélkül a hosszú fölső sarokba bombázott. A vébé eddigi legszebb gólja volt, bár ki emlékszik mind a százhuszonkettőre? Érdekes, hogy a spanyol bajnokságban a szerény tizedik helyen végzett Atletico Madrid két háromgólos játékost is ad: a négygólos Klose mögött a spanyol Torres és Rodriguez áll négyes holtversenyben. A szerb futball hívei persze a szintén atleticós Mateja Kezsmant látnák szívesen a listán, de neki 130 perc alatt csak egy hamvába holt kísérlete volt a gólszerzésre. A klub házi góllövőlistáján amúgy Torres 13, Rodriguez 10, Kezsman 8 góllal végzett.