Gyűlöllek, megvetlek, nem passzolok
További Futball cikkek
- Történelmet írt a kaukázusi ország, komoly problémát okozhat a korábbi Fradi-edző csapata
- Egy lépéssel közelebb kerültünk a következő átigazolási szenzációhoz
- Szoboszlai Dominikkel példa nélküli show keretein belül találkozhatnak a szurkolók
- Börtönbüntetésre ítélték Szalai Ádám korábbi csapattársát Hollandiában
- Szerződésbontás után váltott csapatot Tokmac, a Fradi mégis jól járt pénzügyileg
A világbajnokságokon résztvevő csapatok nyugalmát igen sokszor zavarja meg egy játékos és a kapitány összetűzése, vagy épp az, hogy a játékosok egymással ugranak össze. A kiválasztottak már egy hónapot együtt töltöttek a felkészülés alatt, óhatatlanul feszültségek alakultak ki, számtalanszor előfordult már, hogy valakit haza kellett küldeni.
Robben és van Persie nem leplezte
A németországi vb-n több esetben is az fordult elő, hogy a játékosok egymással vesztek össze, ők nem tudtak uralkodni idegeiken.
A két ifjú holland titán, Robin van Persie és Arjen Robben már a kezdettől fogva nem leplezték egymás iránti ellenszenvüket.
Már az első meccsen odáig jutottak, hogy csak akkor passzoltak egymásnak, ha elkerülhetetlen volt. Majd mindezt a sajtóval is tudatták, folyamatosan beszólogattak egymásnak, Marco van Basten kapitány pedig nem tudta megfékezni az indulatokat.
A csapatra is átragadt a rossz hangulat
Az ellentétük feltehetően az egész csapatra rányomta a bélyegét, és a portugálok elleni nyolcaddöntőn valahogy az volt az érzésünk, a többiek sincsenek túl jó viszonyban egymással, egyszersmind az egyéni érdekeiket nem képesek a csapat szolgálatába állítani.
Thomas Strunz és Stefan Effenberg amiatt gyűlölte egymást, mert az egyikük elszerette a másik feleségét. Utóbbi az előbbiét. A Newcastle-ben Kieron Dyer és Lee Bowyer nem bírt az idegeivel, egymásnak estek az Aston Villa elleni meccsen, és a botrányért kilencvenmillió forintnak megfelelő fontot fizettek.
A hollandoknál egyébként sem ritka, hogy a játékosok gyűlölik egymást, emiatt is rakta ki Guus Hiddink az 1996-os Európa-bajnokságon szereplő csapatból Edgar Davidsot.
Figo megbékült Decóval
Az igazsághoz feltétlenül hozzátartozott, hogy a gyarmatokról származó színes bőrű játékosokat utálták a fehérek. Még a buszra is külön csoportban szálltak fel, az első része a fehéreké a hátsó szekció pedig a feketéké volt. Alighanem Davids volt a legvérmesebb, és legöntudatosabb, azért kellett búcsúznia.
Az aranylabdás portugál klasszis, Luis Figo viszont felülemelkedett a Deco iránti gyűlöletén. A válogatott vezéregyénisége korábban még a kapitányt, Luiz Felipe Scolarit is bírálta azért, hogy brazil születésű vetélytársat állított a csapatba, mondván, nincs szükség "honosítottra". Az ő viszonyuk azonban most kiegyensúlyozottnak tekinthető, nincsenek villongásaik, vélhetően megértették: igazán sikeresek együtt lehetnek.
Pires és Henry össze is verekedett
Az első látásra hidegvérűnek látszó svédeknél sem volt könnyű az egységet megteremteni, mert Olof Mellberg és Frederik Ljungberg már az öltözőben összeszólalkozott, miután Trinidad és Tobago ellen gólnélküli döntetlenre végeztek. Mindketten játszottak a következő meccseken, Ljungberg a továbbjutást befolyásoló gólt is szerzett Paraguay ellen.
Úgy tűnik, a franciáknál sincs meg a teljes egység, William Gallas és Zinedine Zidane valamint Lilian Thuram a pályán veszekedett egymással. Igaz, mivel Togo ellen nyertek és továbbjutottak, odáig nem jutottak el, mint a két csapattárs. Thierry Henry és Robert Pires összeverekedtek az öltözőben a legutóbbi Eb-n kiesésük után. Ráadásul ők klubszinten is egy csapatban, az Arsenalban fociznak.
Puskás és Czibor sem jöttek ki egymással
A 2004-es Eb-n győztes kapitány, a német Otto Rehhagel azonnal kitette a görög keretből a modoruk és stílusuk miatt összeférhetetlen játékosokat, akiket meghívott, azok pedig elfogadták ezt a helyzetet. A korábbi román és bolgár válogatott is egységesnek volt tekinthető, de az inkább azért, mert egy-egy nagy sztár kiválasztotta - Gheorghe Hagi és Hriszto Sztoicskov -, kivel akar játszani, kik szolgálják őt ki maximálisan. Ők viszont edzőként már korántsem olyan sikeresek.
Magyar csapatoknál sem volt ritka, hogy összevesztek a játékosok. Az éveken keresztül veretlen Aranycsapatnál például Puskás és Czibor között volt feszült a viszony. A vitáik az ízléstelenség határát súrolták, de többen úgy emlékeznek vissza, össze is verekedtek egymással a Honvéd támadói. Czibor legtöbbször azt kérte számon Puskáson, miért nem fut, aki emiatt - bosszúból - nem adott neki labdát.
Ha viszont szükség volt a győzelem érdekében Cziborra, akkor Puskás rendszerint kiszolgálta.
Riva és Rivera sem játszott együtt a válogatottban
Később a ferencvárosi Albert Flórián és a honvédos Tichy Lajos is nehezen jött ki egymással. Korábban azt is biztosra vehettük, hogy Varga Zoltán Albert miatt disszidált 1968-ban, a mostani nyilatkozataik azonban már ellentmondanak ennek.
Az olaszoknál Ganni Riva és Luigi Rivera ellentétéről mindenki tudott, egyszerre soha nem volt együtt a pályán az 1970-es vb-n a Cagliari és Milan játékosa. A játékra közvetlen hatást viszont nem gyakorolt a Riva-Rivera ellentét.