Ödön
2 °C
10 °C

Mint halottól a csók

2006.07.06. 01:53
Ha nem volt ideje megnézni a szerdai elődöntőt, akkor azért, ha volt, akkor meg azért olvassa el, hogy mik voltak a nap izéi. Még nem dőlt el semmi, Franciaország is lehet világbajnok. Huszonharmadik játéknap a vébén.

Az első játéknapon győztek a németek, a másodikon megszerettük Trinidad és Tobagót, a harmadikon jót röhögtünk Verebesen, a negyediken bunkózott egy ghánai, az ötödiken bénázott Ronaldo, a hatodikon kivégezték Ukrajnát, a hetediken győztek a németek, a nyolcadikon szivarozott Maradona, a kilencediken hülyeséget csinált Gyan, a tizediken gólpasszt adott Ronaldo, a tizenegyediken felfedeztük a togói Zidane-t, a tizenkettediken győztek a németek, a tizenharmadikon két portugál szerelmeskedett, a tizennegyediken három sárga lapot kapott Simunic, a tizenötödiken nyolc év után nyertek a franciák, a tizenhatodikon győztek a németek, a tizenhetediken kiállításrekord született, a tizennyolcadikon Fabio Grosso tökösködött, a tizenkilencediken Vieira bosszút állt Aragonesen, a huszadikon győztek a németek, a huszonegyediken Zidane kiverte a brazilokat, a huszonkettediken Bozsik Péter fanyalgott. És mit hozott a huszonharmadik játéknap?

Franciaország–Portugália 1-0

A nap iszonya: a gól
Nagyjából a harmadik naptól, a rettenetes portugál–angolai óta érezzük, hogy ez a mostani minden idők második legrosszabb vébéje. A góloknak egészen mostanáig nem számoltunk utána, nehogy elmenjen a kedvünk az egésztől. Szóval a mostani vébé gólátlaga 2,27. A minden idők legrosszabb világbajnokságának tartott 1990-es olaszországi alig marad el ettől, ott 2,21 gól születet meccsenként, bármennyire is nehéz elképzelni, hogy egy csatár képes 0,21 gólt szerezni. A harmadik legkevesebb gól a 2002-esen született, 2,52 meccsenként, ez azért minőségi ugrás a mostanihoz képest, jobb is volt a távol-keleti vébé, elég ha csak a mindent felülmúló bírói csalássorozatra gondolunk, amivel Dél-Korea az elődöntőbe masírozott. Annak a kérdésnek a megválaszolása még a FIFA elemzőcsoportjára és Urbán Flóriánra vár, hogy a védelmek lettek erősebbek vagy a csatárok gyöngébbek, én úgy emberileg, mint szakmailag a lyukas védelmek, a béna középhátvédek és a lepkéző kapusok híve vagyok. A kilencvenes vébé után vezették be a játék gyorsítására, hogy a kapus nem foghatja meg a hazaadott labdát. Javaslom, hogy a mostani vébé után az ellenfél támadásindítását földön hentergéssel megakadályozni akaró csatárt büntessék azonnali kiállítással, és a büntetését csak akkor töröljék el, ha egy független igazságügyi orvosszakértői csoport súlyos, nyolc napon túl gyógyuló sérülést állapít meg nála.


A nap visszavágása: elmaradt
Emlékeznek még a 2000-es Európa-bajnokságra? Akkor még gólra játszották a focit a portugálok, és nem a 16-oson belüli szimulálásra. Az akkori csapatokból a franciáknál most Barthez, Thuram, Vieira, Zidane, Wiltord és Henry, a portugáloknál Costinha és Figo játszott, a kispadon Trezeguet, illetve Nuno Gomes és Quim ücsörgött. Az eltelt hat év mintha duplán számítana ezeknél a focistáknál (a franciáknál is), egy esetleges hosszabbításnál (belegondolni is rossz) talán még újraélesztést is láttunk volna a pályán, esetleg olyan speciális aggkori nyavalyát is, mint a végelgyengülés. És hogy mi volt hat éve? Franciaország a hosszabbításban lőtt tizenegyessel jutott a döntőbe. Az osztrák Benkö bírót partjelzője intette magához egy kapu előtti kavarodás után, és egy portugál játékosra árulkodott, aki Wiltord lövését kézzel ütötte ki. Ezt a portugált Abel Xaviernek hívták, most nincs a vébékeretben, viszont:

A nap nézője: Abel Xavier (Portugália, klub nélküli)
Az első félidőben mutatta a kamera, és nem kis meglepetésre még Léderer Ákos is felismerte. A mozambiki születésű, hét ország tíz csapatában megfordult jobbhátvéd a Middlesbrough egyik őszi UEFA-kupameccse után jutott Annus Adrián és Fazekas Róbert sorsára, vagyis doppingvétség miatt eltiltották. (Ó, ha ismerte volna a pisitrükköt, még most is meccsről meccsre gyönyörködhetnénk a drogos látomásokra hajazó frizurájában.) A szervezetében dianabolt találtak, ezt a szert az ötvenes években a nehézatléták szedték marokszám, mert nevetségesnek találták a világcsúcsokat, és a ma emberének tényleg azok voltak, egy hatodik osztályos gerelyhajító a londoni olimpián pontszerző lehetett volna. A szerről egy lírikus hajlamú amerikai súlylökő, Al Feurbach így beszélt szűk családi körben: "Dianabol, dianabol, ez vezet a sikerhez, dianabollal mindenkit legyőzöl, ha csak a többiek is nem használják." (Ezen a szerdai meccsen egyik csapat játékosa sem élt a szerrel, ez világosan látszott a futómennyiségből, ezért a FIFA nem is sorsolt ki senkit vizelni.)

A nap emberei: kétmilliárd tévénéző földlakó
Na, de térjünk vissza a meccshez. (De minek, ha akkor sem lett volna újabb gól, ha az észak-koreai nukleáris csapásig játszanak a csapatok?) Még azon a már emlegetett szörnyűséges harmadik vébénapon is találtunk valakit, aki kimagaslott a mezőnyből, a nem kevésbé szörnyűséges Arjen Robben volt az, tudják, az önző kis holland, aki a szögletzászlótól is gólt akart lőni, hiába állt fél Hollandia (és a volt gyarmatok) üresen az ellenfél kapuja előtt. Ha nagyon engedékenyek lettünk volna, akkor a tizenegyest belövő Zidane-t vagy a jól védekező Thuramot jelölhettük volna a címre, de a vébé huszonharmadik játéknapjára elfogyott a türelmünk, elég volt, velünk ne packázzanak. A nap emberei mi vagyunk, akik asszisztáltunk ehhez, bár reméljük, hogy sokan átkapcsoltak egy nézhetőbb csatornára, mondjuk a kerületi tévére, ahol, legalábbis nálunk, összefoglalót sugároztak a művház nyugdíjas klubjának jubileumi ünnepségéről.

A nap bírója: Jorge Luis Larrionda (Uruguay)
Sok rossz bíró között, mint kincset mutogattuk a három kiállítást hozó USA–Olaszország meccs után a bátor Larriondát. Most nem volt olyan jó, a sajátos uruguayi humor köszönt vissza például abban az ítéletében, amikor a frissen beállt Sahának a semmiért adott sárga lapot, megfosztva őt attól, hogy a pályán is átérezze egy világbajnoki döntő izgalmát. Azért viszont minden dicséretet megérdemel, hogy a portugáloknak az ellenfél tizenhatosán belüli fetrengését nem díjazta, igen, csak ilyen eszközökkel lehet megfékezni a világfutball ripacsait.

A nap lepkézője: Fabian Barthez (Franciaország, Marseille)
Cristiano Ronaldo, Figo, Deco, Pauleta, Helder Postiga és tízmillió portugál összesen nem tett annyit a portugál gólért, mint a városba került falusi tanárnőket megszégyenítően bizonytalankodó Fabian Barthez. A külön gyerekszobában felnőtt szurkolók például már a hosszabbítás elkerüléséért imádkoztak, amikor Ronaldo 32 méterről lőtt szabadrúgást, a francia kapus ölébe szállt a labda, de a kezéből kipottyant az érkező Figo papa elé, aki négy méterről fejelt fölé. Igazi futballünnep volt.

Ki volt a nap embere?

  • 1211
    Én!
  • 819
    Néhai Mitterrand elnök
  • 238
    Kovács Kálmán
  • 150
    Thuram
  • 127
    Zidane
A nap döntője: Franciaország–Olaszország
Na, ilyen párosítás még soha nem volt vébédöntőn. Olaszország 1934-ben, 1938-ban és 1982-ben nyert vébét a csehszlovákok, a magyarok, majd az NSZK ellen. Azért az olasz döntőbe jutás nem garancia a győzelemre. 1970-ben és 1994-ben is Brazíliától kaptak ki az utolsó meccsen. Franciaország először 1958-ban jutott el a legjobb négy közé és rögtön harmadik lett. A legendás Just Fontaine tizenhárom gólt lőtt azon a vébén, a csatárok azóta sem tudják megközelíteni ezt a rekordot. 1982-ben negyedikek lettek, 1986-ban egy helyet javítottak, de a döntőre 1998-ig kellett várni, és rögtön nyertek is, akárcsak az olaszok 1934-ben.

A nap halottlátója: Kovács Kálmán (Magyarország, RTL Klub)
Szó szerint idézzük a tizenhatoson belüli szabadesés egykori nagymesterét, aki most szakkommentátorként keresi kenyerét. "A kilencvennyolcas döntő után Mitterrand elnök csókolta meg Barthez fejét a francia öltözőben, és most, a döntő után is lehet, hogy Mitterrand elnök csókolja meg." Bizony, nem kis bravúr lenne ez Mitterrand elnöktől, különösen annak fényében, hogy 1995-ig töltötte be az államfői posztot, rá egy évre pedig - Kálmán, légy erős e nehéz órában - elhalálozott szegény. Vagyis Barthez vagy egy halottól kapott csókot a 98-as vébédöntő után, vagy Jacques Chirac nyomott puszit a francia kapus homlokára. Mi ez utóbbira gondolunk, de az tény, hogy Mitterrand volt a köztársasági elnök, amikor Kovács Kálmán az Auxerre idegenlégiósaként Franciaországban játszott, csak hát azóta sok kisfröccs lefolyt Mészöly Kálmán torkán.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?