Lukács
5 °C
20 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Alkalmatlan kapitány és az önhitt 'játékosedzők'

2006.07.08. 13:50
Raymond Domenechnél a francia szövetségi kapitány titulus tökéletesen találó, a szakember ugyanis inkább reprezentál, mint edzősködik: azzal segíti a világbajnoki döntőbe jutott francia szuperklasszisokat, hogy nem szól bele a játékba. De kérdés, bírják-e Zinedine Zidane-ék tüdővel az olaszok elleni, utolsó meccset is?

Olaszország, a vasárnapi futball-világbajnoki döntő egyik résztvevője edzőcentrikus csapat, a világ legsikeresebb gárdái általában ilyenek, de a másik finalista, a francia, nem. Épp az ellentéte, mint ahogy Raymond Domenech is teljesen szembe állítható Marcello Lippivel.

Kezdésként játékra képtelen csapat


Klikkolás!

A kékek kapitánya a semmittevés híve, igaz, eddig ez tökéletesen bejött neki. Csapata csak nagy nehezen jutott ki a vb-re, legnagyobb érdeme, hogy az utolsó selejtezőkre visszakönyörögte a gárdába Zindeine Zidane-t, Liliam Thuramot és Claude Makelelét, akik kivitték Németországba a gárdát.

Domenech a vb első két meccsén - Svájc (0-0), illetve Dél-Korea (1-1) ellen - majdnem teljesen egyforma, alulmotivált, játékra képtelen 4-2-3-1-es összeállítású csapatot küldött ki, eredménye két szegényes döntetlen lett. Alapfelállásán a találkozók között csak annyit változtatott, hogy Frank Ribery helyett Malouda került a bal szárnyra, míg az igen gyenge Sylvain Wiltord mindkettőn az első perctől volt a pályán.

Ribery befutballozta magát a kezdőbe

Zinedine Zidane-nak a harmadik csoporttalálkozót eltiltás miatt ki kellett hagynia, Togo ellen visszaálltak a klasszikus 4-4-2-re, David Trezeguet fölment Thierry Henry mellé. 2-0-ás gólözönnel jutottak tovább. Fontos változás viszont, hogy ezen a meccsen Wiltord kikerült, Ribery és Florent Malouda végleg bekerültek a kezdőbe.

A spanyolok elleni nyolcaddöntőn jobban játszott a gárda, mint addig bármikor, Zidane kezdett feljavulni - természetesen visszaálltak a 4-2-3-1-re -, és az utolsó hét percben megnyerték a meccset, 3-1-re. Patrick Vieira lett a megmentő, csak úgy, mint Togo ellen, Ribery először bizonyított.

Feltűntek a "játékosedzők"

A kisebb feltámadás ellenére Brazília ellen a legtöbben esélytelennek tartották a franciákat, akik viszont meglepték a nagyesélyest. Azok kezdtek, akik a spanyol-meccsen, csak sokkal motiváltabban, sokkal szervezettebben.

Zidane élete legjobb játékát nyújtotta, Vieira és Makelele rengeteget segített a védekezésben, a hátsó Willy Sagnol-Thuram-William Gallas-Eric Abidal négyes pedig hibátlan volt. Ekkor kezdtek feltűnni a "játékosedzők": Thuram, Makelele, Vieira és Zidane gyakran vitatták meg a történteket, szervezték belülről a játékot. Domenech a padról nézte, és cserélte be a csatárokat még az utolsó percekre is. Ez persze nem volt rossz döntés, hiszen a brazil védőket folyamatosan lekötötte, és a hajrában a franciák simán belőhették volna a második gólt is.

Fogyott az erő


Klikk!

Ekkor támadt föl igazán Franciaország, százegy százalékkal és 1-0-lal túljutottak Brazílián, látszott, amúgy sem kicsi önbizalmuk önhittségbe ment át. Elméletileg Portugália nem jelenthetett volna semmilyen akadályt, de az időt ezek a tökéletes sportemberek sem képesek legyőzni. A 34 éves Thuramot és Zidane-t, a 33 éves Makelelét azért megviselte a brazil-meccs.

Szinte a kezdő sípszótól látszott, Franciaország csak annyit fut, amennyit kell, céljuk nem csak az volt, hogy megnyerjék a meccset, hanem az is, hogy ne fáradjanak el a döntőre. Mivel Domenech kétéves kapitánykodása alatt a francia utánpótlásból a kispadra nem fejlesztett olyan pótembereket, akik bevethetőek lennének, az öregedő védőknek ezt a meccset is végig kellett játszaniuk.

Ha berúgja, bemennek

A visszafogott játéknak is meglett az eredménye, a tornán visszafogottan szereplő Henry kiharcolt egy tizenegyest. Ehhez Zidane a következő gondolatokkal állt oda: "Tudtam, ha berúgom, szinte a döntőben érezhetjük magunkat, mert ki tudjuk húzni kapott gól nélkül".

Persze pontosan így is lett, de egészen különleges és ritka - soha más csapattól nem látott - az a fegyelem, ahogy a "játékosedzők" lehozták a meccset. A gólt, igaz elődöntőn született, nem ünnepelték meg, mindenki maradt a posztján, alig néhányan mentek oda a kezdőkör felé kocogó Zidane-hoz.

Makelele és Thuram ugyan mentek, de másért: a játékosedzők már azt mutogatták, hogy helyezkedjen a hátralévő időben, lévén, ő a kulcs, ahol ő van a pályán, ott lesz a legtöbb portugál játékos. Számításuk persze bejött, Zidane-nak nem jelentett gondot, hogy egy Costinhát lerázzon magáról.

Domenech azzal segít, ha nem csinál semmit

Franciaország valós tudásának mintegy ötven százalékát adva begyalogolt a döntőbe, megúszta Fabien Barthez kapus hibáit, de kérdés, milyen állapotban vannak fizikailag. A tíz kezdő mezőnyjátékos közül hat az eddigi hat találkozó mindegyikén játszott, többnyire elejétől a végéig.

Nem játszottak ugyan egyszer sem 120 percet, mint az olaszok, de egy nappal kevesebbet pihenhetnek a riválisnál, és eszükbe sem jut, hogy Domenech valami újítással lepje meg Lippit. Valójában reménykedhetnek, nem talál ki semmi újat, ami eddigi ténykedésének egyetlen pozitívuma.

Egy szempontból viszont kényszerhelyzetbe kerülhet a kapitány: a Dél-Korea ellen a 91. percben becserélt Trezeguet, aki akkor nevetve vette tudomásul, az edző azt várja tőle, két perc alatt szerezzen győztes gólt, a Togó elleni meccset követően újra a csapatba kerülhet. A fix második csatárcsere, Louis Saha ugyanis el lesz tiltva a fináléról.

Tehát ha az erő a Zidane-ékkal marad, Domenech nem gondoplja azt az eddig elértektől, hogy valami nagyot kell lépnie és mindemellett a világklsszisok megint hozzák formájukat, akkor Franciaország 1998 után újra világbajnok lehet.