Egy alkoholista, egy öntörvényű fenomén, egy törpezseni
További Futball cikkek
- A Chelsea tönkreverésével hozta győzelmi kényszerbe riválisait az Arsenal
- Olyan történt Pakson, mint február eleje óta egyszer sem – kupadöntőt ért
- Óriási üzlet készül, jövő nyáron új korszak veszi kezdetét Liverpoolban
- Szoboszlai után újabb magyar név a Liverpool kiszemeltjei között
- „Nincs bizonyíték, nincs bizonyíték” – megdöbbentő hangfelvétel a Real–Barca botrányáról
Gianliugi Buffon
A kapusposzt nélkülözte a vitát, az olasz klasszis a döntőben ugyan egyetlen tizenegyesnél sem találta el a helyes irányt, és nem sikerült megdönteni kollégája, Walter Zenga 513 perces góltalansági rekordját, kimagasló teljesítményt nyújtott. Az egyenes kieséses rendszerben valamennyi meccsen volt olyan védése, ami a "hihetetlen bravúr" kategóriába sorolható. Podolski lövésénél, Zidane fejesénél nagyon résen kellett lennie, hogy védeni tudjon. Nem véletlenül lett ő a vb legjobb kapusa.
Gianluca Zambrotta
Kétszer is világklasszis teljesítményt nyújtott, az ukránok elleni különösen figyelemre méltó, elég csak címszavakban megemlékezni róla: gól, gólpassz, és egy mentés a saját gólvonalánál. Nem ismert elveszett labdát, kicsattant az erőtől, csak a döntőt nem bírta végig szuflával. A bal és a jobboldalon is egyaránt játszott, jelenleg a világ leguniverzálisabb védőjátékosa. Ha ehhez hozzátesszük, hogy egyszer sem könnyű lelkiállapotban lépett pályára, hiszen a Juventus bundabotránya mellett neki egyik jó barátja, a klubhoz frissen kinevezett igazgató, Gianluigi Pessotto öngyilkosságot kísérelt meg, és válságos állapotba került, megállapíthatjuk, elképesztően erős az idegrendszere, és mentálisan is a világ egyik legjobbja.
Lilian Thuram
Ha az első két meccs után azzal ijesztik meg, hogy bekerül a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) huszonhárom fős álomkeretébe, bizonyára csak mosolygott volna egy jóízűt. Utána viszont nemcsak ugrásszerűen feljavult a játéka, a társait is képes volt fanatizálni, az ő nyugalma és labdabiztossága tartást adott az egész védelemnek. Fontos helyzetekben kitűnő megoldásokat választott, az utolsó három meccsen átjátszhatatlannak bizonyult, még akkor is, ha Luca Toni kapufát fejelt mellőle.
Szerepeljen itt az a tizenegy legjobb játékos is , aki a legmagasabb átlagosztályzatot kapta tőlünk a meccsek utáni értékelésekben. A válogatottunk nem egyezik meg ezzel a listával, ami nem önkritika, hanem annak az eredménye, hogy úgy véljük, a bemutatott tizenegy gyakorolta a legnagyobb hatást a vébére és természetesen a posztokat is fogyelembe vettük.
1. Buffon: 6,67 2. Cannavaro 6,57 3. Zambrotta 6,5 4. Pirlo 6,43 5. Saviola 6,33 6. Tevez 6,25 7. Sorin 6,25 8. Gattuso 6,17 9. Henry 6,14 10-11. Klose, Vieira 6-6
Fabio Cannavaro
Az ő posztján szinte szentségtörésnek számít, ha valaki nem éri el a száznyolcvan centit. Ő ezt a hiányosságát olyan páratlan ütemérzékkel egyszersmind kivételes ruganyossággal, fegyelmezettséggel pótolta, hogy ezen a vb-n az Index rangsorában a mezőnyjátékosok között ő kapta a legjobb átlagosztályzatot. Fontos pillanatokban többször megnyúlva szerelt, minden alkalommal élvezni lehetett az eleganciáját, a döntőn is mindössze egyszer tévesztett ütemet. Dinamikája, elszántsága irigylésre méltó, súlyos szabálytalanságot egyszer sem követett el. Hogy a bundabotrányban szabálytalankodott-e, az csak később derül ki, mindenesetre a házkutatást megtartották nála.
Fabio Grosso
25 évesen kis híján abbahagyta a labdarúgást, most ő az új hős Olaszországban. Ha Zaccardo nem lő öngólt az amerikaiak ellen, akkor lehet, hogy végig a padon ül, és sohasem tudhatjuk meg, valójában miért is került be Lippi mester keretébe. Így viszont sorsdöntő tizenegyest harcolt ki az ausztrálok ellen, sorsdöntő gólt lőtt a németeknek, és az ötödik, a győzelemhez szükséges tizenegyest is magabiztosan vágta be. Nem kétséges a helye a legjobbak között.
Maniche
A két évvel ezelőtti Eb-álomválogatottból egyedül ő maradt hírmondónak. Ha a portugálok szenvedtek, benne akkor is volt élet, ő akkor is hajtott, és próbálkozott inkább kevesebb mint több sikerrel, ha a többiek álltak a pályán. A hollandok elleni góljánál tökéletesen, ütemtelenül lőtt gólt, emellett biztosan szedte össze a lecsorgó labdákat is. Alkoholista múltjából néhány momentum ezúttal is előszökött, különösen a műesések utáni fetrengés.
Az olvasók is nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a szavazásba, és természetesen a döntő keltette fel legjobban az érdeklődésüket. A lefejelést kiprovokáló olasz védő, Marco Materazzi például több mint huszonháromezer szavazatot kapott, az átlaga pedig nem éri el a hetest. Zidane majdnem húszezer szavazatot kapott, és ugyan két és félről indult, jelenleg a nyolc és felest közelíti, vagyis a megítélése radikálisan megváltozott annak ellenére, hogy megbocsáthatatlan dolgot tett.
A közönségszavatok alapján a kissé öncélú, ám kétségkívül látványos Cristiano Ronaldo került az élre. Ezen a listán a portugálok nagyon népszerűek voltak, az ukránok is. A betliző sztárok közül Totti továbbra is kedvenc, az ismert játékosok közül ő került a legjobb pozícióba.
Zinedine Zidane
Eddig is ellentmondásos személyiség volt, a vb-döntőbeli lefejeléssel pedig tett arról, hogy ő legyen a legellentmondásosabb. Nem indult jól, de hogy volt benne akarat, arra jó példa az első két mérkőzés, amikor látványos mozdulatokkal és gyakori verbális hadviseléssel ösztökélte jobb és koncentráltabb teljesítményre társait. A brazilok ellen csillogtatta kivételes technikai képzettségét, leültette a védőket, jól cselezett, élete legteljesebb játékát nyújtotta. Aztán a döntőn pompás tizenegyest lőtt, kis híján megszerezte negyedik vb-döntős gólját, amivel e tekintetben is csúcstartó lehetett volna. Buffon azonban a helyén volt, és megakadályozta, de nem emiatt borult ki érthetetlenül - folyamatosan őrlődött a kemény olasz védők között, akik ha kellett, rendre osztották -, és igazi lúzer módjára, nem emiatt és fejelt lyukat Materazzit mellkasába. Tettéért nem lehet felmenteni, bármit is mondott neki az olasz. Bebizonyosodott: öntörvényű zseni.
Patrick Vieira
Ez a világbajnokság megmutatta, hogy letisztult a játéka, nyoma sem volt korábban előforduló alattomosságnak, vagy annak, hogy durván használja a levegőben könyökét. Ütközőember ilyen tanári módon még sohasem játszott folyamatosan, előretörésekre is vállalkozott, amivel nagy zavart okozott. A támadásokat is igyekezett segíteni, a spanyolok ellen nagyon fontos gólt fejelt Sergio Ramos segítségével.
Philipp Lahm
Az első góljával megadta az alaphangot, gyönyörűen csavart a bal oldalról jobbal a jobb felső sarokba. Alighanem akkor lopta be magát mindenki szívébe, illetve a lengyelek ellen, amikor egyszer sem passzolt rossz helyre, pedig a beadásoknál ez gyakorta előfordulhat. Megmagyarázhatatlan, hogy egy ilyen felépítésű játékos honnan szerzi energiáját. A folytatásban visszaesett valamelyest, legalábbis a pontossági mutatókban, a futómennyisége konstans volt. A bronzmeccsen azt is megmutatta, hogy a jobb oldalon is képes játszani, ha éppen a taktika ezt rendeli.
Miroslav Klose
Pár éve meghökkentést keltett, amikor a Werder Bremen vezetői Ailton helyett őt igazolták le. Úgy ivódott be ugyanis a köztudatba a játéka, hogy jól és magabiztosan fejel, de az összjátékban és a földön nem az igazi, sőt. Azóta be kellett látni: ez az ember megtanult futballozni. Kifejlődött játékintelligenciája, ezen a meccsen bebizonyította, képes társai kiszolgálására, a védők figyelmének elterelésére. Néhányszor túlcsordult az önbizalma, a végére el is fáradt valamelyest, illetve rájöttek, hogy az ő kikapcsolása elsődleges feladat. Ennek ellenére gólkirályi címe nem forgott veszélyben.
Thierry Henry
Ahogy az egész francia csapat, ő is a brazilok ellen mutatta meg először valós és kivételes tudását. Akkor látszott először rajta a felszabadultság, sarokkal próbált gólpasszt adni, megszégyenítően hagyta ott Cafút, megalázóan etette meg a becsúszó Luciót, és ő rúgta a győztes gólt egyetlen helyzetéből. A portugálok ellen kiharcolta a sorsdöntő tizenegyest a döntőre pedig kiteljesedett a játéka. Igazi vezér lett, cselezett, élmény volt nézni, miként vonul átmenetileg hátra, és utána milyen lendülettel gyorsít rá a védelemre. Akkor sem esett kétségbe, ha négyen vették körül, akkor is képes volt magától értetődően helyzetet kialakítani, és elmagyarázni, miként kellett volna beadni. Idén második döntőjét bukta el, és most is legkevésbé ő tehetett róla.