További Futball cikkek
- Zinédine Zidane meglepő helyen vállalhat munkát, rekordbajnok kispadjára ülhet le
- Minden sorozat véget ér egyszer: nem íródik tovább a szaúdi klub történelmi rekordja
- Eldőlt, visszatér-e a német válogatott szövetségi kapitánya a Bayern München kispadjára
- Csapattársaival ünnepelte a sikert a Roma játékosa, aki vasárnap összeesett a pályán
- Jürgen Klopp rendkívül csalódott, a Liverpool nem tudta tartani a tempót riválisával
A nemzeti ünnep ellenére csak hatezer szkopjei szurkoló érezte úgy, hogy a Debrecen elleni Bajnokok Ligája meccsre ki kell mennie. A Rabotnicskinál sokkal népszerűbb a Vardar, ha az ő vendége lett volna a Loki, feltehetően közel húszezer fanatikus buzdította volna.
Annyi más sportág van
Meg is lepődött az egyik felszolgáló, amikor hallotta, hogy egy meccs miatt vagyunk az amúgy sem túl látogatott fővárosban. "De hát Magyarországon nincs is futball. Igaz Macedóniában sincs. Olaszországban, Franciaországban, Angliában van, de ebben a két országban nincs. Nem is értem, miért próbálkoznak?! Annyi más sportág van" - mondta el magától értetődően a véleményét, meg sem próbálta mutatni, mennyi lesz a meccs vége, mint tavaly a horvát határőr, amikor a Splittel játszott a Loki.
A macedónoknál nem volt fociőrület, az egész Balkánon szinte csak itt fordulhat elő, hogy a stadionnal szemközt befejezetlen lakópark álljon. A stadiont sem tisztították, madárszarosak volt az ülések, minden.
Paprika, paprika
A debreceni drukkereknek a 4-1-es zakó után annyi sikerélmény azért jutott, hogy megtapsolták őket a macedónok, amikor belekezdtek egy rigmusba. Mondjuk az éppen a "ki nem ugrál, szar fradista hej, hej" volt így, akár összefonódást is sejthetnénk, hogy az Újpestnek a testvércsapata a Rabotnicski. Majd a rendőrök "paprika, paprika" rigmussal búcsúztak el a levert tábortól, amelyik most sem talál magyarázatot a vereségre.
Talán szerencséjükre nem látták, ahogy a kudarcon miként lépnek túl a játékosok. Volt játékos, amelyik nevetgélt, mintha mi sem történt volna, mintha nem a magyar bajnok legnagyobb leégésének lett volna közvetlen közelről szemtanúja. Többen úgy telefonáltak, hogy meg sem próbálták éreztetni, milyen gyalázatos vereségen vannak túl.
Sör és nevetgélés
Volt, aki egy sörrel a kezében káromkodott, mert túl gyorsan összepakolt, és a csapatbusz még nem állt a kijáratnál. Volt, aki tanácstalanul lézengett, volt, aki mereven nézett maga elé, de volt, aki jópofáskodni akart. És korántsem biztos, hogy a feszültséget oldandó, csak egyszerűen nem viselte meg annyira a hatalmas lebőgés, mint a szurkolókat.
Az edzők - Supka Attila, Heczeg András - sokkal inkább maguk alá kerültek, nyilván amiatt, mert pontosan tudják, hogy őket le lehet váltani, a játékosállományt viszont nem lehet könnyen kicserélni. (A tulajdonos is megtört a második félidőre.)
Sándor Tamás levezet?
Így teheti meg Sándor Tamás, hogy lemondjon a válogatottságról, de persze egy rosszmájú kolléga már kint megjegyezte, hogy mi lenne, ha nem csak a Lokira koncentrálna, akkor mennyi jönne ki belőle egy ilyen fontos meccsen. "Vagy lehet, hogy ez a levezetés éve nála" - fojtottuk magunkba a szót.
Igaza volt Lothar Matthäusnak, hogy a magyar játékosokat nem viseli meg egy vereség, nem kerülnek hatása alá, nem emésztik, nem szégyellik kellőképpen magukat. Ez volt az érzésünk most is.
Mindig lehet fogni valamire
Általános betegség ez is a magyar futballban, amelyikben verbálisan nagyon erős minden egyes szereplő, de szégyenérzet alig van valakiben, mert mindig lehet fogni valamire. A bíróra, a körülményekre, és a létesítményekre, és még lehetne folytatni.