Etelka, Aletta
3 °C
4 °C

Engem itt sikk eltiltani

2006.11.12. 23:21
Miután 2003-ban pert nyert a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) ellen, az egész világon megismerték Balog Tibor nevét. A belga Charleroi idegenlégiósa perével könnyítette meg az Európai Unión kívüli futballisták átigazolását szerte a világban. A keleti blokk támogatta, a magyar vezetők közül még csak egy telefonhívást sem kapott. Az egykori "emtékás" középpályás a belga megyei osztályban edzősködik, ahol az egyik kupameccs után példát statuáltak vele. Balog "Róka" nem szereti, ha szidják a magyar futballt, mert ő mindent annak köszönhet.

Rangadót játszottak a belga megyei bajnokságban, a Chatelet és a Gilly Charleroi környéki kiscsapatok, párharcuk évtizedekre visszanyúlik. A pálya kisvárosi a hangulatú, úgy megyünk el a jegyszedő mellett, mintha régi ismerősök lennénk, néhány kedves szó után beengedett bennünket. A hegyoldalban tehenek legelésznek, a söntés csak fokozza a falusias érzületünket, csak a pálya talaja olyan, hogy sok hazai élvonalbeli csapat megirigyelné.

Milyen is egy tényleges sárdobálás?


Balog Tibor

A Chatelet kispadja üres, pontosan a cserejátékosok birtokba vették, a mester viszont a szél miatt kissé összekuporodva mellette áll. A magyar mestert eltiltották. A belga, de az egész egyetemes labdarúgás emblematikus figurája, Balog Tibor eltiltását tölti.

"Hat hónapra meszeltek el, mert egy kupameccsen egy sárdarabot, vagy követ, vagy mit tudom én, mit, állítólag a partjelző felé dobtam, pedig csak magam elé vágtam le. A tárgyaláson aztán nem higgadtam le, nem bírta az igazságérzetem, hogy a szembesítésre el sem jött az, aki megvádolt. Így aztán én mondtam a magamét, a szövetség a sajátját, hat hónap lett az eltiltásom. Azt hiszem, engem itt sikk eltiltani, a Baloggal példát statuálni évekig beszédtéma" - vallotta be a meccs után, amikor szóba került "száműzetése".

Bosman és Balog és Dupont

S hogy miért sikk őt büntetni? A válasz egyszerű: Balog precedens értékű pert nyert meg a Belga Labdarúgó Szövetség, de ami még ennél is nagyobb szó, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) ellen.

Hét évre rá, hogy 1995-ben a bíróság Jean-Marc Bosmannak igazat adott abban, hogy az Európai Unió tagországainak játékosai szabadon igazolhatóak a tagországok között, Balog harcba kezdett. Bosman különben forradalmasította a játékot, hiszen a sikeres per után fordulhatott elő először, hogy a Chelsea tizenegy légióssal futott ki egy bajnoki meccsre. A piac megmozdult, aztán rendeződött, és feltűnt a színen Balog.

Nem tudott Franciaországba szerződni

A sokszoros válogatott középpályás akkor éppen a Charleroi játékosa volt, 2002-ben lejárt a szerződése, dobbantott is volna Bölöni László hívó szavára a francia Nancy-hoz, ám a belgák lelépési díjat kértek érte, mint nem EU-s játékosért. Mivel a lelépési pénz túl drága volt, a Nancy eltekintett az igazolástól, Balog pedig maradt Belgiumban, de ez az esemény megkeményítette.

A Bosmant védő és a sportügyekre szakosodott Jean-Louis Dupont felkarolta a Rókának elkeresztelt magyar játékost, és eleinte kilátástalannak látszó, később egyre biztatóbb eredményeket hozó harcba kezdtek. A Bosman-ügy után biztos volt igazában.

Mára csak három légiós maradt

Egykor Belgium volt a legnépszerűbb hely a magyar labdarúgók előtt. A nyolcvanas években az első légiósok (Bálint, Fazekas, Martos) is ide szerződtek, de a kilencvenes évek elején volt olyan időszak, amikor 15 magyar játékos játszott az ország élvonalában. (Többek között itt szerepelt Kovács Ervin, Petry, Mónos, Lőrincz is.)

Futballunk jelenlegi helyzetét jól jellemzi, hogy mára mindössze hárman maradtak. Juhász Roland a Bajnokok Ligájában is érdekelt Anderlecht játékosa, Vanczák Vilmos a Sint-Truiden együttesében harcol a bennmaradásért, míg Pető Zoltánnak és az FC Brusselsben kell helyt állnia.

A Juventus mellé szegődött a harcban

"Nem egyedül indultunk, a Juventus is mellénk állt, hiszen a klub azonnal átlátta, hogy abból profitálhat, ha a lejárt szerződésű, földrészen kívüli játékosokat is könnyen, fizetés nélkül meg lehet szerezni. Az elején csak kárát láttam annak, hogy szembeszegültünk a nagy FIFA-val, mert nem akartak leigazolni. Pereskedő játékos senkinek sem kellett. Az oroszok, a románok, a bolgárok mind biztosítottak a rokonszenvükről, hiszen közvetve értük is harcoltam. A magyarok nem hiszem, hogy tudták, segíteni akarok nekik egy esetleges kedvező külföldi szerződéshez, egyetlen hívást sem kaptam a szövetség vezetőitől, de ezen nem is lepődtem meg" - jegyezte meg keserűen.

Balog hónapokig tartó harca sikeresnek bizonyult, a belgáktól kártérítést kapott - százezer euró körüli összeg ütötte a markát -, a neve pedig alighanem örökre fennmarad, még akkor is, ha a cseleire vélhetően kevesebben emlékeznek. Az irányító meg is békélt ezzel a ténnyel.

Honvégya van, de egyelőre marad

Balog Tibor tavaly már játékosedzője volt a Chatelet-nek, és elismerte, vágyott haza - ahogy kiérkezett, '93 óta honvágya volt -, de aztán mindig valaki lebeszélte a hazatérésről. Csak végszükség esetén menjen a zűrzavarba, hallotta a barátaitól.

Végül Belgiumban maradt, és most azon fáradozik, hogy a csapata jobb és jobb legyen. "Mindenkinek van egy víziója, nekem is. A támadófutballt szeretem, és az elképzeléseimen nem akarok változtatni. Próbálom elhitetni a játékosaimmal, hogy ha az angolok megváltoztatták a saját stílusukat, akkor ezen a szinten sem kell ragaszkodni az állandó ívelgetésekhez" - osztotta meg nézeteit.

Tízes fokozatban van

Mennyire viselte meg az átállás, hogy most már nemcsak a saját teljesítményével, hanem az egész csapatéval kell foglalkoznia? Így nyilatkozott: "Kezdetben, játékosként nagy a feszültség, a korral azonban ez csökken, a tízes skálán nyolcról kettesre, hármas esik. Most viszont a tízes fokozatban vagyok. Ahogy felébredek, meccselek. Viszont kifelé nem mutathatom ezt a hatalmas belső feszültséget, nyugalmat kell sugároznom. Eleinte nehéz megszokni, hogy az ellenfél fejével is kell gondolkodni, de ebbe könnyen bele lehet tanulni."

A hazai viszonyokat tökéletesen ismeri, és sajnálja, hogy a nyolcvanas évek nagy generációjából kevesen maradtak a futball mellett, mert "ők tudnak rúgni, nekik kellene mutatni a mostaniaknak, miként lehet kaput találni. Nagy baj, hogy nem ők készítik fel az utánpótlást."

Mindent a magyar futballnak köszönhet

Úgy tapasztalta, hogy a magyar edzők jók, nincs nagy differencia köztük, és azok közt, akikkel külföldön találkozott egyszersmind dolgozott. Nem szereti, ha mindig csak lesajnálják a magyar futballt, mert ő mindent annak köszönhet, ezért ha mások úgy gondolják, helye lenne benne, akkor nem futamodna meg.