További Futball cikkek
- A Liverpool csapatkapitánya lehordta a csapattársait a fájdalmas vereség után
- Többmeccses eltiltást kaphat Kerkez Milos, csapata fellebbez a piros lapja ellen
- Pakson nincs válságstáb, ha sikerül kiegyenesedni, még szép is lehet a zárás
- Hősi halált halt a Nyíregyháza a balmazi télutóban
- Kikaptak a városi riválistól, egyre távolabb Szoboszlaiéktól az angol bajnoki cím
Egy kis patak, mindig rohan, és egyre csak énekel.
Egy sziklafal, útjába állt, és a dalnak így vége lett. Ismerem és szeretem ezt a dalt, az Elmegyeket, az egyik kedvencem. Elénekeljem? Bár azzal talán nem járna jól. Máté Péternek jobb hangja volt.
Máté Péter: Elmegyek
Mit ismer még tőle?
Mikor hozzád indulok, mindig izgatott vagyok... Ööö, ööö... Most segíthet kicsit. Hogy is van? Bár nem kell, eszembe jutott: mindig letörök egy darabot a szívemből. Ilyen névvel lehetetlen nem szeretni ezeket a slágereket, bár az autóban ritkán hallgatom, ott a Tankcsapdának van helye. A meccsek előtt is mindig az megy, a debreceni együttes pörget fel Angliában is.
Mi atyánk ki vagy a mennyekben, mondd csak, melyik ajtón menjek be?
Pontosan. Nagy szöveg, nagy zene. Hogy mekkora rajongó vagyok, épp az érkezése előtt néztem meg egy filmet róluk, Uj Péter is nyilatkozik benne. A sérülésem alatt volt idő filmet nézni, zenét hallgatni, legalább elterelték a gondolataimat, nem foglalkoztam azzal a szeptember végi nappal, és nem emésztettem magam a jövővel sem.
Az utánpótlás-válogatott Máté Péter augusztus harmincadikán, egy nappal az átigazolási határidő lejárta előtt szerződött a Reading FC-hez. Előtte nem írtak róla mindennap, hogy most éppen mennyi az ára, és hogy kik állnak sorban érte. Mátéért a Portsmouth a télen érdeklődést mutatott, a nyáron a Newcastle is szívesen látta volna, ő azonban úgy tűnik, jó döntés hozott, hiszen jelenlegi csapata a másik kettő előtt áll.
Mátét egy évre 400 ezer fontért adta kölcsön a Debrecen, ha a Reading kitart mellette, újabb 750 ezer fontot utal át. Így összesen 1,15 millió fontot kapna a magyar címvédő, ami 470 millió forint. Máté az egyik legdrágább magyar játékos lett.
A 194 centis védőt a Ferencváros elleni bajnokin - ezen gólt fejelt - is megtekintette a klub megfigyelője, de a Manchester elleni BL-meccsek is közrejátszottak a szerződtetésében, illetve a korosztályos válogatottban mutatott formája. Máté a magyar élvonalban Diósgyőrben és Debrecenben játszott.
A sérülése miatt tipikus magyar futballistasorsnak lehet tekinteni az önét, hiszen alig egy hónapot töltött el a Readingnél, a Chelsea elleni tartalékmeccsen elszakadt a keresztszalagja, ami az egyik legnehezebben gyógyuló sérülés. Itthon le is gyártották az elméletet a szakértők, a nagyobb iram, a nagyobb megterhelés okozhatta a szakadást. Ez történt?
Tudom, hogy rajtam kívül jó néhányan jártak már így, Gera Zoli is szenvedett egy évet, de szerintem csak minimálisan játszott közre a sérülésemben az új környezet, a nagyobb igénybevétel. A sérülésemnek inkább mentális okai voltak.
Ezt hogy kell érteni?
Úgy, hogy szinte az első edzések egyikén kaptam egy ütést a bordámra, beszorult a levegő, és napokig szúrta az oldalamat. Amikor azt hittem, hogy már rendbejöttem, szeptember végére, az első percekben ugyanott ütöttek meg, de az volt bennem, hogy pályán maradok, nem kérek cserét. Ha most visszagondolok, itt hibáztam, mert ha lecserélnek, akkor most arról beszélhetnénk, milyen a Premier League légköre, tizenöt vagy húsz meccsel lennék-e elégedett a szezon végén, megszerezhetjük-e az UEFA-kupát érő ötödik helyezést. Az ütés után csak arra figyeltem, hogy érzem a fájdalmat, tudat alatt biztosan óvatosabb lettem, a szerencsétlen esetnél is úgy léptem be a riválisom elé, hogy talán az indokoltnál jobban védtem az oldalamat. Ütköztünk, és éreztem, baj van. Ám érdekes módon, amikor lejöttem, még kis híján szemrehányást tettem magamnak, miért kértem cserét, hiszen akkor nem fájt a lábam. Amikor viszont megpihent és bedagadt, már tudtam, nem pár napos pihenőre kell felkészülnöm. Windsorban műtöttek meg, azt is választhattam volna, hogy hazamegyek, de úgy döntöttem, jobb lesz, ha a klubvezetők és orvosok szeme előtt leszek. Elegánsabbnak éreztem, ha itt maradok, meg szerettem volna bizonyítani, szeretnék beilleszkedni, megtanulni a nyelvet, nem pedig márciusban visszatérni, hogy hopp, itt vagyok, már edzhetek. Emellett nyilván a klubnál is jobban örültek, hogy az ő rendszerük alapján kezelnek. Én már ehhez a csapathoz tartozom, a társak problémái az enyémek is, a győzelmek és a vereségek is az enyémek, még akkor is, ha a vizes medencében futok, míg a társak kint a pályán, labdával.
A vizes futás a regeneráció része?
Igen, és minden apró részletre figyelnek, pontosan akkor van az én edzésem, mint a többieké. Meccsek utáni napokon én is pihenőt kapok, pedig én maximum az izgalomban fáradhatok el.
Fizetést ugyanannyit kap, mint ha egészséges lenne?
Egy pennyvel sem kevesebbet. Otthon ez rendszerint nem így van, pedig a játékos ritkán szokott szándékosan megsérülni. Itt tapasztaltam az otthon csak üres frázist: tényleg csak a futballra kell figyelnem. Jelenleg is öt orvos kezel egyszerre, még egy magyar tolmácsot is fogadtak volna mellém a kórházban, ha nincs egy barátom, aki mindenben segít. Ha csak egy pillanatra is nem olyan ütemben gyógyulok, azonnal közbeavatkoznak. Irigylésre méltó helyzetben vagyok, de sajnos beteg.
Volt előjele annak, hogy ilyen klubhoz kerül? Egyáltalán, mit tudott a Readingről?
Azt, hogy olvasást jelent a neve.
Semmi mást?
Még azt is, hogy a nyáron jutott fel az élvonalba.
Ennyit?
Aztán amikor már biztossá vált, hogy utazunk Vladan Filipoviccsal, az ügynökömmel, akkor, előző este elkezdtem keresgélni az interneten. Nem éltem soha magam bele egyetlen ajánlatba sem, külföldi szerződésbe meg pláne, annyi rosszat lehetett hallani, olvasni. Vladan szerencsére sohasem hitegetett, kevéssel a vasárnapi repülőút előtt szólt, van egy ilyen esély. Amikor felhívott, kicsit leizzadtam, de aztán felgyorsultak az események, idegeskedésre sem volt idő. Hétfőn egyeztettünk, megvizsgálták az akkor még ép szalagjaimat, kedden pedig már aláírtam a szerződést. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy próbajáték nélkül leigazoltak, magyar játékos esetében nagyon meg kell becsülni az ilyesmit.
Máté Péter
Nem is találkozott az edzővel, vagy az elnökkel?
Az elnökkel, a bolgár származású Georgij Madejskivel akkor találkoztam először, amikor a szobájában voltam, és aláírtuk a szerződést. Előtte nem tudtam róla semmit, persze azt hallottam, hogy egy igazi milliomos különc, aki festeti a haját, és hogy irdatlan sok pénze van. Az edzővel, Steve Coppellel a bemutató sajtótájékoztatón találkoztam először. A játékosok előtt sem verték nagydobra, hogy igazolnak egy magyar védőt, ők az érkezésem után az edzőtől kérdezték mosolyogva, hogy egy új játékos, mi?
És mi történt utána?
Az elnök a rögbicsapatával is törődik, vele azóta talán egyszer futottam össze. Az edzőnk igazi angol úriember, már magyarul is üdvözölt, és szerintem nagyon érti a futballt. Őszinte focit játszunk, nincs nagy taktikázás, rengeteg futással járatjuk a labdát. Nincsenek nagy sztárok, de ütős, hajtós kis csapatunk van.
Igaz az, hogy a kameruni Bikey és ön között döntik el, melyikük maradhat a következő évre is?
Hallottam én is erről, de eddig egyetlen szót sem mondták itt nekem erről. Nem tudom, így lesz-e. Az ugye nyilvánvaló, hogy maradni szeretnék, elvégre huszonkét éves már elmúltam, pont időben jöttem el otthonról. Szerencsére már elkezdtem a futást február hatodikán. Ünnepnap volt az életemben, újjászülettem. Negyedóránál többet nem hagytak, még sohasem vártam ennyire, hogy futhassak. Nem fájt semmim, másnapra sem szaladt tele vízzel a térdem. Így, ha minden jól megy, tényleg felépülök, és bízom benne, hogy még idén megmutathatom, tudok én is akkora gyertyát rúgni, mint aki most a helyemen játszik. Nagyon hiányzik a futball.
Azt megtudtuk, büszke rá, hogy próbajáték nélkül igazolták le. De arra büszke-e, hogy közel félmilliárd forint az ára?
Most mondjam a focistadumát? Egy játékos nem foglalkozik azzal, mennyi az ára, csak azzal, hogy neki mennyi lesz a pénze. Ez sablon, de tényleg így van.
Mi még focistaduma?
A focistaduma úgy jön elő nálam, hogy egy nagy közhelyet mondok, de nem tudok mást mondani. Általában akkor jönnek elő az ismert fordulatok, amikor az embert kérdezik, de nem akar vagy még inkább, ha nem tud válaszolni. Akkor jön elő az, hogy mindig a következő meccsre készülünk, ami igaz, de azt mindenki tudja, hogy a következő meccsre készülünk.
Mi a helyzet a focistahajjal?
A Bundesliga-séró, meg ilyenek? Azok inkább akkor jönnek elő, ha valaki a biztonságra törekszik, és erre azt mondjuk, németes volt a passz. Ehhez párosul, hogy ha ennyire németes vagy, akkor legyen hozzá Bundesliga-hajad. De szerintem azt már mindenki tudja, hogy ciki. A Beckham-haj még divatban van, de ez nem téma egymás közt.
A kint töltött idő alatt mire jutott, miért szakadt le Európa középmezőnyétől a magyar futball?
Annyit már most látok, hogy itt egy jól bevált séma alapján nevelik a játékosokat, már tízévesen megtanulják, bizonyos helyzetekben merre kell mozdulniuk, hogyan kell passzolniuk. Az ilyen szintű tudatosság nálunk nem jellemző. Nekem Pajkos János mindig azt mondta: használjam a fejem. Azt kell mondjam, otthon még ez sem általános. Esetleges a helyezkedés, nagyon sokan ösztönből játszanak, mindenki amerre lát, arra fut.
Máté az Indexnek azt is elárulta, valamennyi stadionban a pályára lépők mindegyikéről egy külön ráállított kamera felvételt készít. Ezek alapján valamennyi játékos teljesítményét elemzik. A felvételek alapján kiderül, hányszor ért bal illetve jobb lábbal a labdához a játékos, hányszor fejelt, mennyit sétált, mennyit sprintelt. Máté szeretné, ha még az idén készülne róla is ilyen felvétel.
Miben lepte meg leginkább Anglia?
Amikor még otthonról néztem a meccseket, és éreztem ezt a lüktető iramot, szinte biztos voltam benne, hogy az orvosok nagyon komolyan figyelnek a játékosokra. Hogy valamit - elsősorban nem doppingszerre gondolok, hanem kiegészítőkre, vitaminkoncentrátumra - szednek az itteni játékosok, anélkül nem lehet bírni ezt az tempót, pláne, ha kétnaponta meccset kell játszani. Egy kicsit talán féltem is, mert a szombat-szerda ritmusban néha kimerültem, fájt a lábam. Aztán jó nagyot csalódtam. Kiderült: semmit nem kapunk. Még a c-vitamint is magamnak kell megvegyem. Legalábbis itt nálunk. Ugyanakkor a csapat valamennyi tagjának állapotára nagyon ügyelnek, hiszen az érkezésem táján nem volt olyan hét, amikor ne vettek volna tőlünk vizeletet és vért. Volt, hogy naponta megtették. Gondolom, akinél eltérés látszott a normálistól, annak szóltak, éljen sportszerűbben.
Aki megszereti Angliát, mindvégig ragaszkodik hozzá?
Abszolút. Én se szeretnék hazamenni, vagy bárhová. Itt még egy becsúszásnak is értéke van. Így most nem is szeretnék belegondolni abba, mi lesz, ha úgy döntenek, nem maradhatok itt. Erről ne is beszéljünk.