További Futball cikkek
- Az öngyilkosságon is gondolkodott az egykori csodagyerek, aki lelki roncsból lett dolgozó családapa
- Megbüntették a „játékvezetőre támadó” magyar válogatott futballistát – videó!
- 58 évesen visszatér a pályára a brazilok legendás világbajnok csatára
- A másodosztályú focisták a nettó átlagbér háromszorosát is megkeresik
- A magyar válogatott nem tudott győzni Szlovákiában
A most harmincéves Rósa Dénes 2005 decemberében az angol másodosztályú Wolverhampton Wandererst választotta, mert az edzőnek, a volt szövetségi kapitány, Glen Hoddle-nek szüksége volt egy jó és góllövő középpályásra, és szeretett volna a csapatával az élvonalba kerülni.
Szokásos, magyaros fordulat
Rósa kezdetben többnyire kezdőként játszott, gólpasszokat adott, de miután a feljutás nem sikerült, Glen Hoddle "életfogytiglanos" szerződése ellenére lemondott, hogy utána a korábbi ír kapitány, Mick McCarthy vegye át a helyét.
A sikeresnek induló történet innen szokásosnak mondható fordulatot vett, a szakember új - 4-4-2-es - játékrendszerre állt át, Rósának pedig előbb a kispad, később pedig még az sem jutott. Jóllehet még a játékostársak is elismerték, hogy az edzéseken rendre maximálisan teljesít. McCarthy azonban hajthatatlan volt, a kellemetlen sérülésekkel is küszködő játékos mindössze egy Ligakupa-meccset kapott.
A Wolverhampton tehetős klubnak számít az angol másodosztályban, tavaly egymillió font prémiumot ajánlottak fel a feljutásért a keretnek. Idén átlagban húszezer néző követte a meccseket a helyszínen. Ez visszaesés a tavalyihoz képest, mert akkor ez a szám négyezerrel magasabb volt. Mindez jelentős bevételkiesést jelent, és talán ez a játékoskeretre is hatással lehet. Feltéve, ha nem jutnak fel.
Tavasszal - Rósa kérésére - a harmadosztályú Cheltenham együtteséhez adták kölcsön egy hónapra, azzal a nem titkolt reménybeli szándékkal: mindkét félnek kedvező, ha játékba lendül.
Mintha teniszmeccsen lett volna
Angliában nem tekintik bukott embernek azt a játékost, akire nincs szüksége a csapatnak, és minden eszközzel - edzőmeccsek például, eseti távozási engedély akár egy hétre is - lehetővé teszik, hogy máshol is bemutathassa magát.
"Nem éltem meg szégyenként, hogy a harmadosztályban játszottam, de azt hiszem, ennél azért még több van bennem. Abban a ligában egy brazil sem tűnt volna ki, mert folyamatosan átrúgták volna a feje felett a labdát, mint nekem is. Komolyan azt hittem, teniszmeccsen vagyok, csak felfelé figyeltem, a csapatnak a középpályája nem is létezett. Olyan hihetetlen jelenetek voltak, hogy csak ámultam, egyszer például vagy ötször-hatszor fejelték egymásnak az én csapatom és a rivális csapat védői a labdát, s eközben az le sem esett."
Kicsi, vagyok, fellöknek
Rósa feleségével és kislányával egy arborétumnak is tekinthető park közepén, egy kastélyban bérel lakást Wolverhamptonban. Mint mondta, élhetne ő, mint Marci Hevesen, mert a klubja fizeti a bérét, de ő ennél sokkal többre vágyik.
"Gyerekkorom óta folyamatos küzdés az életem, így nem riadok vissza, ha küzdenem kell. Az életem során számtalanszor hallottam, hogy mit akarok én, hiszen kicsi vagyok, fellöknek, aztán mégiscsak élvonalbeli játékos lettem. Azt is hallottam például, mit akarok én a Fradiban, hiszen nem vagyok Fradi-szintű játékos, és egyébként is, én az Újpestből jöttem, úgyse fogad majd el a szurkolótábor. Aztán mégiscsak én lettem a második a házi góllistán, és megszerettek. Amikor huszonkettő voltam, édesapám - valószínűleg mérgében - azt javasolta, vonuljak inkább vissza, mert nem tudok érvényesülni, és mivel már volt bírói szakvizsgám, legyek inkább játékvezető. Folytattam, semmi sem szegte a kedvem, bár még felnőtt játékosként is voltak nehéz pillanataim és igazán lelkis, önmagát emésztő játékos vagyok. Most is úgy tekintek a sorsomra, hogy lesz jobb, megyek előre."
Harcol, hogy észrevegyék
Tudja, hogy ezúttal azért kell harcolnia, hogy egyáltalán ismét észrevegyék. "Az edző felé mutogatni a legkönnyebb, én nem ezt teszem, mert az is önbizalmat ad, hogy a helyi szurkolók kétszer engem választottak a meccs legjobbjának."
Rósa tökéletes fizikai állapotban van, volt olyan bajnoki meccs, amelyiken - tizenkét kilométerrel - ő futotta a legtöbbet, az angliai felméréseken is az ő mutatói voltak a legjobbak. Tisztában van vele, hogy Mezey György az ő példáját emelte ki egy hazai előadáson, miszerint mennyit fut haszontalanul.
Itthon meg lehet élni a rutinból
Úgy véli viszont, hogy abból nem kellene problémát csinálni, ha egy középpályás legalább fut, akar futni, és elfárad egy meccs után. Arról nem is beszélve, hogy az egyik győztes meccs utáni értékelésen az edző megjegyezte, hogy a játék átlátása, plusz a terület befutása - több, a pálya más felén történő csel és passzok közben - eredményezte a jó befejezést.
"Itt nem lehet mérlegelni, menni kell az elejétől, itt még akkor is kifütyülik a csatárt, ha egy ártatlan helyzetben nem támadja meg a kapust. Otthont ez másként van, otthon rutinból nagyon sok mindent meg lehet oldani."
Átvette a mentalitást
Ennek ellenére úgy hiszi, hogy Angliába csak olyan játékosok kellenek, akik valamiben átlag felettiek a hazai mezőnyben. A legnagyobb lemaradásnak a technikai hiányosságokat gondolja, hogy a magyar játékosok közt bántóan sok az egylábas, így pedig a mostani futballban képtelenség számottevő eredményeket elérni.
Szeretne Angliában maradni, bár pontosan tudja, sokkal inkább megbíznak egy angol iskola alapján felkészített játékosban, de bízik benne, értékelik a már eltöltött időszakot, és hogy felvette a mentalitást. A Wolves vasárnap az osztályozóért játszik, ha nyer, akkor mindenképpen lesz esélye az élvonalbeli feljutásra. A feljutás megkönnyíthetné Rósa helyzetét, bár a játékra igen kevés esélye lenne továbbra is, egy kölcsönszerződésre viszont több.