Bernát, Felícia
12 °C
25 °C

Amiért az MU lenyomta a Chelsea-t

2007.05.08. 16:37
Bő egy éve a Manchester United menedzsere, Sir Alex Ferguson azt mondta, nem hiszi, hogy két-három évnél korábban csapata le tudná győzni a Chelsea-t. A gárda idén mégis utolérte, sőt, meg is előzte José Mourinho csapatát, és vasárnap megnyerte a 2006-2007-es Premier League-et, két fordulóval a befejezés előtt. Hogyan nyerhetett a United, ha valójában még az edzője sem számított rá? Nyolc pontban próbáltuk összeszedni az okokat.

"A Chelsea kiegyensúlyozottságát képtelenek vagyunk elérni, de reméljük, egyszer eljutunk a szintjére. Fiatal csapatunk van, amely csak jobb lehet. Két három év múlva meglátjuk, hol tartunk, akkorra sikerülhet" - döbbentett meg mindenkit 2006 januárjában Sir Alex Ferguson, a Manchester United menedzsere. A szakember BBC-nek adott nyilatkozatában nyíltan lemondott a bajnoki címről a következő évekre.

Jóslata nem jött be, a United szűk egy évvel később utolérte a Chelsea-t, majd le is hagyta, és vasárnap megnyerte a 2006-2007-es Premier League-et, két fordulóval a befejezés előtt. Ferguson nem jelezte, hogy meglepte volna csapata sikere, de bővebben még nem elemezte a szezont. Hogyan nyerhetett a United, ha valójában még az edző sem számított rá? Nyolc pontban próbáltuk összeszedni az okokat.

1. Cristiano Ronaldo

A huszonkét éves szélső 2006 őszén kezdett olyan formába lendülni, ami miatt sokak szerint a világ legjobb játékosa napjainkban. Tizenhét gólt szerzett eddig a bajnokságban, több meccset egyedül döntött el. Ilyen volt a Fulham elleni, idegenbeli 1-2 és a hihetetlenül fontos, szombati Manchester City elleni 0-1.

Mindkettőn ő szerezte a gólt, előbbin szólóból, utóbbin ravaszul kiharcolt, és magabiztosan belőtt tizenegyesből. Emellett leosztott jónéhány gólpasszt, elindított számtalan akciót, amiből két-három passzal később lett gól. Teljesítménye alapján az Angliában játszó futballisták és a sajtó is a szezon legjobbjának választotta, mindhárom lehetséges szavazást megnyerte: az Év játékosa, az Év tehetsége, az Év legjobbja az újságírók szavazatai alapján. Jogosan.

2. Edwin van der Sar

A holland kapust 35 évesen, 2005 nyarán igazolta le Sir Ferguson, miután a Peter Schmeichel-éra vége óta nem talált megfelelő hálóőrt. Befuccsolt Massimo Taibi, Mark Bosnich, Fabien Barthez, Ricardo, Roy Carroll és Tim Howard, a Fulhamtől érkezett van der Sar viszont bevált. Meccseket hozott hihetetlen bravúrjaival, folyamatosan képes volt, és jelenleg is képes a legmagasabb szinten védeni. Bajnoki szezonjának fénypontja talán a legutóbbi szombat volt, amikor tíz perccel a vége előtt City-tizenegyest védett, plusz két ponthoz jutatta csapatát, és mint másnap kiderült, ez bajnoki címet ért az MU-nak.

3. Paul Scholes

A harminckét éves középpályásnak 2005 végén sérült meg a szeme, hónapokon át kettős látása volt, a teljes 2006-os tavaszi szezont kihagyta, több mint fél évig nem játszott. Fergusonék viszont 2006 augusztusára összeszedték őt, és szinte jobb lett, mint fénykorában. A menedzser új posztot kreált neki régi, támadóbb pozíciója helyett: a középpályán ő lett a labdaösszeszedő és elosztó ember. A klasszikus 'Paul Scholes scores goals' mondás (Paul Scholes gólokat szerez) így idén kevésbé volt igaz, de olyan megbízhatóan és pontosan passzolt, hogy meccsei kilencven százalékán a mezőny egyik legjobbja volt. Sőt, sokszor a legjobb. Thierry Henry például egyértelműen neki tulajdonítja a United feltámadását, az év játékosa választáson a kis vörös angolt tette az első helyre. Néhány gólt bevágott azért, a legnagyobbat az Aston Villa ellen, Király Gábornak.

A legfontosabbat a Blackburnnek lőtte, 0-1-nél, utána 4-1-ig meg sem állt a csapat.

4. Ryan Giggs

A walesi varázsló már 33 éves, de a szezon utolsó hetéig 28-nak tűnt. Hihetetlen sebességét már ritkábban villantja föl, ám idén sokkal többször tette, mint tavaly vagy tavaly előtt. Öregségére ráadásul megtanult egy másik poszton is futballozni, ami kulcsfontosságú volt: középső középpályást játszatott vele jónéhányszor Ferguson, és zseniális passzai meccseket döntöttek el. Csak egy példa a Sheffield Wednesday elleni, Rooney-nak adott, valójában két-három gólpasszt leosztott minden meccsen, csak a társak sokat nem lőttek be. Filozófiája szerint a futballban a legfontosabb: "hogy hatásosak legyünk". És idén ez sikerült is neki.

A Liverpool ellen játszotta 700. meccsét a Unitedban, ő harcolta ki azt a szabadrúgást, ami után az utolsó percben John O'Shea a győztes gólt szerezte. Maga 99 bajnoki gólnál jár, a 100. helyett egyelőre kilencedik Premier League-címe az ajándék: ezzel egyedüli csúcstartó, senki más nem volt ennyiszer PL-bajnokcsapat tagja. (Vasárnapig két liverpooli legendával, Alan Hansennel és Phil Neal-lel volt holtversenyben 8-8 első osztályú bajnoki címmel.)

5. A védelem (Gary Neville, Rio Ferdinand, Nemanja Vidic, Patrice Evra és John O'Shea)

A szerb középhátvéd érdeme, hogy leváltotta a kezdő posztról Mikael Silvestre-t vagy Wes Brownt, és amíg egy hónappal a szezon vége előtt meg nem sérült, hibátlan volt, gólokat is fejelt.

Sokan már most a nyolcvanas-kilencvenes évek legendás jugoszláv-román kettős állampolgár védőjéhez, a két klubbal is BEK-győztes Miodrag Belodedicihez hasonlítják, a 2006-2007-es teljesítményét látva nem alaptalanul. Hamarosan a világ legjobbja lesz posztján.

Társa, a francia Patrice Evra a szezon közben lett fix balhátvéd, megmentve ezzel a csapatot Gabriel Heinzétől és egy rakat kapott góltól. A szezon végén sokat volt sérült, de egészségesen szinte hibátlant nyújtott, felért a támadásokhoz, még gólt is lőtt, az Evertonnak.

A fix jobboldali csere, John O'Shea a United legalulértékeltebb embere. Az ő technikájával kezdőnek kellene lennie, de Cristiano Ronaldót és Gary Neville-t esélytelen kiszorítani. Utóbbi helyén viszont, amikor szükség volt rá, remekelt, de a fő indok, amiért a bajnoki cím egyik oka, hogy két kulcsfontosságú gólt rúgott. Az első a Liverpool elleni, idegenbeli, utolsó perces győztes találata az 1-0-ás meccsen, a másik az Everton-MU-n szerzett szépítő találat 0-2-es égésnél. Mindkétszer a kapus bizonytalanságát használta ki, utóbbi alkalomnál társaival 4-2-re megfordították a meccset, és mivel a rivális Chelsea aznap csak döntetlent játszott, háromról öt pontra növelték a klub előnyét három körrel a vége előtt.

Hozzá fűződik a szezon egyik legviccesebb jelenete is, amikor a Tottenham elleni, londoni meccsen 4-0-ás vezetésnél van der Sar elttörte az orrát, és mivel már nem volt cseréjük, O'Shea állt a kapus helyére. Percek múlva ír válogatottbeli csapattársa, Robbie Keane ziccerét védte, mire a közönség az 'Ireland's number one' (Irország egyese) rigmust kezdte kántálni a hátán lévő 1-es kapusszámra utalva.

A hátsó négyes két, évek óta oszlopos tagja, Rio Ferdinand és Gary Neville megbízhatóak voltak, különösen utóbbi volt kiemelkedő, magához képest pedig végképp. Élete legjobb szezonját futotta, míg másfél hónnappal az idény vége előtt meg nem sérült.

6. Támadófutball

Míg a Chelsea a védekezésére és a kevés kapott gólra fordított nagyobb figyelmet, a United támadott és gólokat rúgott, 83 ellenében 26-ot kaptak, a Chelsea-nél 63-23 az arány. A United hússzal több gólt szerzett - meccsenkénti átlaga 2,3, az ellenfélé 1,8 - de csak hárommal kapott többet. A 36. fordulóig néggyel több meccset nyert meg, mint a Chelsea: 28 a 24 ellen.

7. Sir Alex Ferguson

Nem a világ legintelligensebb menedzsere, de talán ezért is az egyik legjobb. A futball, amit negyedszázada játszat csapataival, újra bejött. Talán egyszerű focinak nevezhetnénk legtalálóbban, aminek lényege: minél kevesebb húzásból, középhosszú passzokból, lehetőleg a földön elmenni a kapuig. Tökéletessége az egyszerűségében rejlik: nem tartalmaz bonyolult taktikai sémákat, csak sok mozgást, rengeteg posztváltást, szimpla, de sokszor eltolódó 4-4-2-t. Nagy előnye, hogy a futballisták relatíve könnyen cserélhetőek benne.

Játékosok terén évekkel ezelőtti igazolása, Cristiano Ronaldo mostanában érett be, tavaly nyáron meg a semmiből kiemelt egy átlagosnak tartott középpályást, Michael Carricket, és futballistát faragott belőle.

Kevesen hittek benne, Sir Alexet dícséri, hogy nem sajnált érte 18 millió fontot sem, hiszen a szezon hajrájára bebizonyosodott, megérte. Kicsit hasonló a helyzet Darren Fletcherrel, ő szintén Ferguson-találmány.

A skót edző legnagyobb jokere mindig is az volt, tudta, melyik játékosát mikor rakja a csapatba. Idén újra a dicsőséges napokhoz hasonlóan nyúlt az egészségesen szenzációs Louis Sahához, az idősödő Ole-Gunnar Solskjaerhoz, a sérüléséből még valójában mindig lábadozó Alan Smith-hez, és eszébe jutott, hogy Svédországban még játszik egy öregedő zseni, aki simán pótolhatja a másik három sérülékeny csatárt: szűk három hónapra leigazolta Henrik Larssont, aki megoldotta időleges problémáit.

A védelemmel is jól gazdálkodott, a csapat el tudta viselni, hogy április elején kidőlt a védősor fele, hamarosan háromnegyede, és volt, hogy 13 bevethető játékosa akadt. José Mourinho sírt, hogy decemberre-januárra elveszítette John Terryt, nem tudta megoldani a hiányát, néhány hete pedig Ricardo Carvalho kidőlésére fogta, hogy nem voltak képesek legyőzni a Boltont. Ferguson csendben maradt, dolgozott, és bízott a cserékben, akik majdnem mindig hozták is a meccseket.

8. Szerencse

A mázlifaktor a futballban hatványozottan van jelen, enélkül nem lehet nyerni. A Unitednek konkrétan szerencséje volt a már említett Liverpool- és Everton-meccsen, de a legnagyobb mázlija az, hogy a Chelsea-MU találkozót az FA kupa elődöntői miatt április közepéről május közepére halasztották. A United sokáig három ponttal vezetett, ha a Chelsea egy hónapja találkozhatott volna velük, lehetősége nyílt volna a hátrány azonnali ledolgozására, ami pszichikailag és számtanilag is hatással lett volna a párharcra. A halasztás és a köztes időben történtek miatt viszont szerdai meccsük tét nélküli lesz.