További Futball cikkek
- Még a jelenlegi eltiltása sem járt le, ismét bajban lehet Tonali
- Visszatér a klubfutball: Szoboszlaiék évek óta nem látott versenyfutásban harcolnak álmaikért
- Történelmet írt a kaukázusi ország, komoly problémát okozhat a korábbi Fradi-edző csapata
- Egy lépéssel közelebb kerültünk a következő átigazolási szenzációhoz
- Szoboszlai Dominikkel példa nélküli show keretein belül találkozhatnak a szurkolók
Az angol bajnoki címről két év után lemaradó Chelsea edzője, José Mourinho az utolsó, Everton elleni bajnoki után azt mondta, hogy idén nem akarnak jelentős összegeket játékosigazolásra költeni. A piacon persze megkerülhetetlenül ott lesznek, de mintha azt sugallta volna: három év után átadnák az első helyet a játékosokért legtöbbet áldozó klubok listáján. (Csak az elmúlt két évben 210 millió fontot költöttek futballistákra.)
Engedély nélkül
Mourinhót ilyen esetekben általában illik komolyan venni, kivált, mert a télen az orosz tulajdonos, Roman Abramovics nem adott neki engedélyt arra, hogy középső védőt igazoljon, pedig valóban példátlan sérüléshullám sújtotta csapatát. A Liverpool elleni meccsen így Paolo Ferreira és Michael Essien foglalhatta el a védelem tengelyét, akik előtte nem játszottak abban a szerepkörben.
Az idén egy költséges válásba is belefutó Abramovics lehet, hogy megunta a tékozlást, mert azért arra jobb szót nem lehet találni, amit Mourinho az előző átigazolási periódusban művelt.
Egy fontot sem adnánk érte
Hogy Michael Ballackot és Andrij Sevcsenkót szerződtették a Bajnokok Ligája-győzelem érdekében - legkésőbb a harmadik évre ígérte ezt a sikert a 2003-ban érkezett portugál -, azon senki sem lepődött meg, mert a klubhoz illő kvalitású játékosok. Ballackért külön nem kellett fizetni a Bayernnek, csak a heti 110 ezres fontos bérét kellett állni.
Ám hogy a német liga favágójáért, a holland Khalid Boulahrouzért és a Norvégiából a Manchester érintésével Londonba kerülő nigériai Jon Obi Mikelért miért kellett egyetlen fontot is áldoznia, nemhogy összesen huszonkét milliót, azt senki sem értette. Boulahruzról leginkább a világbajnoki ámokfutása emlékezetes, amikor gátlás- és gusztustalanul lerúgta Cristiano Ronaldót.
Olcsóbb is volt, jobb is volt
Sokkal jobb és olcsóbb játékosok is voltak a piacon ezért az irdatlan összegért - forintban majdnem nyolcmilliárd -, védőt pedig az alapigazság szerint Portugáliából vagy Olaszországból kell vásárolni.
Már három órával a meccs előtt szinte meg sem lehetett mozdulni a Chelsea ajándékboltjában, a drukkerek már a következő évre tervezett mezek felől érdeklődtek, az újdonságoknak pedig nagy keletje volt, a meccs előtt és utána alighanem ötvenezer fontos, tizennyolcmillió forintos forgalom lehetett, csak ebből kijönne egy átlagos magyar havi költségvetése.
Az Eurosport szervezésében érkezett magyar újságíró különítmény asztalt és háromfogásos ebédet is kapott, bár a desszert csak nem akart megérkezni. Annak mondjuk ott lehetett volna a meccs, de már nem vették igazán komolyan.
Ennek ellenére egy szögletrúgásnál is olyan ovációt kapott Lampard, mint Rúzsa Magdi a reptéren. Ez az a bizonyos angol közeg, amelyikről valamennyi magyar légiós megemlékezik.
Mivel azonban Mourinho eddig tévedhetetlennek látszott, a drukkerek abban bíztak, ő csak tudja, miért szükséges a két játékos. Salomon Kalou-ra már talán nagyobb szükség volt, hogy Eidur Gudjohnsen távozott. Szurkolói körökben a legnagyobb ellenszenvet az arsenalos Ashley Cole igazolása váltotta ki, ő régi "szerelme" a portugál edzőnek, még a több százezer fontos pénzbüntetést is vállalta a korábbi megkörnyékezésért.
Mikel épkézláb lövésig sem jutott
Közülük aztán szinte senki sem úgy játszott, ahogyan elvárható lett volna. Sevcsenko mindössze négy gólt lőtt a bajnokságban, nem találta a helyét, sem Frank Lampard, sem más nem tudta úgy kiszolgálni, mint a Milanban Kakáék.
Kalou súlytalanságára pedig jellemző, éppencsak elfutott mellette a liverpooli Steven Gerrard a BL-elődöntőben, már a lendülettől összeesett, nem is kellett ütközniük. (Csak a legritkább esetben mozgott arra, amerre Didier Drogba lefejelte a labdákat.) Mikel pedig lehet, hogy tehetséges, egyelőre csak az látszik, hogy a Manchestert felbőszítendő igazolták le, épkézláb lövésig is alig jutott.
Abramovicsnak szeretni kell játékosait, a szurkolónak nem annyira
Pedig Mourinhónál kedvezőbb helyzetben aligha lehet edző, mert a tulajdonostól szinte mindent megkaphat. Pontosabban úgy látszott eddig. Mivel azonban az ígért BL-siker nem született meg, és még a bajnoki cím is elúszott, már Abramovics sem bízik annyira nagy hittel az edzőben, mint korábban.
Abramovicsnak ennek ellenére szeretnie kell csapatát, a szurkolók viszont már nem tudták teljes odaadással és őszintén szeretni a játékosokat - legalábbis az utolsó meccs helyszíni tapasztalatai alapján ezt mondhatjuk -, a szezon végén különösen nem.
Gyógyír még lehet
Elsősorban, mert az Everton ellen is Mikel, Kalou és Boulahruz futott ki a pályára. Az ő stílusuk pedig kevésbé improvizatív, a Chelsea-t látványos játékkal amúgy is kevésszer lehetett megvádolni ebben a szezonban, csupán egyszer rúgtak négy gólt a bajnokságban. Igaz, megint veretlenek maradtak hazai pályán, immár hatvanharmadik meccs ez zsinórban, ami a Liverpool rekordjának beállítása.
Mourinho úgy fejezte be bajnoki évértékelését, hogy a gárda valamennyi gólja valódi gól volt, nem pedig talált. Ő ennek a ténynek kifejezetten örült, a köröttem ülő szurkolók azonban már nem így látták, mégha örültek is nagyon mindnek. (Jómagam szimpatizáltam a Chelsea-vel az első két évben, tetszett sebezhetetlen koncentrációjuk, lelki erejük, idén ez jelentősen megváltozott.)
Ők nem szoktak ahhoz hozzá, hogy sorrendben öt meccsen át nem nyernek. Igaz az FA-Kupa-siker esetleg vigasztalhatja őket, bár gyógyír nem lesz erre a szezonra.