Móric
14 °C
17 °C

Romario 1000. gólját tizenegyesből lőtte

2007.05.22. 16:48
Vasárnap, 41 évesen lőtte pályafutása 1000. gólját a brazil Romario. A tizenegyes után tizenhat percig ünnepelték a világklasszis csatárt, a pályát ellepték a fotósok és az újságírók, odaszaladtak a gyerekei, az édesanyja, a felesége. Persze a számolás nagyvonalú volt, hiszen a kölyökmeccseken elért gólok ugyanannyit érnek, mint a vébéken szerzett találatok. Pelét nem érheti be természetesen, de kivételes karrierjének utolsó nagy dobása volt a vasárnapi gól.

Ezredik gólját lőtte vasárnap a Vasco da Gama–Recife-mérkőzésen Romario, és a negyedik játékos lett a futball történetében, akinek sikerült elérnie a négy számjegyű határt. Pelé, valószínűleg minden idők legeredményesebbje, 1282-ig jutott.

A 48. percben egy kezezés után kapott büntetőt a Vasco de Gama, ami mögé az ezredik góljára két hónapja készülő világbajnok állt. Romario higgadtan lőtte a bal alsó sarokba a labdát.

Ami ezután következett, mindenre emlékeztetett, csak futballmeccsre nem. A fotósok ellepték a pályát, majd rögtönzött sajtótájékoztatót tartott szinte még a kapuban, megérkeztek az édesanyja, a felesége és a gyerekei is. A lelátón görögtüzek gyúltak, tizenhat percig állt a játék.

A Baixinho (Kicsi) becenevű csatár gólszámolása persze különleges, de az volt Peléé is. Természetesen nem csak a tét-, illetve a felnőtt mérkőzéseiket vették számításba, ugyanannyit ér Pelé katonaválogatotban szerzett találata, mint Romario gólja, amit 13 évesen ért el.

Akik eljutottak ezerig

Pelén és Romarión kívül még két futballista jutott 1000 gól fölé. Honfitársuk, a német származású Arthur Friedenreich talán még Pelénél is többször talált be, de az adatok bizonytalanok: 1910 és 1934 között vagy 1239 meccsen szerzett 1329 gólt. Vagy fordítva. Ráadásul a két középső számjegy sorrendje sem biztos.

Az osztrák Franz 'Bimbo' Binder mindössze 794 meccsen lőtt 1151 gólt, ebből 1006-ot egyetlen klubjában, a Rapid Wienben 1930 és 1950 között.

Friedenreich 1969-ben, Binder 1989-ben halt meg, 77, illetve 78 évet éltek.

A 41 esztendős, mindössze 169 centiméter magas támadó már az Olaria nevű kölyökklubban jegyzett góljait is számítja, összesen hetvenhetet még korosztályos csapatokban ért el. Az elsőt 1979. november 25-én, míg első felnőtt gólja csak 1985. február 6-án született nevelőegylete, a Vasco mezében. További 98-at nem hivatalos mérkőzéseken rúgott vagy fejelt, azaz ha csak a hivatalos felnőtt találkozóit számítjuk, 902-nél jár.

A FIFA jelezte, nem tudja pontosan, hol is tart valójában Romario, de a szervezet egyik szóvivője elmondta, hogy minden gól ugyanannyit ér, így jogosan állítja, hogy 1000-nél - vagy legalábbis a körül - jár.

Romario az 1000. előtt erről így nyilatkozott: "Sosem tagadtam, hogy nem minden gólom esett hivatalos vagy profi mérkőzésen, illetve hogy voltak közte gálameccsen szerzettek. De mindet én lőttem, ezt be is tudom bizonyítani. A számokat nem én találtam ki, nem én követtem a góljaimat. Időm sem lett volna rá, és ha rajtam múlna, már úgy 3000 körül tartanék."

Ami biztos: 324-et vállalt a Vasco, 204-et a Flamengo, 165-öt a PSV Eindhoven, 53-at az FC Barcelona, 48-at a Fluminense, 22-t a Miami FC, 14-et a Valencia, egyet az Adelaide United és 71-et a brazil válogatottak színeiben. Az ezrediket a Vascóban húzta be, de nem álmai stadionjában, a Maracanában, ahol annak idején Pelé is elérte saját ezredikjét, hanem a Vasco-pályán, a Sao Januarióban.

Eddig huszonkét éves profi karrierje alatt háromszor lett a brazil, háromszor a holland, egyszer a spanyol bajnokság gólkirálya, azaz bárhová ment, a legjobb lett.

Szórta a gólokat, méghozzá milyen gólokat. Még 170 centire sem nőtt, fizikai adottságai mégis kivételesek. Látszik ez már abból is, hogy 41. születésnapja után még mindig élvonalbeli klubnál van - az 1000. után is folytatja -, meg abból is, ahogyan a pályán mozog. Kis tömzsi, ám nagyon izmos alkata leginkább Maradonáéra emlékeztet, combjai szintén, mindez a legtökéletesebb koordinációval párosul. Látni kell azt a kezdősebességet, amit legszebb napjaiban - de néha talán még ma is - produkál, ahogy egyszerűen lelépi a védőket, ahogy kicselezi a kapust. Szó szerint állva hagyja ellenfeleit.

Nem véletlenül mondta róla a nagy rivális, Argentína és a világfutball legendája, Diago Maradona: "Hihetetlen befejező csatár, sosem láttam hozzá foghatót. Habozás nélkül az álomcsapatomba tenném."

Romariónak saját csele van. Ronaldinho előtt tíz évvel csinálta például - Ronaldóval együtt - az elasticót, amikor külsővel indítja a mozdulatot, majd úgy vált irányt befelé, hogy közben ragad a lábához a labda. Mégsem ez, hanem a káprázatos befordulós csele lett a trédmarkja: a bokájához tapadt labdával befordul, és hihetetlen kezdősebességével megveri a védőjét.

Ezer gólja 1254 meccsen jött össze, ami még akkor is átlagon felüli szám, ha negyvenkettedik évében jár. Azt bizonyítja, nagyon keveset volt sérült. Valójában csak egyszer, pechjére pont a legfontosabb pillanatban: az 1998-as világbajnokság idején. Izomszakadása miatt ki kellett hagynia a tornát, pedig Franciaországba is elutazott a válogatottal, de combja végül nem jött rendbe. Felejthetetlen az a sajtótájékoztató, amin sírva jelentette be, hogy nem jelölik a végleges keretbe. A világnak meg felbcsülhetetlen veszteség, hogy az előtte három évig mindenkit megszóró Ro–Ro-csatárduó, azaz Romario és Ronaldo épp a legfontosabb hetekre esett szét, és nem állt össze soha többé.

Góljai közül a legemlékezetesebbek, legtöbbet ismételtek Európában, a PSV-s és a barcelonás években, illetve a válogatottban estek. Legjobbat, legszebbet kiemelni lehetetlen. Voltak a kapuskicselezős góljai - nála többször gyakrabban talán csak a csúcsformában lévő Ronaldo vitte el a labdát a kapus mellett -, egy az egyben is minden idők legjobbjai között volt. Szerette, szereti a kapus fölött beemelni a labdá pimaszul szép, de főleg nehéz mozdulattal, vagy azzal a finom jobb bokájával egyszerűen elpöccinteni a kapus mellett, olyan ütemtelenül, hogy bár a labda alig gurul, még sincs esélye elérnie senkinek.

Sokan az 1994-es, 5-0-ás Barca–Real-derbin elért mesterhármasának egyik találatát tartják legszebbnek. Szenzációs bokacselével indult meg, majd a kapuba külsőzött. A PSV-korszakból egy Steaua Bukarest elleni megkerülős, kapus- és védő elfektetős emelkedik ki. Brazíliából többszáz hasonlót lehetne mondani. A válogatottból nem is egy gól, inkább egy meccs a meghatározó az 1994-es vb-címhez vezető úton.

Az 1000 gól klubonként
Vasco da Gama 324 gól
Flamengo 204
PSV 165
FC Barcelona 53
Fluminense 48
Miami FC 22
FC Valencia 14
Adelaide United 1
Válogatott 71
Gálameccsek 21
Amatőrként 77

A selejtezők elején Romario összeveszett Carlos Alberto Parreira szövetségi kapitánnyal, aki a továbbiakban nem hívta meg. A csapat viszont története alatt először elveszített egy selejtezőt, Kolumbiában, úgy alakult, az utolsó találkozón le kellett győzniük Uruguayt, hogy biztos vb-indulók legyenek. Parreira visszahívta a válogatottba, Romario két gólt szerzett, Brazília 2-0-ra győzött, és kijutott az amerikai világbajnokságra.

Pályán nyújtott zsenialitása mellett meg kell említeni kicsit sem könnyű természetét. Nem volt olyan edzője, akivel ne veszett volna össze, sőt a szurkolókkal is többször összebalhézott. Egyszer a lelátóra is fölment, hogy megverje, aki szidta őt és csapattársait. Egy időben nem volt hajlandó egy repülőre szállni csatártársával, Edmundóval, néhány nap múlva meg őt ölelgette a legjobban góljaik után. Nála több edzést talán csak Maradona hagyott ki igazolatlanul az átmulatott éjszakák után.

Mindehhez persze kivételes önbizalom párosult. 1993 nyarán a Barcelonához került, az első sajtótájékoztatóján kijelentette, harminc gólt fog rúgni az idényben. Még mellette ülő edzője, Johan Cruyff is csak mosolygott. Akkor persze még jobban, amikor az utolsó fordulóban beverte a harmincadikat, és a Barca meg nyerte a bajnokságot.

Sikerei és népszerűsége ellenére sem tudott igazán megszokni Európában, épp akkor szeződött vissza imádott Riójába, amikor huszonnyolc évesen a legjobb futballista korba került. Összeférhetetlensége miatt körbe-körbe járta a három legnagyobb riói klubot, a Vascót, a Flamengót és a Fluminensét, hol egyik, hol másik mezét csókolgatva. Persze, végül azt érte el, hogy mindenhol szerették, hiszen bármelyikben focizott, gólokat rúgott.

Pályafutása végén jár, utolsó kihívásként találta ki magának az 1000 gólos projektet. Emiatt szerződött néhány hónapra Miamiba és Adelaide-be, majd újra a Vascóba, nevelőklubjába, amely örömmel fogadta vissza, főleg, hogy tudták, hamarosan összejön az ezredik.

Az 1970-ben Brazíliával világbajnok Tostao szerint: "Romarióban nem a számokat kell tisztelni, hanem a futballistát. Kilencszáz, kilencszázötven vagy ezer gólt szerzett, nem befolyásolja a zsenialitását. Minden idők egyik legnagyszerűbbje, tehetsége már-már abszurd."