Auguszta
-3 °C
2 °C

Végh vasvillája, Tõzser az elfáradó Sztahanov

2007.06.07. 11:26
A magyar labdarúgó-válogatott egy nem világverõ, de betanult taktikáját jól alkalmazó, hatvan méteres passzokkal operáló norvég csapattól szenvedett sima vereséget Eb-selejtezõn. A norvégok Máltának is, nekünk is négyet lõttek, most még ennél is tovább juthattak volna. Az ellenben nem valószínû, hogy a csoportból továbbkerülnek, ezért is különösen fájó a vereség. A magyar csapat Athénban két félidõ alatt sem tudott tudatos, megtervezett támadást vezetni, Oslóban negyvenöt perc elég volt ehhez. A nagy zakóhoz pedig elég volt három perc. Osztályozás, egytõl tízig.

Végh Zoltán:

Eleinte úgy tûnt, csak a kirúgásokkal lesz baja - ritkán rúgta emberhez a labdát -, majd nagy reflexszel hárított egy megpattanó lövést, aztán mintha ki is kapcsolta volna magát a játékból. Már az elsõ gólért sem felmenthetõ, hiszen azonnal kizárták a labdáért folyó harcból az ötösön belül, és három méterrõl fejeltek a kapujába. A második gólnál pedig õ maga sem tudta, mit tegyen, megmagyarázhatatlan, miért próbálta a gyengébbik lábával elrúgni a labdát, ahelyett, hogy kivetõdött volna rá. A szilveszteri összefoglalókba jó eséllyel pályázik már most, hiszen ekkora lyukat ritkán szoktak rúgni. Csank Jánostól származik az idézet: egy jó kapus a vasvillába is belevetõdik. Ha Végh ebben a helyzetben vetõdik, nagyobb esélye lett volna a hárításra. A csanki képlet szerint tehát rossz kapus, mi azonban ezt így nem mondanánk róla. Az viszont tény, a harmadik gólnál egy nála jobb kapusban elakadt volna a labda. Nyilván több szurkolóban felmerült, hogy ezzel keretbe foglalta pályafutását a válogatottban, de ezt a jelenlegi viszonyok alapján nem lehet egyértelmûen kijelenteni. Azzal a tévhittel gyorsan le kell számolni, hogy legalább ezen a poszton Európa élmezõnyébe tartozunk, mert ha így lenne, a magyar bajnokságban nem védene négy vagy öt légiós kapus. Osztályzat: 3

Szélesi Zoltán:

Az õ játékát jellemezték a legnagyobb szélsõségek, ilyen kilengések még az elmúlt idõszakban sem voltak megszokottak. Olykor úgy érzõdött, mindig képes lesz arra, hogy beálljon ellenfele elé, és kiszorítsa a játékból, de gyermeteg, amatõr hibákat vétett. Egy támadásnál rosszul készítette le a labdát, a tõle négy méterre lévõ Buzsáky Ákosnak, pedig egy szobában laktak, így majdnem kontra lett belõle. Egy vonal melletti egyenes indítás is meghaladta a képességeit - pályán kívülre rúgta a labdát -, veszélyes helyzetnél a sportszárával volt elfoglalva a csatár helyett, az elsõ gólnál pedig lenyomták, mint a cigicsikket. Ezekben a pillanatokban nem értette senki, hogy játszhat a masszív Cottbusban. Akkor viszont igen, amikor John Carew ziccerénél belevetõdött a labdába, amikor bátran elõretört, még cselezett is. Gyomorszájjal is vett át labdát, ám összességében nem játszotta be magát a csapatba, pedig zakatolt, mint egy cséplõgép. Osztályzat: 3

Juhász Roland:

A legnagyobb szomorúsággal az õ játéka töltött el bennünket. Vagy nevezzük visszafejlõdésnek? Talán ez volt a leggyengébb meccse a válogatottban, még Máltán is biztosabbnak látszott. Tavaly szeptemberben sokkal jobban ki tudta kapcsolni a játékból Carew-t, ez azonban most sehogyan sem sikerült neki. Volt, hogy két ujjal is kinyomta a labda alól õt a csatár. Pedig ez a Juhász BL-meccsen a Chelsea-s Drogbát is lefogta, aki hasonló felépítésû és jóval jobban tud futballozni a norvégnál. A csatár elsõ góljánál olyan reménytelenül kergette õt, mint Gyõzike Bea asszonyt. Ezen a meccsen igazolódott, egyszerû gólokat bármikor képesek vagyunk kapni, de csak a legritkább esetben tudunk könnyû gólt lõni. Osztályzat: 2

Balogh Béla:

Szörnyû szembesülés volt rúgótechnikájával, hogy a bemelegítésnél háromszor is veszélyben volt a jobb alsó melletti reklámfelirat, szinte ugyanoda lõtte, három méterrel kapu mellé a labdát. Csak arra gondoltunk, ha majd a meccsen netán úgy alakul, akkor próbálja a reklámot célozni, hátha bemegy. A meccsen aztán akkora gyertyát rúgott, hogy észre sem vette: maga mögé pörgött vissza a labda. Félóra után mutatott egy válogatott védõhöz méltó szerelést, aztán fokozatos javult, izmosodott, nehezebb volt megkerülni, mint Liptai Claudiát, fontos helyzetekben mentett, egyszer pedig tanárian hozta el két támadó közt a labdát. Õ volt a négyes legjobb tagja, de hát ez nem nagy érdem, hiszen ennél a négyesnél egy kártyavár is stabilabb volt. Osztályzat: 4

Vanczák Vilmos:

A norvégok eleinte az õ oldalán próbálkoztak, könnyedén fejelték le, Vanczák pedig olyan trükköket mutatott be a labdával, amin még családtagjai is kínjukban nevettek. Aztán feljavult, még egyenlíthetett is volna, de nem sikerült neki. Aktív volt, harcos, de hû tükörképe volt a meccsnek, amikor méterekrõl keményen bevetõdött, és szerelt, akkor is csak átmenetileg, pillanatokra tudta megszerezni a labdát. Osztályzat: 3

Tóth Balázs:

A Genknél talán csak a meccs utáni bulikon mutatja be azt, hogy egy labda megszelídítésénél hogyan kell arccal besegíteni. Neki egyszer sikerült az, ami a védõknek is ritkán, megelõzte Carew-t. Nem féltette a lábát, de a cseleknél könnyen kibillenhetõ, fontos pillanatokban csúszott el, nem elõször. Osztályzat: 3

Buzsáky Ákos:

Ékes példája volt a játéka, ha valaki bekerül a közönség vagy a sajtó nyomására, milyen gyorsan veszítheti el az addig táplált bizalmat. Nyilvánvaló lett, amit eddig is tudtunk, õ sem tud megváltást hozni, de a hazai futballban mindig lesznek hasonló "zsenik". Ha visszanézi a meccset, nem lesz sok dolga saját maga elemzésével. Szépen hazafejelte ugyan a labdát az elsõ percekben, vannak kontinensek, ahol ezt a megoldást nem ismerik. Olyan kontinens viszont nincs, ahol ilyen enervált, semmitmondó játékkal bármit is el lehessen érni. Olyan fakó volt, mint Edwárd király lova. Amikor kapura törhetett volna, inkább visszavette a labdát, és már el is sodorták. Mentségére szóljon, a vonal mellé kihúzódva idegen szerepkörben találta magát.Osztályzat: 2

Hajnal Tamás:

Már az elsõ percekben a legszimpatikusabb játékos lett, mert egy bedobásnál nekiment a nálánál negyven kilóval nehezebb védõ, és ezért úgy akart bosszút állni, hogy jól fejen dobta a labdával. Groteszk, igazi rajzfilmes jelenet volt, ahol a kisebbet bántják. Azzal is kivívta a szimpátiát, hogy a harminc centivel magasabb védõkkel felugrott fejelni. Igazán szimpatikus ugyanakkor nem lett, mert helyzeténél a kapus lábbal védte a labdát. Kis hibaszázalékkal játszott, igaz egyszer érthetetlenül lassan játszotta meg Buzsákyt, aki így nem kerülhetett helyzetbe. Jól gyorsított, volt érzéke a futballhoz, a szabadrúgása azonban jóval veszélyesebb is lehetett volna. Pár éve még nyújtott reményt, ha a pályán volt Détári, Bognár, Kozma vagy Hrutka, hogy esetleg egy szabadrúgásból összejöhet valami. A magyar futball ezt a reményét elveszítette. Osztályzat: 4

Tõzsér Dániel:

Becsúszás, elfutás, indítás visszazárás jellemezte a játékát, mintha kicserélték volna szombathoz képest. Lehet, hogy titokban olvasott Sztahanovról, mert háromszáz százalékot javult a játéka. A második félidõre aztán kiderült, ebben olyannyira elfáradt, hogy egy becsúszásnál méterekkel maradt el nemcsak a labdától, de még a babától is. Komikus jelent volt. Újfent igazolódott az is, ha sorfal van elõtte, legyen az két tagú, a nagy lövõereje semmit sem ér, mert akár két ember is simán belebombázza a labdát. Osztályzat: 3

Priskin Tamás:


Borzasztó lehet ilyen nagy darab védõkkel harcolni, maga is gondolhatott erre, és fel is adta, Hujber Feri lehetett ennyire kiszolgáltatott pizzásfiú Londonban. Elõ szokott az fordulni a sakkban, hogy az egyik fél már ott elveszíti a meccset, hogy egyáltalán leül egy másikkal. Priskin ilyen Oslóban, még csak sakkot sem tudott adni. Még akkor is igaz ez, ha az elsõ félidõben ott volt a lábában az elsõ gól. Ha Hujber Feri játszik a helyén, lehet, többre viszi a csapat. Osztályzat: 2

Gera Zoltán:

Amikor bemutatta az elsõ cselét, felsóhajtottunk, most azt a Gerát láthatjuk, aki akar és tud is futballozni. Ez a kötény nem sikerült tökéletesen, és ez a mozdulat játékának szimbóluma lett. Bátran vállalkozott, inspirálta a társait, kérte a labdát, szerelt, hajtott, lõtt, ollózott, de valahogy igazán veszélyes sohasem lett, az utolsó mozzanat ehhez mindig hiányzott. Tizenegy Gerával így is többre juthattunk volna, mert benne legalább megvolt az akarat. Osztályzat: 4

A cserék, Vadócz és Tisza nem voltak annyit játékban, hogy jelenlétüket észleltük volna.