Szórja a pénzt, mint a Real Madrid

Az egész átigazolási időszak alatt csak vártuk, hogy a Bajnokok Ligája-győztes Milan leigazol végre egy olyan nevet, aki ismert, és felfigyel rá egész Európa, ahogy meg is ígérték.

Serie A: nagy sokk nélkül

A La Gazzetta dello Sport minden nap leírta a bűvös névsort, amiből kikerülni várták a sztárigazolást: Didier Drogba, Samuel Eto'o, Ronaldinho, Andrij Sevcsenko és Pato mellémeglepetésnek szánták Carlos Tevezt.

Silvio Berlusconi azonban kivárt, még csak három védőt sem vásárolt, mint a legutóbbi BL-siker után. A két brazil: Emerson és Pato persze bevethető lesz - utóbbi szeptemberben csatlakozik -, de hát ők mégsem világsztárok, bár utóbbiból az lehet, igaz az eddigi videókból az istenáldotta tehetség nem világlik ki.

Nem tudni, mennyire komolyan kacérkodott a Milan Ronaldinho megszerzésével, a menedzserek biztosan tárgyaltak róla, és Kaká is csak annyit mondott Ronaldo megvétele után, hogy már csak ő kell és kész a csapat. A címvédő egyértelműen azzal erősödött leginkább, hogy megtartotta Kakát, aki tíz góllal a BL gólkirálya volt, és két évvel azután, hogy a legjobb középpályásnak választották, most a legjobb csatár lett a sorozatban. Nem jött össze viszont Sevcsenko visszacsábítása, pedig a Milan vezetői rendre szerelmet vallottak az egy éve távozott ukránnak.

A városi rivális Inter sem költekezett a vakvilágba - ez egész Olaszországra elmondható -, de Chivut azért hosszú huzavona után megkaparintották. Jól igazolt ellenben a Roma, hiszen Juan, Cicinho és Guily nagy erősítés lehet.

Ami a Serie A-val kapcsolatban legalábbis az olaszokat aggasztotta, az a hazai játékosok külföldre távozása volt. Luca Toni Münchenben kötött ki, Cristian Lucarelli meg Donyeckben, Fabio Grosso Lyonban és mellettük is többen igazoltak el.

Fukar Chelsea

A Chelsea sem szórta a pénzt úgy, mint tette azt az elmúlt években, igaz az utolsó héten Abramovics a hajrában még hallatott magáról, hirtelen felmerült benne a vágy, hogy leigazolná Ronaldinhót. Aztán talán ő is megnyugodott, nagyon nehezen lehetne a csapatba illeszteni, kínozni meg nem akarná. Florent Maloudát azért megszerezte a Chelsea - húszmillió euróba került -, de például elpörgette a holland Robbent 36 millió euróért, ami alighanem rekord a klubnál. A végére akadt még egy elengedett futballista: Lassana Diarra az utolsó napon távozott az Arsenalhoz, az ára nem simert.

Az érkezettek közül meg Claudio Pizarro és Tal Ben-Haim tanulmányozhatja a Ligakupa sorsolását, nekik általában ott lesz jelenésük az új fiúk közül.

És ha már a Real Madrid. A költekezésben most is az élen jártak 120 millió euróval, bár tanulhatnának abból, hogy Gago és Higuain is hiába került egy vagyonba a télen, látványos, emlékezetes dolgokat eddig nem lehetett tőlük látni. A Madridnál a nyár elején azzal voltak elfoglalva, hogy kicsinálják a bajnoki címet nyerő Fabio Capellót, helyette jött Bernd Schuster. A volt Barca- és Real-játékost már a Sevilla elleni Szuperkupa-égés után kikezdte a sajtó.

Értelmetlen igazolások a Realnál

Tartsunk is gyors névsorolvasást: Robben mellett érkezett a Gabriel Heinze, Wesley Sneijder, Royston Drenthe trió és a német Christoph Metzelder, a brazil Pepe, az argentin Javier Saviola és a lengyel Jerzy Dudek is csatlakozott a kerethez. Sneijder 27 millióba került, Pepe még ennél is drágább volt hárommal, és a Sevilla ellen kapott öt gól nem azt sugallja, hogy ennyit érdemes volt áldozni érte.

Saviolának, Dudeknek viszont csak a bérét kell állni, ingyen jöttek.

Távozó is volt bőven: Roberto Carlos Isztambulba költözött, David Beckham Los Angelesbe, Cicinho a Romába, a rég kiutált Cassano pedig a Sampdoriában talált magának helyet.

A névsort elnézve úgy tűnik, Madridban pénz van, koncepció megint nem sok, de a többiek megint összebénázhatnak nekik egy bajnoki címet.

Gyors volt a Barca

A Barcelona azonban hetvenmilliót költött, de okosan és már az átigazolási időszak elején bebiztosította magát. Az első nagy fogás a világbajnok francia csatár, Thierry Henry volt, utána a védelem megerősítése következett, Touré, Abidal és Milito is a katalánoknál kötött ki.

A Sevilla irányítói most is csendben tették dolgukat, az Atletico Madrid megint megcélozza a negyedik helyet, amit a Valencia akar megtartani. Utóbbiak cserekapust nem vettek rosszat a stuttgarti Timo Hildebrand személyében, Rafael van der Vaart viszont hiába fotóztatta magát a klub mezében maradt a Hamburgnál. Az Atletico eladta legjobbját, Fernando Torrest, 26,5 millió fontért, vette viszont Luis Garciát.

A Bayern München is mindent megtett azért, hogy a költekezési listán feltörjön a hetvenmillió euróval. Franck Ribery, Luca Toni és MIroslav Klose viszont mindenképp BL-helyre viheti a bajorokat, de a bajnoki cím a legvalószínűbb. Az biztos, még egy év távol a húsosfazéktól végzetes lenne.

Csatár nélkül a MU

Anglia idén is egészen más világnak bizonyult. A Liverpool klubrekordot jelentő 26,5 millió fontot fizetett Fernando Torresért, előtte megszerezték az ukrán Andrij Voronyint is, Gabriel Heinze viszont nem jött össze. Utóbbit a Manchester United nem volt hajlandó eladni, egyrészt a két klub fél évszázadonként egyzer üzletel egymással, másrészt Sir Alex Fergusonnak hiába nem kellett az argentin, nem akarta egy közvetlen riválisnak átpasszolni.

A Manchester United közel hetvenmillió fontot adott négy játékosért. Nani, Anderson, Owen Hargreaves és Carlos Tevez került ennyibe, lecsúsztak ugyanakkor a bolgár Dimitar Berbatovról, akiért húszat is adtak volna, de még ennyiért sem engedte a Tottenham. Ferguson mesternek még így is nagy szüksége lenne egy csatárra a sérüléshullám - kidőlt Wayne Rooney, Louis Saha és a térde miatt visszavonult Ole Gunnar Solskjaer - után.

Angliában még a kicsik sem fukarkodnak, hiszen a Sunderland kapusért fizetett ki nyolcmillió fontot - brit rekordot -, a Skóciából vett Craig Gordon végül Fülöp Mártont szorította ki a kezdőből. Tottenham 16 milliót adott Darren Bentért.