További Futball cikkek
- Olyan történt Pakson, mint február eleje óta egyszer sem – kupadöntőt ért
- Óriási üzlet készül, jövő nyáron új korszak veszi kezdetét Liverpoolban
- Szoboszlai után újabb magyar név a Liverpool kiszemeltjei között
- „Nincs bizonyíték, nincs bizonyíték” – megdöbbentő hangfelvétel a Real–Barca botrányáról
- A Manchester Unitednél megégett edző veheti át a Bayern München kispadját
Milyen ma Magyarországon futballedzőnek lenni?
Nem egyszerű feladat, az biztos. Nálunk egy edzőnek sok mindennel kell foglalkoznia. Külföldön egy vezetőedző kidolgozza a taktikát és összeállítja a csapatot. Itthon minden más is a dolga, a fizetésektől kezdve a játékosok egyéni problémájáig.
Miért a vezetőedzőnek kell ezzel foglalkoznia?
Mert nincsenek meg a hozzáértő emberek. Külföldön egy vezetőedzőnek van kapusedzője, erőnlétiedzője, pályaedzője és egy teljes orvosi stáb áll a rendelkezésére, hogy foglalkozzon a sérült játékosokkal. Nem neki kell összeállítania a vitaminokat és az ebédet, tényleg csak a szakmára koncentrál.
Látta, hogyan működik ez külföldön, és tisztában volt a hazai viszonyokkal. Ezek után miért akart mindenképp edző lenni?
Én a labdarúgásban nőttem fel. Hatéves koromban kezdtem és harmincnyolc éves koromig játszottam. Ennyi idő után nem hiszem, hogy az ember csak úgy ki tudna lépni belőle. Az utolsó időkben már próbáltam edzői fejjel gondolkodni, és így nézni a tréningeket. Gyűjtöttem, írtam az információkat, minden adva volt, hogy edző legyek.
Elismert játékos volt, mégis sokaknak bántja a szemét, hogy az edzőként még fiatalnak számító Détárinak miért van akkora szája?
Mert tizenkét évet eltöltöttem külföldön, és láttam, hogy milyen viszony alakul ki játékosok és edzők, vezetők és edzők, illetve az újságírók és az edzők között.
Nálunk ezt nem lehet büntetlenül megcsinálni?
De, meglehetne csinálni...
Lehetne, vagy lehet?
Lehet. Bízom az új generációban, a mostani fiatal edzők már külföldön is játszottak, nyelveket beszélnek és egy új szemléletet hoznak. Természetesen nagyon fontos, hogy megmaradjanak azok az edzők - Bicskei, Gellei, Egervári, Csank -, akiktől még nagyon sokat tanulhatunk.
Az ön korosztályából van, aki már az első pofon után abbahagyta az edzősködést.
Igen, van akinek hamar elvették a kedvét. Nálam ez lehetetlen.
Nem érzi úgy, hogy túl sokat kíván a játékosoktól és a klubvezetőktől is?
A játékosoktól nem hiszem, hogy túl sokat akarnék, hiszen mindenki tisztában van a saját képességeivel, és én is meg tudom ítélni, hogy ki mire képes. Tőlük csak azt szeretném mindig visszalátni, amit az edzéseken gyakorolunk. Ahhoz, hogy ezt elvárhassam, a klubvezetőknek is biztosítaniuk kell a feltételeket. Magyarországon ez nem nagyon látszik. Természetesen vannak kivételek, mint az MTK, a Debrecen vagy a Honvéd. De az elmúlt öt évben jobbára arról lehet hallani, hogy az anyagiakkal nagyon nagy gondok vannak mindenütt.
Anyagilag hol van a magyar edzők között?
Ezt nem tudom megítélni, de különösképpen nem is érdekel ki, hol, mennyit keres. Természetesen hülye nem vagyok, de ha leülök valakivel tárgyalni, elsősorban a feladat érdekel. Persze tisztában vagyok azzal is, hogy ott milyen lehetőségek vannak, és mit lehet kérni.
Miért nem tudott huzamosabb ideig sehol megmaradni edzőként? Mennyire hibás ebben ön?
Ha csak az időt nézzük, lehet, hogy így tűnik, de azt kell megnézi, hol mondtam én föl, és honnan küldtek el. A Honvédot például kiesőhelyen vettem át, végül hetedikek lettünk. Aztán amikor megkaptuk a licencet a következő bajnokságra, elküldtek.
A válogatottnál sem tudott hosszú ideig a posztján maradni. Amikor Bozsik Péter szövetségi kapitányt leváltották, az ön ügye sokáig függőben volt.
Engem szövetségi edzőnek szerződtettek, nem kimondottan a Peti mellé. Utána adhattak volna más feladatot is, végül ezt mégsem tették, de békével váltunk el.
Annak idején azt mondta, hogy a legutóbi klubjának, a Sopronnak a tulajdonosa, Vízer László Máriusz a barátja. Vízer aztán eladta részesedését. Nem érzi, hogy ezzel önt is cserbenhagyta? Igaz ugyan, hogy Vízer kikötötte az új olasz tulajdonosnak, hogy önhöz nem nyúlhatnak, ám ez őket nem zavarta, szinte azonnal eltávolították a posztjáról.
Nem érzem, hogy Vízer becsapott volna. Amikor az olaszok idekerültek, egyből láttam, hogy nem nagyon tudunk majd együtt dolgozni.
Miből?
Van annyi tapasztalatom, ha idejön egy olasz, kinézetből, beszédből, hozzáértésből hamar eltudják árulni magukat. Amikor megjöttek egyből tudtam, hogy nem sokáig leszünk együtt. Én arra számítottam, hogy decemberig kihúzzuk, fel is ajánlottam, hogy nézzék át addig a szerződésünket, állapodjunk meg, és mi elmegyünk. Ők akkor azt mondták, hogy hosszútávon velünk akarnak dolgozni. Aztán kiderült, ez nem igaz.
Eltávolításának egyik fő okaként azt jelöltek meg, hogy kiabált az új főnökökkel.
Annyi minden jelent meg ezzel kapcsolatban, miközben ezek mondvacsinált dolgok. Egyszerűen a szerződésemben nem tudtak olyan pontot találni, amely alapján felállíthattak volna a kispadról. Végül azt mondták, hogy nem megfelelően beszéltem az elnökkel. Na most egy kft-ben nincs is elnök, akkor miről beszélünk? Én a Sopron Sportszolgáltató Kft.-vel állok jogviszonyban, mint Détári Bt., tehát nem értem miről beszélnek.
Külföldön elképzelhető, hogy egy edzőt a biztonsági emberek tartsanak távol az edzéstől?
Nem, ez lehetetlen, éppen ezért mondom, hogy az edzői társadalomnak most össze kell fognia, mert ennyi erővel ha holnap nem tetszik valahol az edző, egyszerűen megverik, kidobják a stadionból.
Kapott már valamilyen jelzést az edzőkollégáktól?
Természetesen, az edzőbizottság és a régi nagy edzők is biztosítottak róla, hogy kiállnak mellettem és kérik az MLSZ-t, hogy azokat a szankciókat, amiket ilyen esetben meg lehet hozni, hozzák is meg. Benne van a versenykiírásban is, hogy amíg az eltávolított edzőt nem fizetik ki, nem ülhet le más a kispadra. Ugyanakkor most idejön egy hatodosztályú edző Olaszországbül, és elfoglalja a kispadot.
Korábban úgy nyilatkozott, hogy ügyvédjével komoly perre készülnek a soproni vezetők ellen. Hol tart most ez az ügy?
Jelenleg felszólítjuk őket, hogy tegyenek eleget a szerződésemben vállaltaknak.
A nyáron, és mostanában is felmerült a neve a Ferencvárosnál. Volt, vagy van ennek valós alapja?
A nyáron éppen nyaraltam, amikor kezdődött a Fradinál az edzőkérdés, de egyébként is, akkor már megegyeztem a soproni vezetővel. A mostani helyzetről csak annyit, hogy mindig vannak jól értesültek, de a Fradinak jelenleg van edzője. Nem tudni, mit hoz a jövő, de én nem jelentkezem sehova, távol tartom magam még annak a látszatától is, hogy valakit fúrok és a helyére pályázom.
Látott szerte Európában több klubmodellt. Ön szerint mi lenne a megoldás a jelenleg haldokló Ferencváros számára?
Egyértelműen az, hogy leválik a labdarúgószakosztály a klubtól és egyedül működik tovább. Ma már kevés az olyan klub, amely ennyi szakosztályt működtet.
Edzőként még sok minden áll ön előtt, de a lezárult játékospályafutásával elégedett?
Lehetett volna jobb is, de lehetett volna rosszabb is. A körülmények nagyon befolyásolták, hogy hogyan alakult a pályafutásom. Előny volt, hogy 24 évesen már külföldre mehettem, de a későbbiekben hátrány is volt. Én nem voltam egyetlen csapat tulajdona sem, mindenhova csak kölcsönadtak.
Ez miért volt jó, ki intézte így?
A magyar államnak volt ebben nagy szerepe, mert ők tudták, hogy az egyetlen játékos vagyok, akiből pénzt tudnak kivenni. Ezért nem adtak el végleg. Utánam már több játékost is eladtak 100-200 ezer dollárért, engem nem. Döntően emiatt nem kerültem egy igazán nagy csapathoz, a Juventushoz, a Nápolyhoz, a Milanhoz vagy a Barcelonához, melyhez előszerződésem is volt.
Annak idején sokan furcsállották, hogy a német kupagyőztes Eintracht Frankfurttól miért az Olympiakoszhoz szerződött, ami visszalépésnek számított. Csak a pénz döntött ebben a váltásban? Anyagilag ennyire jól járt?
Nem én jártam jól, hanem a magyar állam. Nekem 13 millió márkás előszerződésem volt a Frankfurttal. Az állam azonban ezen felül kért értem 7,1 millió márkát, ami miatt a németek visszaléptek az üzlettől. Jött az Olympiakosz, azt mondta itt van 18 millió, hét ide, 11 oda és kész. Vagy maradok a Frankfurtban, vagy megyek a görögökhöz. A Frankfurt akkor nyolcadik volt, adósodott, belőlem meg pénzt tudtak csináltak.
Akkor hogy lehetett annak idején ön a világ legdrágább játékosa?
Ez az amit már akkor sem és most sem értek. Ez egy csoda volt. Kapott pénzt a Frankfurt, a magyar állam és én is, de én messze nem annyit, mintha kivásároltak volna, mint szerződéssel bíró játékost.
Ezután igazi európai élcsapat már szóba sem került. Nem érzi ezt törésnek a pályáján?
Nem igazán, mert azért innen megvett a Bologna nyolcmillió dollárért.
Apósa, Komora Imre mennyire szólt bele a pályájába?
Sok mindent megbeszéltünk vele, de kicsit túlértékelik őt. Sokan azt hiszik, ő mindent el tudott intézni akkor Magyarországon. Ha ez igaz lett volna, akkor én a Barcelonához kerülök, hiszen a frankfurti szerződésem előtt aláírt előszerződésem volt a katalánokkal. Ez aztán a Honvéd akkori vezetősége miatt nem jött létre, mert megtudták mennyit keresnék, és nem mentek bele a szerződésbe.
Haragszik ezért valakire?
Nem, hiszen én már 24 évesen megkaptam azt a lehetőséget, hogy külföldre mehetettem. Soha nem lázadoztam, hogy miért nem adtak el végleg, bár a pályafutásom szempontjából minden másként alakult volna, ha ez megtörténik. Jó lett volna, ha lett volna egy jó menedzserem, aki tudja, miket kell írni egy ilyen szerződésbe. Mert amikor kölcsönvettek 3,6 millió márkáért, csak bele kellett volna írni, hogy hétmillióért végleg megvehetnek. Akkor nem lett volna semmi probléma, és elmehettem volna Nápolyba Careca és Maradona mellé. Végül helyettem Alemaót vették meg. Kilenc és félmillió márkát ajánlottak értem, mondták, hogy felülnek a magángépre és jönnek értem. Nem jöttek.
Détári pályája:
Játékosként: |
Edzőként: |