Megjósolta egy angol fórumozó másfél órával a pénteki sorsolás előtt, melyek lesznek a Bajnokok Ligája negyeddöntőjének párosításai. Pontosan megírta, a négy Premier League-csapat milyen ellenfelet kap. Nem hasra ütve hencegett, azt állította, két sportfogadásban jártas ismerősétől hallotta a tutit.
Sztoriját csak a leghíresebb olasz sportújság, a La Gazzetta dello Sport vette át, feltételezve, az UEFA sorshúzása talán nem volt tiszta, befolyásolták, ki kit kapjon.
Az esetből semmi nem lett, a nemzetközi sajtó nem harapott rá, nem dolgozták föl a hírt a külföldi ügynökségek.
Nem is lett volna értelme, hiszen ha csaltak is, lehetetlen bebizonyítani. A négy meccs kevés, a vakszerencse bárhogyan alakíthat bármit.
A lényeg, hogy pénzügyi szempontból a négy legkedvezőbb párharc jött létre. Ráadásul mindegyikben a Bajnokok Ligájában jóval nagyobb múltú csapat játszik először idegenben, ami ezen a szinten 60-40 százalékban is eltolhatja az esélyeket két azonos erősségű gárdánál.
Idegenben kezdeni és gólt rúgni kvázi továbbjutást jelent, nem is a számok, a lélek szempontjából.
A nyolc megmaradt klubból a leggazdagabb sztárok elkerülték egymást, a szokásosan szerencsés Chelsea-nek újra a leggyengébb ellenfél jutott.
Mindez azt követően, hogy a 14 legtehetősebb európai futballegyesületet tömörítő G-14 nevű szervezettel, amely vagy tíz éve lobbizott magasabb pénzdíjakért és kiemeltebb elbánásért, az új UEFA-elnök Michael Platini néhány hónapja úgy egyezett meg, hogy a szervezet feloszlatta magát. Korábban Lennart Johansson 12 éven keresztül hiába küzdött ezért.
Nem volt csalás, Rinat Daszajev keze véletlenül alakított mindent úgy, hogy az mindenkinek pont jó lett. Biztos van ilyen. Miért ne lehetne?