Donát
-4 °C
2 °C
Kékesi Márton
vasárnap 02:15
Kékesi Márton
Alpesi sí

Ilyen gyönyörű gólt még soha nem lőttem

2008.04.15. 16:53
Csak menteni akart egy erős lövéssel a kapuja előtt, de végül világhírű öngólt vágott a szlovák Pavol Durica. Már milliók látták a DVSC elleni bombaöngólját, most mégis otthon edz, mert azóta elküldték Fehérvárról. Túltette magát az eseten, mosolyogni is tud rajta.
Fotók: Huszti István

"Az első gondolatom az volt, nem hiszem el, hogy bement" - mondja Pavol Durica. A világot bejárt öngól szerzője mellett ott ül a barátnője is, miközben Székesfehérvár egyik sörözőjében beszélgetünk. A játékos már elment a városból, mert az emlékezetes mozdulat óta szerződést bontottak vele a Fehérvár vezetői. Most csak a dolgait jött vissza elintézni.

Rosszkor rossz helyen

A májusban huszonöt éves szlovák középpályás elképesztő öngólját eddig 2,4 milliószor nézték meg csak a Youtube-on, ahol legalább húsz változatban található meg. A jelzők is változatosak: a legnagyobb, a legjobb, őrült, bizarr. A Fehérvár-DVSC Magyar Kupa-negyeddöntő debreceni visszavágóján a hazai csapat a 87. percben tizenegyeshez jutott, amit Sebők kapus nagy bravúrral védett. A kipattanóra a csereként beállt fehérvári Durica érkezett, nagyot rúgott a labdába, amely védhetetlenül vágódott saját kapuja bal felső sarkába. Ezzel a DVSC 3-1-re nyert, és kiharcolta a továbbjutást.

A szenvedés napjai

"Ki akartam rúgni a labdát, de rosszul találtam el. De pontosan tudtam, melyik kapu előtt vagyok, tudtam, hogy mit akarok - mondja nevetve, amikor nekiszegezzük: nem az történt-e, ami az eddigi legnagyobb magyarországi öngól szerzőjével, Tokody Tiborral. Az akkor még újpesti csatár nem sokkal becserélése után lőtt bombagólt a saját kapujába, mert egy pillanatra elfelejtette, neki nem oda kell betalálnia. A Fehérvárra februárban érkezett Durica azonban eddig nem nagyon lőtte a gólokat. "Életemben nem lőttem még ilyen szép gólt. Igaz, első osztályú meccsen még csak ez volt a második, az előzőt fejjel szereztem."

A hihetetlen jelenet után a fehérvári játékosok a földre rogytak, kezükbe temették arcukat, akadt olyan is, aki rögtön elindult az öltözőbe, a Loki-tábor meg rákezdett ez Elkúrtad! kórusra. "Ismerem ezt, de akkor nem hallottam. Azokban a pillanatokban nem hallottam semmit" - mondja Durica, akinek a második gondolata az volt, hogy ezzel kiesett a csapata a kupából. És tényleg. Még az öltözőben bocsánatot kért edzőjétől, Disztl Lászlótól, és társaitól, akik azt mondták, ez benne van a játékban. A szlovák focistának azóta sem tett senki szemrehányást, nem éreztették vele, mekkorát hibázott.

A neheze csak ezután jött, négyórás buszozás haza, majd a még keményebb következő napok. "Másnap nagyon rosszul éreztem magam. Egy hétig mindennap erre gondoltam. Mindig azt láttam magam előtt, hogy a labda száll a kapuba. Nem akartam elhinni, hogy bemegy." Mostanra túltette magát a szerencsétlen mozdulaton, amiben a családja és persze a barátnője segített a legtöbbet. Azt mondja, nem lehet a végtelenségig ezen rágódni, és ahogyan mondja, el is lehet neki hinni.

Nem bújik el

Az öngól utáni fordulatra, a hirtelen jött ismertségre nem számított. "Amikor belőttem, eszembe sem jutott, hogy erre ennyien lesznek kíváncsiak" - mondja, pedig azóta angol, német, olasz, osztrák lapok is írtak róla, ő maga is beszélt nemcsak magyar és szlovákiai, de cseh újságíróval is.

Határozott nemmel felel és rázza a fejét arra a kérdésre, eszébe jutott-e, hogy nem akar az elhíresült öngólról beszélni. "Én nyitott ember vagyok, bárkinek adok interjút. Ez van, beszélek erről."

Valóban, miközben beszélgetünk, ha nem is sziporkázik, de bátran, kitérő nélkül válaszol minden kérdésre. A Dunaszerdahelyen magyarul is jól megtanult Pavol Durica talán kissé zárkózott fiatalember, azonban amit gondol az ismertségét meghozó jelenetről, azt elmondja. Ironizálni is hajlandó.

Mire túltetette magát a történteken, költöznie kellett. A debreceni meccs után a keretből kimaradt Durica nem utazott el a tartalékcsapattal NB III-as meccsére, ezt a vezetők nem vettek jó néven, és a következő edzés után közölték vele, hogy véget ér az együttműködés. Ezt ő sem ellenezte.

Nem az öngólján múlott

"Kezdettől fogva nem éreztem jól magam, de csak az edzővel volt bajom. A próbajátékom után kifejezetten az ő kérésére ajánlottak nekem szerződést. Azóta alig játszottam, öt-tíz percek alatt nem lehet bizonyítani. Elegem lett belőle, hogy nem játszat, mert akkor miért igazoltak le? Edzeni otthon is tudok, ezért nem mentem el a tartalékcsapattal."

Durica szerint ha nincs a világhírű mozdulat, legfeljebb két-három meccset várt volna, és valószínűleg akkor váltak volna el útjaik a Vidivel. "Odamentem többször az edzőhöz, megkérdeztem, miért nem állít be több időre. Azt mondta, eleget játszom. Azt is kérdeztem, jól edzek-e, arra azt mondta, meg van elégedve velem. Utólag meg azt mondta, nem tudott velem egyszer sem beszélni, mert mindig elmentem edzés után. Igaz, nem szólt, hogy maradjak" - sorolja Disztllel kapcsolatos sérelmeit.

Családi hagyományok

Pozsony felé vette az irányt, úgy tervezte, előző csapatával, az Artmediával edz őszig, ez azonban nem jött össze. Így a nevelőegyesületénél, a Dunaszerdahelyi AC-nél gyakorol. Futballozni is itt kezdett, nyolcévesen, három évvel idősebb bátyjával. A válogatott védő, Jan most Oroszországban, a Szaturnban focizik. És ő mit szólt az éktelen nagy öngólhoz? "Felhívtam, és mondtam neki, hogy rúgtam egy öngólt. Azt mondta, van ilyen, és nevetett."

Furcsa is lett volna, ha Jan kiakad az eseten, mert a korábban a BL-ben is megfordult védő az Eb-selejtezőkön két öngólt is vétett a szlovák válogatottban. Az egyiket a Németországban 2-1-re elveszített meccsen, a másikat az otthoni, Wales elleni 2-5 alkalmával. "Láttam mindkét öngólját. Próbált menteni, aztán nem jól ért a labdához. Azok nem olyanok voltak, mint az enyém" - mondja mosolyogva Pavol.

Durica focistakarrierjének nem ez volt az első komoly mélypontja. Négy évvel ezelőtt elszakadt a térdében a keresztszalagja, a dunaszerdahelyi elnök meg egyszerűen ajtót mutatott neki. Ott volt futball, munka, pénz nélkül, nyolc hónap alatt épült fel. Visszatért, előbb a tartalékok közé, majd a DAC első csapatába, egy évvel ezelőtt pedig az Artmedia igazolta le.

Most megint a szülővárosában folytatja, de már vannak tervei, nyártól külföldön akar játszani. "Hogy esetleg Magyarországon? Hát nem hiszem, hogy most ez szóba jönne" - mondja, és nevet önmagán.