További Futball cikkek
- „Nincs bizonyíték, nincs bizonyíték” – megdöbbentő hangfelvétel a Real–Barca botrányáról
- A Manchester Unitednél megégett edző veheti át a Bayern München kispadját
- Szoboszlaiék helyett Londonban köthet ki a portugál edző
- Az idény végén távozik Londonból a Chelsea egyik legkeményebb futballistája
- „A női labdarúgó-válogatott kijuthat az Eb-re”
"50 éve vesztettük el a legjobb csapatunkat. 40 éve nyertük meg először az európai kupát. Ismerem a játékosaimat, hiszek bennük. A sorsunk, hogy mi nyerjük meg ezt a döntőt. Viszlát, imádom mindannyiukat" - hangzott Sir Alex Ferguson Bajnokok Ligája-döntő előtti utolsó nyilatkozata.
Az angol média értetlenül írta és mutatta a szerdai döntő előtti órákban, mennyire vidáman készült a fináléra a Manchester United edzője. Többet mosolygott egy nap alatt, mint előtte az egész szezonban, az meg, hogy egy találkozó előtt kedves legyen az újságírókkal, még soha az életben nem történt meg.
Moszkvai idő szerint csütörtök hajnalban, minden idők abszolút leghosszabb BEK vagy BL-döntője után, amely május 21-én kezdődött, de csak 22-én, hosszabbítás és tizenegyesek után ért véget, az MU tényleg legyőzte a Chelsea-t, és megszerezte a kupát.
Írhatnánk arról, milyen rend volt az orosz fővárosban egész nap a kezdés előtt, mennyire példásan viselkedtek a szurkolók, hogy nem rúgtak be, talán életükben először, a kupadöntő napján, majd hallgatták végig - talán ezért is - a döntő első félóráját. Megemlíthetnénk, mennyire közepes volt a meccs, a hosszabbítás második félidejére hogyan roppantak össze idegileg és kezdtek értelmetlenül lökdösődni a játékosok. Kutathatnánk azt is, az 50. percig szinte hibátlan Lubos Michel játékvezető miért kezdett összevissza fújni, de mindez igazából érdektelen.
A Manchester United megnyerte a Bajnokok Ligája döntőjét, pedig egyetlen rúgásra volt tőle, hogy elveszítse. A Chelsea a büntetőpárbaj utolsó emberénél, aki csapatkapitánya, John Terry volt, könnyedén besöpörhette volna első BL-sikerét.
Megérdemelte volna, rúgott egy gólt, kapufát a második félidőben, a hosszabbításban, a 35. perctől kezdve egyértelműen a jobb csapat volt. Igazságtalanul veszítette el a kiállított Didier Drogbát - aki biztosan lőtt volna tizenegyest -, a United-tábor alatt került nyerő helyzetbe a büntetőknél.
Terry magabiztosan futott neki, van der Sar kapus a rossz irányba vetődött el, az angol válogatott játékos megnézte, hova helyezi be a labdát, de a rúgás pillanatában elcsúszott, a labda mellé szállt.
A stadion fele robbant az örömtől, a másik szinte összeomlott. Volt viszont egy unitedes is, aki összeomlott, igaz, a megkönnyebbüléstől. Cristiano Ronaldo, miután 31 bajnoki góljával megnyerte a Premier League-et csapatának, a 26. percben 42. szezongólját fejelve megszerezte a vezetést nekik. Aztán néhány perccel Terry előtt borzasztó gyengén rúgta a tizenegyest, kihagyta.
Ha Terry nem csúszik el, veszítenek, ő elbukik egy szinte fix aranylabdát, egy BL-címet, és örökre - de minimum egy évig - az az egyetlen United-futballista marad, aki kihagyta a tizenegyest a 2008-as párbajban.
Terry viszont fenékre ült, a United életben maradt, majd jött a meccsen első labdaérintéséből a kapuba találó 20 éves Anderson és a 34 éves Ryan Giggs, akik berúgták, és a 38 éves Edwin van der Sar kapus, aki kivédte Anelkáét, és megnyerte a trófeát.
A sors újra lecsapott: Ryan Giggs 759 meccsel megdöntötte Sir Bobby Charlton MU-szereplési rekordját, és végül övé lett a győztes lövés, úgy, hogy bár 1990 óta a United felnőtt keretének tagja, nem rúgott még tizenegyest. Övé lett az új csúcs, a serleg, minden. (Idő kérdése, mikor lesz a Sir megszólítás is az övé.)
John Terry hiába fejelte ki a vonalról a hosszabbításban Giggs lövését, hiába volt a meccs egyik legjobb chelsea-se, nem jutott neki semmi: csapata korábban elveszítette a Ligakupa-döntőt, a bajnokságot a United ellen, és most a BL-t.
Érthető, hogy zokogott a meccs után, az meg kivételes, hogy az ellenféltől Paul Scholes és Ryan Giggs már akkor vigasztalták, amikor társaik van der Sart ünnepelték.
Hiányzott még egy United-futballista az ujjongó brancsból: Cristiano Ronaldo, aki a kezdőkörben, Terrytől úgy öt méterre, hason fekve zokogott. Pedig épp csak BL-győztes és a sorozat gólkirálya lett, azok után, hogy a 120 perc alatt is a legjobb volt a gyepen.
De hiába szerzett gólt, csinált hülyét többször a világ talán legjobb védekező játékosából, Mikael Essienből, hiába adott szenzációs passzokat, társai nem nőttek fel mellé, egészen az este kábé 150. percéig, amikor Anderson, Giggs, van der Sar, meg a többi büntetőrúgó kvázi megnyerte a portugálnak az idei aranylabdát is.
"Büszke vagyok a fiúkra, örülök a társaim sikerének" - voltak C. Ronaldo első szavai a győzelem után.
Sir Alex Ferguson meg nevetett, ugyanúgy, ahogy vigyorgott már vagy harmadik napja folyamatosan. Főleg akkor, amikor elárulta, közel 50 éves játékos-, illetve edzői karrierje alatt tétmeccsen sosem nyert büntetőpárbajt.
Most sem nyert volna, de - még akkor is, ha az nagy közhely - a sors úgy akarta, hogy nyerjen.
Az öreg persze tudhatott valamit, hisz már előtte megmondta, így lesz.
(Tudósítónk a Vodafone segítségével vett részt a moszkvai BL-döntőn.)