Valter
11 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Miért nem lett világsztár Petry Zsolt?

2008.06.03. 21:08
Az 1984-ben ifjúsági Európa-bajnok futballválogatottból a kapus Petry Zsolt elég sokra vitte, de belőle sem lett világsztár. Pedig amikor 1990-ben, második válogatottságakor a Wembleyben fejjel mentett, úgy látszott, nagy karriert futhat be. Petry már tudja, nem volt megfelelő a kisugárzása, és forrófejűsége miatt többször bűnhődött. Néhány hete hazatért, a válogatott és Erwin Koeman mellett dolgozik, és nagy vágya, hogy a Bundesligában legyen kapusedző.

"Meglepett, hogy egyáltalán szóba kerültem a válogatottnál, de nagyon jólesett, hogy gondoltak rám, örömmel fogadtam el Erwin Koeman meghívását egy beszélgetésre. A holland határ menti Venlóban találkoztam vele, beszélgettünk, az elképzeléseink hasonlóak voltak, két nap múlva visszahívott, és nekem ajánlotta a kapusedzői posztot” – elevenítette fel Petry Zsolt, hogyan került kapcsolatba a válogatottal.

Szekeres ajánlotta

A sokszoros válogatott kapus úgy tudja, Szekeres Tamás technikai igazgató ajánlotta őt. Nagy reményekkel tért haza, de nem hagyta el a Paderbornt sem, ahol 2004 óta jelenleg is kapusedzőként segíti az időközben a német harmadik vonalba kényszerülő csapatot. Két munkáját párhuzamosan kívánja végezni.

„Kiestünk, az elnök rossz döntéseket hozott, nem megfelelő edzőket választott ki. Jos Luhukay, aki korábban a csapatnál dolgozott, tavaly nyáron távozott, mert nehezen viselte, hogy beleszólt az elnök a munkájába. Luhukay szintén holland, ebből adódóan sejtettem, mire számíthatok Koemantól" – magyarázta Petry. Luhukay útja Paderbornból a Mönchengladbachhoz vezetett, bajnokságot nyert a csapattal, feljuttatta az élvonalba.

A Werdernél majdnem befutott

Petry is kis híján elhagyta az egyesületet, de végül a Bajnokok Ligája-résztvevő Werder Bremennél nem őt választották, hanem egy kölni kötődésű kapusedzőt, akit ismert Thomas Schaaf és a menedzsment, de legalább ő volt az első számú kihívója a posztért.

„Kicsit csalódtam, de nem tört meg, remélem, a nevem továbbra is a kalapban marad, tele vagyok ambícióval, szeretnék egyre feljebb lépni, nem titkoltan az élvonalba.”

A kapus figyelemmel követte a magyar futballt az elmúlt öt évben, jóllehet nem nyilatkozgatott, nem szeret szerepelni. Nagyon bízik benne, sokan elhiszik itthon, az utánpótlás szakszerű akadémiai nevelése lehet az egyetlen üdvözítő út, hogy emelkedjen az egyre süllyedő hazai futball, hogy egészséges körforgásba kerüljön.

A magyaros légióskarrier okai

petri1

„A túlélésre kapott milliók nem vezetnek sehová, csak tömnek egy feneketlen zsákot. Egy-két játékos még ki is kerülhet, de ahogy külföldre mennek, máris bajban lesznek nyelvismeret nélkül. Nem kapják meg tizenkettőtől tizenhat éves korukig azt a felkészítést, amelyre az érvényesüléshez feltétlenül szükség van. A nagyobb tempóhoz csak átmenetileg képesek alkalmazkodni, hamar megsérülnek, elkedvetlenednek, ennek eredménye, hogy már nem lesz helyük, egy osztállyal lejjebb kerülnek, majd még egy szinttel lejjebb, legvégül pedig - nem lebecsülve a csapat erejét - Pakson kötnek ki” – vázolta fel Petry a tipikus magyar utat, kiemelve, nem Tököli Attilát akarja bántani, mert nem ő tehet róla, hogy nem futott be nagyobb karriert.

A negyvenkét éves Petryt örömmel fogadták itthon, ezért abban bízik, a közeljövőben képes lesz átadni tudását. Saját példájából is levonta a tanulságokat, reméli, képes lesz felkészíteni az esetleges kudarcokra Fülöp Mártont vagy Köteles Lászlót.

Forrófejű volt

„Ha türelmesebb vagyok, messzebbre juthattam volna. A lehetőségeim adottak voltak. A Honvédból is siettem, és ha még várok egy évet a belga Gentben, akkor már nem számítottam volna külföldinek. De én négy év után kissé felelőtlenül beleugrottam egy török ajánlatba, a Genclerbirligihez mentem. Ott állandóan az járt a fejemben, hogyan lehetek válogatott” – mondta, de azt is elismerte, még legalább annyiszor állhatott volna a válogatott kapujában, amennyiszer – 38-szor – megadatott szerepelnie ott.

A sors még visszaadta neki a lehetőséget, 1998-ban a Feyenoordhoz került, de Dudek kiszorította.

„Mehetnékem támadt, pedig akkor is csak várnom kellett volna a soromra. Beenhakkerrel összezördültem, Frankfurtban is forrófejű és nagyszájú voltam, összevesztem az edzővel, mert az a bolgár Nikolov került a kapuba, aki nálam gyengébb volt. KÉptelen voltam várni, pedig az idő nekem dolgozott, de nem tudtam hallgatni, idegesen jártam edzésre, meg is sérültem, innen már nem tudtam az élvonalba visszakerülni, még a Dunaferrben is Rabóczkyt látták jobbnak 2001-ben. Talán ez volt a legfájóbb, mert Frankfurtban helyem lett volna, de az érzelmeim vezéreltek.”

Az ügyetlenebbek is jobbak

Az ifjúsági Európa-bajnokságon győztes Petry boldog, de közel sem hozta ki a legtöbbet pályafutásából, és most már tudja is a választ arra a kérdésre, hogy miért nem.

Amikor Angliában próbálkozott, a kisugárzást hiányolták belőle. „Akkor még igazán nem is tudtam, mit jelent, azóta már igen. Ha kijöttem az öltözőből, és a gólvonalra álltam, nem sugalltam a rendíthetetlenség látszatát, míg nálam ügyetlenebb kapusok is úgy álltak a gólvonalra, hogy mindenki látta: áll ott valaki. Már a tekintetük rémületet keltett, a nézésükkel elbizonytalanították a csatárokat. A nagy álmom, az angliai szereplés emiatt nem jöhetett össze, pedig a Leedsszel és a Southamptonnal is közel álltam a megegyezéshez. De belőlem hiányzott ez a mindent elsöprő biztonságérzet, ehelyett inkább jóhiszemű voltam, abban hittem, hogy gyorsaságommal, reflexszeimmel, a ruganyosságommal betörhetek. Most legalább erőt tudok adni a felálláshoz a padlóról, mert ismerem az érzést.”

petri2

A szakember ezt a szellemiséget igyekszik átadni Fülöp Mártonnak, és reméli, véget ér utódának hányattatása, és olyan csapatba kerül, ahol kiteljesedhet, nagy önbizalmat szerezhet, fel is szabadulhat. „Az alázata, a becsvágya példa értékű.”

Bátrak, de fegyelmezettek

Petry nem szeretett volna a tippelés hibájába esni, hogy a válogatott hányadik helyen végezhet vb-csoportjában. Sokkal fontosabbnak tartotta, hogy a játékosok folyamatosan úgy játsszanak, mint a görögök ellen, és ha ez sikerül a dánokkal, a portugálokkal vagy a svédekkel szemben, utána van értelme helyezésről beszélni, esetleg számolgatni.

„Koeman képes megszabadítani a béklyóktól a játékosokat, akik közül sokakat feszélyez, hogy tétmeccsen nem, csak barátságosan képesek jól játszani, nem utolsósorban nyerni. Koeman úgy követel, hogy közben elmondja mindenkinek részletesen: mi a feladata, mit vár el tőle. De az alapfeladatok végrehajtását nem szolgai módon kívánja, hanem úgy, hogy közben őrizzék meg a bátorságukat, vállalkozzanak egy cselre. Követelni csak úgy lehet, ha előre kijelölt feladatok vannak. Ahogy hallottam, eddig ez nem mindig volt így.”