Krisztina
18 °C
24 °C

Beckham könyvet írt, de a pályán jobb

2008.07.12. 17:24
A kis David nem volt hajlandó játszani a pajtásaival, mert inkább egyedül focizott a dühöngőben. Sok sztárhoz hasonlóan könyvírásra ragadtatta magát David Beckham, mi pedig vettük a bátorságot és elolvastuk.

Becks könyvet írt, mi pedig képtelenek vagyunk eldönteni, hogy a Tesz-Vesz Város, Gőgös Gúnár Gedeon, Ablakzsiráf triumvirátus újabb méltó tagjáról van-e szó, vagy a világhírű játékos csak futballakadémiáját promótálja a nagyrészt gyerekeknek szóló, némi edzéselmélet mellett sok képet tartalmazó könyvvel. A rengeteg egész oldalas nagytotál a szerzőről viszont biztosan azoknak szól, akiket a fentiek egyike sem érdekel.

A Focisuli című könyv egy kicsit Beckham életrajza is, a bevezetésben rengeteg gyermekkori élményt idéz fel, többek között olyanokat, amikor a kis David nem volt hajlandó játszani menni a pajtásaival, inkább egyedül focizott a dühöngőben. Később bepillantást enged a Manchesterben, majd Madridban eltöltött évek élményeibe és az angol válogatotthoz fűződő tapasztalatokba is.

Ezek között, merthogy azért futballelméleti kiadványról beszélünk, David megmutatja nekünk, hogyan melegítsünk be, hogyan étkezzünk megfelelően, hogyan válasszunk helyesen cipőt, hogyan készüljünk fel lelkileg a pályán ránk váró megpróbáltatásokra. Ezek közül az első fejezet kifejezetten hasznosnak mondható (ahogy Beckham is megjegyzi: bemelegíteni mindenki utál, pedig nagyon fontos), a többi inkább mulatságos.

Aztán rátér magára a játékra, és fejezetekre bontva taglalja a helyes labdakezelés metodikáját, az irányváltás, passzolás, védekezés, beadás és a szabadrúgások kivitelezésének tematikáját, mindezt rengeteg képpel, és olyan meglepő mondatokkal, mint hogy lazán vezessük a labdát, ha megfeszül a testünk, a találkozás a labdával erős és merev lesz (labdavezetés fejezet), vagy a jó védő képes kitűnő döntéseket hozni (védekezés fejezet).

A hatodik fejezetben döbbenünk meg először, amelynek címe: a cselezés. Feltétel nélkül tiszteljük David Beckhamet, játékosként a legnagyobbak közé soroljuk, de nem emlékszünk rá, hogy hosszú, eredményes pályafutása során akár egyetlen cselt is csinált volna. Ezt önkritikusan felvállalja ő is („a cselezés sosem volt erősségem”), a képeken mégis a feszülten koncentráló Beckhamet látjuk, amint a bóják közt szlalomozik.

Aztán ott van A gól című rész, melynek első oldalán az alábbi, márványba kívánkozó mondat szerepel: "Amikor kifeszül a háló, és a lelátón végigsöpör a nézők örömujjongása, egészen megborzongok." Egyébként néhány tanáccsal még itt is próbál segíteni, miszerint lényeges, hogy nyugodtak legyünk, ha ziccerbe kerülünk, és semmiképpen ne hagyjuk, hogy a kapus terrorizáljon minket lelkileg.

Az utolsó lecke a büntetőrúgásról szól, amihez David azt a tanácsot adja, hogy döntsük el előre, hova rúgjuk, és közben már ne változtassunk, ugyanakkor elfelejtette hozzátenni, hogy semmiképpen ne csússzunk el lövés közben, és ha egy mód van rá, legalább a kaput találjuk el, mert az egyetemes futballtörténelem kevés olyan esetet ismer, amikor egy mellé/fölé lövésből gól született.

Itt ismerjük meg az Argentína elleni Beckham-büntető történetét is, amelyet Anglia csapatkapitányaként értékesített végül. A tizenegyes előtti szívszorító pillanatok felidézése mellett David állítja, előre eldöntötte, mit tesz, mi viszont úgy emlékszünk, hogy igen be volt csinálva szegény, és egy tizedmásodperccel a lövés előtt még halvány fogalma nem volt, hova fogja lőni a világtörténelem egyik legrosszabb, mégis gólt érő büntetőjét.

Persze mindegyik részhez bőségesen társulnak Bekcham-sztorik is, ám ezek inkább gyerekeknek szóló tanmesék, mint valódi érdekességek. Egyedül a Több mint focista című fejezetben ír néhány bennfentes dolgot, de itt is inkább olyasmikre kell gondolni, ami csak a hardcore fanokat érdekli (mivel foglalkozik Beckham-mama, milyen zenét szeret David), ők pedig úgyis kívülről vágják ezeket.

A David Beckham Akadémia felépítésének, céljainak és elérhetőségeinek az ég adta világon semmi köze nincs a könyv többi fejezetéhez, mégis több oldalt szentel neki a szerző, ha esetleg nem bizonyulna elégségesnek, hogy az összes képen az akadémia logóját viselő mezben lő/passzol/cselez a hasonló öltözéket viselő gyerekek között.

A könyv tehát részben nem több, mint promó, másrészt pedig szemmel láthatólag azon a vonalon halad, hogy addig, amíg a Beckham névvel bármit el lehet adni, addig el is kell adni mindent. Harmadrészt viszont ha halványan is, de benne van a szándék, hogy azok a gyerekek, akik kézbe veszik a könyvet, megismerjék a fociközpontú életformát, és bár a fontos dolgokat a futballistapalánta nem könyvből tanulja meg, néhány valóban hasznos dolog azért megmaradhat benne ennek a könyvnek az elfogyasztása után is.