Gellért, Mercédesz
12 °C
16 °C

De ki legyen a magyar válogatott csatára?

2008.09.15. 18:28 Módosítva: 2015-05-21 04:12:55
A magyar labdarúgó-válogatott stockholmi vb-selejtezője bebizonyította, valóban szükségünk lenne egy igazi centerre. Csakhogy hosszas keresgélés után sem találtunk olyan támadót, aki minden szempontból megfelelő lenne. Úgyhogy önökre bízzuk a döntést, szavazzanak.

Csatárkérdés van a válogatottnál. Van kapus-, jobb- és balhátvéd-, védekezőközéppályás- és balszélsőkérdés is, mivel azonban két eddig lejátszott selejtezőnkön a gól hiányzott a legjobban (sőt szinte kizárólag) a játékunkból, a csatárkérdés tolul előtérbe. A helyzet valóban tarthatatlan, mindenképpen szükség lenne egy hatékony, a helyzeteit jó százalékkal belődöző centerre. Nagy kár, hogy nincs ilyenünk.

A magyar válogatott Erwin Koeman szövetségi kapitány svédek ellen látott szisztémájában egy hátravont csatárral és egy centerrel játszott. A második csatár szerepkörében Huszti Szabolcs kiemelkedően teljesített, ráadásul az ő szerepkörét adott esetben Dzsudzsák, vagy a másik oldalról Gera is be tudja tölteni, ha pedig ez a csapatrész megfelelően teszi a dolgát, helyzetbe is tudunk kerülni.

A helyzetbe kerülés feladata viszont sokkal nehezebb, mint maga a gólszerzés. A center, akit keresünk, tipikus fox-in-the-box (azaz elsősorban a tizenhatoson belül mozgó, előretolt) csatár, akinek több fontos feladata is van amellett, hogy természetesen elsősorban gólokat kell szereznie. Meg kell zavarnia az ellenfél labdakihozatalát – azaz meg kell támadnia a labdát felhozó védőt –, részt kell vennie az összjátékban és az sem árt, ha megfelelő lövőereje van ahhoz, hogy adott esetben a tizenhatoson kívülről is veszélyes lehessen.

Leszögezhetjük, ilyen csatárt a magyar futball az elmúlt jó néhány évben nem nevelt ki, így az alábbi tulajdonságok közül ki kell választanunk a legfontosabbat, és ahhoz kell a rendelkezésre álló támadók közül kiválasztanunk azt, aki a leginkább illeszkedik a magyar válogatott játékába.

Ki legyen a magyar válogatott centere?

  • 5601
    Németh Krisztián
  • 1009
    Ferenczi István
  • 601
    Priskin Tamás
  • 491
    Tököli Attila
  • 463
    Torghelle Sándor
  • 340
    Kenesei Krisztián
  • 323
    Rudolf Gergely
  • 239
    Szabics Imre
  • 229
    Feczesin Róbert
  • 184
    Waltner Róbert
  • 119
    Gyánó Szabolcs

Koeman két tétmeccsén is bizalmat szavazott Torghellének, ami elsősorban a kínálatról állít ki nem éppen hízelgő bizonyítványt. Mindenki Sanyiját szereti a közönség, mert kemény, agresszív játékos, aki nem ijed meg senkitől, cserébe azonban nem bánik különösebben jól a labdával, és már-már bántóan lassú. Sajnos ő nem az a fajta csatár, aki a kapunak háttal állva is a csapat hasznára tudna lenni, még ha néhány hete nagyot ollózott is klubjában, a küzdelemmel pedig nem vagyunk sokkal előbbre.

A második számú jelölt a Watford légiósa, Priskin Tamás, aki nagyszerűen kezdte válogatott karrierjét. Igaz, elsősorban barátságos meccseken, de zsinórban öt alkalommal szerzett gólt, tehát róla elmondhatjuk, az általunk keresett center tulajdonságai közül a gólerősség feltétlenül megvan benne. Nála pont a Torghelle-féle mentalitás (illetve annak nem közveszélyes formája) hiánya okoz gondot, hajlamos akár egész mérkőzésekre láthatatlanná válni.

A Montenegró elleni 3-3 után a szakma egyértelműen a védelmet nevezte meg a csapat leggyengébb pontjának, pedig az akkor egyébként gólt szerző Priskin (egy iszonyatos védelmi hiba után került ziccerbe) olyan szinten tűnt el a mezőnyben, hogy csak magassága miatt találtuk meg néha. A Watford csatára nem rossz játékos, de ő is meccshiánnyal küszködik, Erwin Koeman pedig kijelentette, csak olyanokat lát szívesen a csapatban, akik rendszeresen játszanak.

A magyar keret egyetlen itthon játszó játékosa, Rudolf Gergely gólt szerzett a svédek ellen, ez lehetne akár ajánlólevél is a számára, de ő nem center, a fent vázolt felállásba nem illik bele előretolt csatárként. Nem különösebben erős testalkatú, elég alacsony is, így inkább a Huszti által játszott második csatár posztján lenne érdemes számítani rá, de itt sem első számú emberként.

A legesélyesebb és a közvélemény által a legjobban várt jelölt Németh Krisztián, a Liverpool csatára. Németh a korosztályos válogatottakban ontotta a gólokat, majd Angliába kerülve sem állt le, így két év alatt az ország első számú csatárává nőtte ki magát. Tehetségét senki nem vitatja, az azonban kérdéses, mennyire lenne hasznára úgy a játékos karrierjének, mint a magyar válogatottnak, ha a felnőttek között kellene tétmeccseken bizonyítania máris.

Egy csatárnak mindennél fontosabb az önbizalma, ez pedig jelen pillanatban – a magyar utánpótlás-válogatottakban és a Liverpool tartalékban betöltött szerepe alapján jogosan – az egeket verdesi Némethnél. Ez már ahhoz is elég volt, hogy Rafa Benítez felnőtt csapatában bemutatkozva is remek játékot nyújtson az előkészületi mérkőzések során, az azonban nem biztos, hogy a magyar válogatott csatárgondjait egy csapásra megoldaná.

Egy másik fiatal csatár, Feczesin Róbert is képben lehet. Az olasz másodosztályban, a Brescia Calcio alkalmazásában álló támadó jól érzi a kaput, de ő sem játszik folyamatosan, igaz, első csatárcsere. Tavaly három gólt szerzett olasz csapatában, mellyel egy ideig a feljutásért is harcban állt. Az olasz védőkkel való küzdelemben szerzett rutinja miatt egy meghívót feltétlenül megérdemel, de benne sem látjuk a megváltót.

Szabics Imre volt az utolsó olyan magyar csatár, akiről elhitte a közvélemény, hogy nemzetközi szintű támadó válhat belőle, de a szépen (és eredményesen) induló karrier sérülések és csak a magyar légiósokra jellemző okok miatt nem teljesedhetett be. Jelenleg Torghelle csapattársa, azaz légiós, de mindenki furcsán nézne Erwin Koemanra, ha behívná a válogatott keretébe .

Ferenczi István jelenleg a másodosztályú Ferencváros játékosa, eredményesen induló, majd csúnyán végződő angliai karrier áll mögötte. A Barnsley játékosaként 12 gól szerzett, ennek ellenére az év végén hazatért - az angol másodosztályból egyenesen a magyar NB II-be. Hiába rutinos, és lépett pályára kilenc válogatott mérkőzésen is, semmiképpen nem jelentene megoldást egy erősebb csapat ellen.

A hosszabb portugáliai légióskodás után hazatért Gyánó Szabolcs már az NB I-ben sem tűnt igazán jó csatárnak, ellentétben Waltner Róberttel, aki itthon szépeket mitatott, de valamiért ezt a válogatottban kevés alkalommal bizonyíthatta, pedig rövid ideig a Boca Juniors játékosa is volt.

Az itthon játszó csatárok közül a kispesti Herczegfalvi Zoltán, a debreceni Oláh Lóránt, vagy az MTK fiatal támadói, Urbán Gábor, Pál András és Hrepka Ádám meghívása komoly kockázatot jelentene egy keményebb tétmeccsen, a rutinosabbak közül pedig Kenesei Krisztián, Tököli Attila és Waltner Róbert sem jelente megnyugtató megoldást az előretolt csatár szerepében, ahogy a jelenleg a Real Madrid második csapatában játszó, kétségkívül tehetséges Szalai Ádám sem. Bár benne mindenképpen bízhatunk a jövőben.