További Futball cikkek
- A 85. percben még hátrányban volt, mégis döntőbe jutott a Fradi a Magyar Kupában
- Ádám Martin csapata tizenegyesekkel bukott el az ázsiai BL-elődöntőben
- Fegyelmi eljárást indított az MLSZ a Ferencváros ellen
- Az ETO FC Győr azonnali hatállyal kirúgta Kuznyecov Szergej vezetőedzőt
- Rotterdamban találhatták meg Jürgen Klopp utódját a liverpooliak
Klasszis csatárok közül sem mind éri el azt, ami Steve Gerrardnak középpályásként sikerült: 100 gólt szerezni profiként. A Liverpool játékosa szerda este távolról lőtt a PSV Eindhoven kapujába - az ilyen gól a specialitása - a csapat 3-1-es győzelmekor.
Épp 10 évre volt szüksége, hogy elérje a dicső számot szeretett klubjának mezében, amelyet kilencéves kora óta visel. 1998-ban mutatkozott be felnőttmeccsen, de karrierje kalandosan alakult addig is.
Tinédzserként túl kicsi volt, majd hirtelen kezdett nőni, néha emiatt mozdulni sem tudott. Tizennégy és tizenhat éves kora között mindössze húsz meccsen szerepelt, és hátráltatta egy fura sérülés is: lábujját vasvilla szúrta meg, majdnem amputálni kellett.
Alig volt tizenhét, amikor a Liverpool legnagyobb ellenfele, a Manchester United hívta próbajátékra, ami olyan, mintha nálunk valaki az Újpestben futballozna, de átnézne a Fradihoz néhány edzésre. Leigazolta volna őt Sir Alex Ferguson, de a Pool észbe kapott, és azonnal elé tett egy ifiszerződést.
Tíz év múlva önéletrajzában megírta: csak azért kacérkodott az MU-val, mert a Liverpool hezitált megállapodni vele, és fel akarta gyorsítani a dolgokat. A zsarolás sikeres lett, 1998 őszén, 18 évesen pályára lépett az első csapatban, majd még tizenkétszer abban a szezonban.
A kedvenc gól
Hiába talált be mind a négy nagy sorozat döntőjében, Steven Gerrard kedvenc gólját 2004 decemberében, BL-csoportmeccsen lőtte az Olympiakoszban. A félidőben 0-1-re égtek, a továbbjutáshoz két góllal kellett győzniük. Fordítottak 2-1-re, Gerrard percekkel a vége előtt szokásos távoli bombájával talált a kapuba, és nyitotta meg az utat a fél évvel későbbi BL-győzelem felé.
Fix kezdőnek tűnt a következőben, de zsinórban hat meccs után Gerard Houllier vezetőedző kihagyta, épp az Everton ellen. Becserélte, aztán nem sokkal a lefújás előtt kiállították. De nem emiatt torpant meg, hanem mert hirtelen újra nyúlni kezdett.
Rettenetesen fájt a háta, az angol orvosok nem tudtak mit kezdeni vele, ezért Houllier a Bayern Münchenhez küldte kivizsgálásra. Ott a specialista Hans-Wilhelm Müller-Wolfhart rájött, mi a baja, hamar kikezelte.
Ekkor a fájdalom az ágyékánál jelentkezett, négyszer műtötték, míg Franciaországban rendbe tették azt is. Elképesztő, hogy ennek ellenére 31 meccsen szerepelt a szezonban, és megszerezte első gólját, még 1999 telén.
2000-től a karrierje sínre került, talán emiatt is indult meg a Pool fölfelé. 2001 tavaszán megnyerték az angol ligakupát, az FA-kupát és az UEFA-kupát, Gerrard mindhárom meccsen játszott, az utóbbi, emlékezetes, 5-4-es találkozón gólt is rúgott.
Betalált a következő nagy győzelemkor, a 2003-as ligakupa-fináléban is, Houllier az év őszén csapatkapitánynak nevezte ki, alig egy évvel később viszont majdnem elhagyta a klubot. Gyengén végeztek minden tornán, a Chelsea-hez érkező José Mourinho pedig 20 millió fontot ígért érte.
Elgondolkozott, de mivel a pénzt kevesellte a Pool, ő meg bizonytalan volt, inkább maradt, és bízott az új edzőben, Rafa Benítezben. Novemberre kiszálltak a bajnokságból, az új évre kiestek az angol kupákból, egyedül a BL-ben sikerült bent maradniuk.
A legfontosabb sorozatban a döntőig mentek, ám ott a Milan ellen 3-0-ra égtek a szünetben. Gerrard utána fejelt egy gólt, kiharcolt egy tizenegyest, és máris meccsben voltak. Vladimir Smicer kiegyenlített, majd tizenegyesekkel megnyerték a Bajnokok Ligáját. Gerrard lett volna az utolsó lövő, de akkorra eldőlt a párbaj, így nem került sorra.
A döntő után kijelentette, ellenáll a Chelsea-nek, és marad,de egy hónnappal később a klubigazgató közölte, távozik: Mourinho 32 millió fontra emelte ajánlatát, Gerrard pedig nem fogadta el a heti 100 ezer fontos szerződéshosszabbítást.
Másnapra, 2005 július 5-re meggondolta magát, úgy határozott, marad, és aláírt újabb négy évre.
Az új szezon végén az FA-kupában egyenlítettek 1-3-ról Gerrad két góljával a West Ham ellen, a 90 perc hosszabbításában harmincméteres lövéssel harcolta ki a kétszer 15 perces ráadást. Végül újra tizenegyesekkel nyertek. Ez volt sorozatban a negyedik nagy döntő, ahol gólt rúgott, csapata pedig győzött, profitársai az év játékosának választották.
Egy év múlva az újabb Milan elleni BL-döntőben nagy ziccert hagyott ki, veszítettek 2-1-re, majd idén az elődöntőben estek ki. A bajnokságban sosem teljesítettek jól, megnyerésére egy pillanatig sem volt esélyük.
Steven Gerrard viszont már nem akar elmenni, a Liverpool FC az ő klubja. Ő az a futballista, aki abszolút a csapatért játszik, aki mindig egyből passzol, ha meglátja a lehetőséget. Egyértelműen a közönség kedvence, sőt, inkább bálványa lett.
Egészen elképesztő a 100 gólja, de főleg az, hogy 2004 februárjában még csak 25-nél járt. Négy és fél idény alatt bepakolt 75-öt, a 2006-osban 23-at, az előzőben 21-et, alig több mint 50 meccsen. Csatárok szeretnének ilyen átlagot.
A bajnokságban eddig 56, az angliai kupákban 15, az európaiakban 28 találata van 95 meccsen, ami egészen kivételes. Nem mellékesen ő az egyetlen futballista a világon, aki gólt szerzett UEFA-, FA- és ligakupa-, valamint BL-döntőn.
Idén a Premier League megnyerése a célja, liverpooli társával, a csatár Fernando Torresszel össze is jöhet neki az utolsó, még hiányzó trófea.
A Gerrard-dal
Ahogy szinte minden szigetországban szereplő futballistának, Steven Gerrardnak is költöttek a drukkerek egy kis dalocskát, amit általában 42 ezren énekelnek együtt a stadionban, vagy bárhol az utcán, kocsmában valamivel kevesebben. Így hangzik: "Steve Gerrard, Gerrard, hits the ball 40 yards, he's big and he's fucking hard, Steve Gerrard, Gerrard", ami annyit jelent, Gerrard 40-ről lő, hatalmas és kurvára kemény.