Van Basten és a legszebb Eb-gól
További EB 2008 cikkek
1984, Franciaország
1960 után rendezhetett újra Eb-t Franciaország, azóta nem is jutottak el a legjobbak közé. Akkor az utolsó helyen végeztek, ezúttal megnyerték a tornát. A két négyes csoport első két helyezettje az elődöntőbe jutott, a 84-es torna volt az első, amikor nem játszottak meccset a bronzéremért. A selejtezőkben 33 csapat indult.
Már a kvalifikációk során akadt meglepetés bőven. A szovjetek nem jutottak tovább csoportjukból, Portugália először került Eb-döntőbe. Dánia az angolokat és a görögöket is megelőzte, a magyarok ebben a csoportban lettek negyedikek, csak Luxemburgot utasítottuk magunk mögé.
Jugoszlávia visszatért, Románia volt a másik újonc, amely a cseheket és az olaszokat is előzte. Az NSZK csak gólkülönbséggel tudott Észak-Írország elé kerülni, amely Whiteside góljával Hamburgban is győzni tudott. Nagy csatát hozott a 7. csoport. A spanyolok és a hollandok között a több rúgott gól döntött. Ehhez az is kellett, hogy Spanyolország az utolsó meccsén 12-1-re verje Máltát, éppen annyira, amennyi a továbbjutásához elengedhetetlen volt.
Dánia a döntőben is bizonyította, hogy nem érdemtelenül utasította maga mögé az angolokat. Ötöst rúgtak a jugoszlávoknak, nagy csatában legyőzték a belgákat. Csak a házigazdáktól kaptak ki, tőlük is nagy küzdelemben. A franciák nagy csapattal tértek vissza az Európa-bajnokságok döntőibe. A csoportmeccsek során minden ellenfelüket legyőzték. Platini minden meccsen lőtt gólt, a belgák és a jugoszlávok ellen triplázott. A végén kilenc góllal lett gólkirály, ennél többet döntőben soha senki nem rúgott. Mellette olyan klasszisok alkották a középpályássort, mint Giresse, Tigana és Fernandez, ahogy nevezték őket, a mágikus négyes.
A másik csoportból hatalmas meglepetésre kiesett a kétszeres bajnok NSZK, akik csak a románokat tudták legyőzni. A négyesből továbbjutó portugálokkal 0-0-s döntetlent értek el. A spanyolok elleni mérkőzés az utolsó pillanatig nyílt volt. A döntetlen a németek továbbjutását jelentette volna, de Maceda az utolsó pillanatban betalált Schumacher kapujába. 1-0-ra kikapott és kiesett a címvédő.
Az elődöntők drámai csatákat hoztak. A francia-portugál meccsen Domergue szerzett a hazaiaknak vezetést az elején, de Jordao a 74. percben egyenlíteni tudott. A hosszabbításban Jordao ismét gólt lőtt. Már csak öt perc volt hátra, amikor Domergue egalizált, és már mindenki a 11-eseket várta, amikor Platini sorrendben negyedik meccsén is betalált, Franciaország a döntőbe jutott. A másik meccsen a dánok és a spanyolok eljutottak a büntetőkig, a százhúsz perc 1-1-es döntetlennel zárult. Az első négy párból mindenki betalált, az utolsó dán, Preben Elkjaer-Larsen csúnyán kihagyta, Sarabia berúgta, így Spanyolország lett a döntő másik résztvevője.
A fináléban a franciák irányítottak, a spanyolok szinte csak védekeztek. Az 57. percig. Ekkor Platini nem túl jó szabadrúgása bement az addig remeklő Arconada hasa alatt, pedig a kapus már fogta a labdát. A ritkán látható potyagól összetörte a spanyolokat, és bár a 85. percben emberelőnybe kerültek Le Roux kiállítása miatt, a végén Bellone révén a franciák rúgtak még egy gólt. Így a spanyoloknak nem sikerült ismételni, 1964 után második Eb-döntőjüket bukták, Franciaország története első aranyát nyerte. Harmadszor fordult elő, eddig utoljára, hogy a házigazda nyerte az aranyérmet.
Tények
Elődöntő: Franciaország-Portugália 3-2 (hosszabbítás után), Spanyolország-Dánia 1-1 (hosszabbítás után, 11-esekkel 5-4).
Döntő: Franciaország-Spanyolország 2-0.
Európa-bajnokok: Joel Bats, Manuel Amoros, Jean-Francois Domergue, Maxime Bossis, Patrick Battiston, Luis Fernandez, Jean-Marc Ferreri, Daniel Bravo, Bernard Genghini, Michel Platini, Bruno Bellone, Alain Giresse, Didier Six, Jean Tigana, Yvon Le Roux, Dominique Rocheteau, Bernard Lacombe, Thierry Tusseau, Philippe Bergeroo, Albert Rust. Szövetségi kapitány: Michel Hidalgo.
1988, NSZK
A nyolcadik Eb-n a hatodik név került a trófeára, Hollandiáé. Az ország egymás után két vb-döntőt is elbukott, így története során először nyert nemzetközi tornát.
A selejtezők hoztak nem várt eredményeket. A Szovjetunió, amely utoljára szerepelt ezen a néven, tizenhat év után ismét kivívta az Eb-szereplést, ráadásul a címvédő franciákat búcsúztatta. A tornán Írország volt az újonc, amely Bulgáriát, Belgiumot és Skóciát is maga mögé utasította. Az NSZK először adott otthont a legjobb nyolc küzdelmének.
A döntő 1. csoportjában Dánia csalódást okozott, mindhárom meccsét elveszítette, csak a spanyolokat tudta megszorítani, akik szintén nem élték túl a csoportkört. A németek és az olaszok veretlenül jutottak az elődöntőbe. Egymás elleni mérkőzésük, amely a torna nyitó összecsapása volt, 1-1-es döntetlent hozott. Az olaszok erőssége a Sampdoria csatárkettőse, a Mancini, Vialli kettős volt, a németek is új, fiatal csapattal próbálkoztak. A német karmester Matthäus lett, a kapuban Immel állt, elől Klinsmann és Völler igyekezett.
A 2. csoportban a szovjetek régi önmagukat idézték. Veretlenül nyerték a csoportjukat, a Valerij Lobanovszkij által irányított csapatot olyan remek játékosok alkották, mint a kapuban Daszajev, a védelemben Kuznyecov, a középpáláyn Rácz, Alejnyikov, Zavarov, Protaszov, elől Mihajlicsenko és Bjelanov. A hollandok remek meccsen, Van Basten mesterhármasával verték Angliát, a 100. válogatottságát ünneplő Shilton kapta a három gólt, 1959 után Van Basten volt az első, aki egy meccsen triplázni tudott az angolok ellen, akik pont nélkül zárták az első szakaszt.
Az elődöntőben a hollandok 14 évvel az elbukott vb-döntő után vettek elégtételt a németeken. A németek szereztek vezetést, Matthäus 11-esével, amit büntetőből Ronald Koeman egyenlített ki. A 89. percben Van Basten döntötte el a találkozót, Hollandia 1956 után előszőr győzte leaz NSZK-t. A másik mérkőzésen a szovjetek könnyedén fektették két vállra az olaszokat, Litovcsenko és Protaszov volt eredményes.
A döntőbe így a csoportmeccsek során is találkozott szovjet és holland válogatott jutott. A finálé előtt 13 nappal a Szovjetunió Rácz góljával nyert. A döntő nem sak a reváns miatt marad emlékezetes, hanem azért is, mert csodagólokat láthatott a nagyérdemű. Előbb egy parádés akció végén Gullit szerzett vezetést, majd Van Basten lőtt kapásból, szinte az alapvonalról hatalmas gólt, a tornán addig remeklő és a döntőben is jól védő Daszajevnek.
A zseniális találat után 5 perccel 11-eshez jutott Szovjetunió, de Igor Belanov lövését Van Breukelen megfogta. Ezen a délutánon nem lehetett gólt lőni a hollandoknak. Egy évtized elteltével Hollandia fantasztikus csapattal ért fel az európai futball csúcsára.
Tények
Elődöntő: Hollandia-NSZK 2-1, Szovjetunió-Olaszország 2-0.
Döntő: Hollandia-Szovjetunió 2-0.
Európa-bajnokok: Hans van Breukelen, Adri van Tiggelen, Sjaak Troost, Ronald Koeman, Aron Winter, Berry van Aerle, Gerald Vanenburg, Arnold Mühren, Johnny Bosman, Ruud Gullit, Johnny van’t Schip, Marco van Basten, Erwin Koeman, Wim Kieft, Wim Koevermans, Joop Hiele, Frank Rijkaard, Wilbert Suvrijn, Hendrie Kruzen, Jan Wouters. Szövetségi kapitány: Rinus Michels.
1992, Svédország
Ez volt az utolsó Eb-döntő, amelyen nyolc csapat indult. 1992 után Csehszlovákia, Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlásával új országok alakultak. A svéd viadalra már 34-en neveztek, San Marino és Feröer-szigetek először.
A selejtezőkből Skócia először jutott tovább. A Szovjetunió, amely ezen a néven indult, de a nyolcaddöntőre már Független Államok Közösségének hívták, az olaszokat utasította maga mögé. Két Németország nevezett, de már közös csapattal vettek rész a selejtezőkön. Jugoszlávia hiába nyerte meg csoportját, a délszláv háború miatt kizárták. Két héttel az Eb előtt a már szabadságukat töltő dánokat úgy kellett összeszedni, akik aztán az Eb-k történetének egnagyobb meglepetésére megnyerték a tornát.
Szimpatikus volt a dánok hozzáállása, a szurkolóik meg egészen fantasztikus hangulatot teremtettek Malmöben és Stockholmban. A mérkőzés napján kompra szálltak, majd a győzelmektől és a jó adag sörtől részegen tértek haza, hogy kétnaponta megismételjék túrájukat. A dánok döntetlennel nyitottak az angolok ellen, majd kikaptak a svédektől, de a mindent eldöntő összecsapáson legyőzték a franciákat. A malmöi meccsen Henrik Larsen szerzett előnyt a 8. percben, Papin a 61-ben egyenlített. Lars Elstrup a 78. percben döntötte el a találkozót. A dánok a második helyen mentek tovább, a csoport élén veretlenül zártak a svédek.
A másik csoportban a hollandok és a németek voltak a favoritok. A legnagyobb érdeklődés kettejük csatáját kisérte. A németek a sérült Matthäus és Völler nélkül álltak fel, és végül sima 3-1-es vereséget szenvedtek. Rijkaard, Witschge és Bergkamp góljaira csak Klinsmann válaszolt. Németország a skótoknak köszönhette az elődöntőt, akik magabiztosan, 3-0-ra verték a posztszovjeteket. A FÁK-nak a mérkőzés előtt még volt esélye a továbbjutásra, de a vereséggel csoportutolsóként végzett.
Az elődöntők nagy csatákat hoztak. Az alig továbbvergődő Németország kiváló mérkőzésen ejtette ki a házigazdákat. Hässler remek szabadrúgással szerzett előnyt, Riedle a második félidőben növelte a fórt. Brolin véleményes 11-essel szépített, Riedle egy perccel a vége előtt eldöntötte a meccset, hiába szépített a legvégén Kennet Andersson. A németek kezdőjében abban az időben heten a Serie A-ban játszottak. A másik mérkőzésen Dánia folytatta remek szereplését. Henrik Larsen alig több mint fél óra alatt kettőt vágott van Breukelennek. Bergkamp lőtt a másik oldalon gólt. Mégsem tudták rendes játékidőben megnyerni a meccset a piros-fehérek, a 86. percben Rijkaard egyenlített. A hosszabbítást végigvédekezték a dánok, csak a büntetőkben bíztak. A 11-est csak az előző Eb hőse, van Basten hagyta ki, ezzel búcsúzott a címvédő.
Nyaralásra készültek, de az Eb-döntőben találták magukat a dánok. Ha már ott voltak, meg is nyerték. Utolsó erőtartalékaikat mozgósították, volt, akit éppen csak összedrótoztak erre a meccsre. A nem a góljairól híres John Jensen (félszáz válogatott meccsén a második találata volt) és Kim Vilfort góljai az aranyat jelentették Dániának.
Hihetetlen szimpatikus csapatot ismert meg a világ a beugróként a csúcsra jutott dánokban. Az igazából mindössze két világsztárral (Schmeichel, Brian Laudrup) rendelkező együttes története legnagyobb sikerét érte el.
Tények
Elődöntő: Németország-Svédország 3-2, Dánia-Hollandia 2-2 (hosszabbítás után, 11-esekkel 5-4).
Döntő: Dánia-Németország 2-0.
Európa-bajnokok: Peter Schmeichel, John Sivebaek, Kent Nielsen, Lars Olsen, Henrik Andersen, Kim Christofte, John Faxe Jensen, John Mölby, Flemming Povlsen, Lars Elstrup, Brian Laudrup, Torben Piechnik, Henrik Larsen, Torben Frank, Bent Christiansen, Mogen Krogh, Claus Christiansen, Kim Vilfort, Peter Nielsen, Morten Bruun. Szövetségi kapitány: Richard Möller- Nielsen.