Galatasaray vs. Fenerbahce
Ennél tisztább urbánus- népi, elitista-proli, kozmopolita-nemzeti ellentétet a keresztény világban sem lehetne találni. Ha politikai jelzőket keresünk, akkor a Galatasaray a nagypolgári liberális, a Fenerbahce pedig a népi-baloldali jelzőt kaphatná. Az osztálykülönbségek mára kezdenek feloldódni, de a kölcsönös gyűlölet nem változott.
A Galatasaray stadionja Isztambul európai részén van, értelemszerűen a Galata negyedben, ami a „gallokról”, vagyis az ott letelepedett nyugati kereskedőkről kapta a nevét. Az egyesületet a legelitebb török gimnázium diákjai alapították, akik Svájcba mentek tanulmányi kirándulásra, hogy jobban megismerkedhessenek e kiváló sporttal az 1900-as évek elején. „Galata Sarayi efendileri” volt a csapat kezdeti beceneve, vagyis a “Galata Palota úriemberei”, szóval ez egy finom európai csapatnak indult, az első játékosok mind jól beszéltek franciául. A csapat bölcsőjét jelentő suliba jártak az Ottomán szultánok gyerekei is, de a monarchisták mellett erős volt a diákok nyugati elkötezettsége is. Sokáig az egyesület vezetésében csak a gimnáziumban végzettek kaphattak helyet. Az oroszlán, a csapat jelképe is az arisztokratikus-elitista vonzódásra utal. Hogy a sznob öntudat mára oldódik erősen, arra bizonyíték, hogy a jövőre elkészülő új stadionjuk már Ázsiában épül. Ott volt csak elég hely. Ezzel együtt a nyugati magaskultúra és az elegancia kedvelői vonzódnak a csapathoz még mindig.
A keménymag a 2001-ben több csoport összevonásával megalakult ultrAslan, ami egy szójáték az Ultra és Aslan (törökül oroszlán) szavak összevonásából.
A csapatnak többször is magyar edzője volt. Először egy bizonyos Lamberg személyében (ő az egyetlen, aki utónév nélkül szerepel a klub listáján) 1930-31-ben, majd Szabó Péter 1938-ban, Szveng János 1947-ben, és a nagy riválist is megjárt Székely László is edzősködött itt 1953-54-ben.
Minden idők legünnepeltebb Galata-játékosa Hakan Sükür volt. Esküvőjét hat és fél órán keresztül élőben közvetítette a tévé.
A Fenerbahce stadionja Isztambul ázsiai részén van és az ázsiai identitás a mai napig fontos a szurkolóknak. Mára ugyan ebben a klubban is jó sok pénz van, de eredetileg ez a szegény munkásosztály csapata volt. A „nép csapata”, ahogy sokáig becézték. A klub első jelképe egy világítótorony volt (a pálya mellett állt) és a csapat az első világháború végéig a török haditengerészek kedvelt klubjának számított. A nyugati megszállás idején (1918-23) a csapat sok meccset játszott az antant katonáiva,l és ezzel a nemzeti ellenállás szimbóluma lett. Kemal Atatürk Fenerbahce szurkoló volt, ezt már 1918-ban nyilvánosságra hozta. Részben ezzel összefüggésben a klub a modern, szekuláris és nacionalista törökök csapata lett, a fővárosi alsóközéposztály, a kisiparosok kedvence, akikhez sorra csatlakoztak a nagyvállalkozók is. A 70-es években a jobbközép pártok fedezték fel maguknak a klubot, és elterjedt nézetté tették, hogy a Fener az „igazi török” csapat.
A Fenerbahce ultrái „Genc Fenerbahceliler” néven tömörülnek, ez csak annyit jelent, hogy „Fiatal Fenerbahcések”. A csoportnak van egy női tömörülése is, a GFB’s Angles. Van egy vicces szájtjuk, az antigalatasaray.com, a mozgalom jelvénye egy késekkel levágott fejű oroszlán. A másik jelentős ultracsoport a Kill for You (KFY). Egyik tagjuk (Rambo becenevű) az egyik rangadó alatt néhány éve berohant a Galatasaray stadionjának gyepére, egyik kezében egy hatalmas Fenerbahce zászlót, a másikban pedig egy kebab-kést lóbálva. Két magyar edzőjük volt, Molnár Ignác (1959 és 1967-68), illetve Székely László (1960-61). Az első hivatalos nemzetközi meccsüket 1960-ban a Csepel SC ellen játszották.