Mit tehet, akit Schweinsteigernek hívnak?
További EB 2008 cikkek
Schweini, azaz Malacka. Nem olyan kedves, mint Micimackó legjobb barátja, nem olyan aranyos, mint egy rózsaszín kis izé, és főleg nem annyira szép, mint egy citrommal a szájában az asztal közepén elhelyezett névrokon. Bastian Schweinsteiger labdarúgó, ráadásul nem is akármilyen.
A kis Basti kölyökcsapatokban próbálgatta szárnyait, és éppen tizennégy évessé cseperedett, amikor erőfeszítéseit siker koronázta, lecsapott rá a Bayern. Tehetsége gyorsan megmutatkozott, tagja volt a korosztályos válogatottaknak, és már akkor a nagyokkal edzett, amikor még a bajorok amatőrcsapatában játszott a harmadosztályban.
Bayernes bemutatkozására egy Lens elleni BL-meccsen került sor, ahol három perccel pályára lépése után gólpasszt adott, így nem volt nagy meglepetés, hogy a következő szezont már profi szerződéssel kezdte. Volt akkoriban elég baja a Bayernnek, Jeremies súlyos sérülése mellett többen kiöregedtek, másoknak a formája nem volt kielégítő, így Schweini egy nem különösebben acélos csapatba érkezett.
Első évében egyből bajnok és kupagyőztes lett, a szurkolók pedig a szezon második legjobb játékosának választották, és úgy tűnt, hosszútávon is megoldást jelent mind a német válogatott, mind a Bayern számára. A 2004-es Eb azonban kellemetlen fordulatot hozott: a németek korán búcsúztak, Schweinsteiger kifejezetten formán kívül játszott, a sajtó pedig lecsapott rá.
Az ítélet kegyetlen volt: nem tud mit kezdeni a hirtelen jött sikerrel, nagyképű, öncélú a játéka, és egyáltalán nem hozza ki magából, ami kétségkívül benne van. Magath egy időre még az amatőrcsapatba is száműzte, Basti pedig szép lassan észhez tért, sőt újra erősségnek bizonyult, amikor visszatért a nagycsapathoz.
Közben a válogatottban (ahol Magyarország ellen debütált) is újra szerepet kapott, a Konföderációs Kupán Tunézia ellen gólt is szerzett, majd a 2006-os világbajnokságon is végig lehetőséghez jutott – amivel nem élt tehetségéhez mérten. Aztán a bronzmeccsen összekapta magát, és kis híján mesterhármast szerzett Portugália ellen.
A világbajnokság előtt már fél Európa megpróbálta leigazolni, de végül maradt a Bayernnél, amit nem tett rosszul, hiszen újra bajnok tudott lenni, és a BL-ben is megmutathatta magát. A válogatottal gond nélkül jutottak ki az Európa-bajnokságra, a selejtezőkben alapembernek számított, három gólt szerzett, pedig nem is mindig szélsőt játszott, hanem gyakran védekező középpályást.
Schweinsteigerrel kapcsolatban gyakran megjegyzik, nem kiegyensúlyozott a teljesítménye, teljesen kiszámíthatatlan, hogy mikor virít elő olyan parádéval, mint például a portugálok elleni bronzmeccsen (vagy csütörtökön), és mikor tűnik el az egész meccsre úgy, hogy nyomát sem látják – vagy mikor borul el az agya és okoz súlyos sérülést (Tony Popovic tudna erről mesélni).
Minden edző álma az olyan all-round játékos, akivel úgy lehet játékszisztémát váltani, hogy nem kell hozzá cserélni. Schweinsteiger ilyen, ha szélsőként kezd, de a mérkőzés úgy alakul, hogy változtatni kell, máris beljebb lép egy sorral, sőt, Zé Roberto visszatérése idején volt néhányszor balhátvéd is (nem gondoljuk, hogy nagyon szerette volna).
A negyeddöntőben a jobbik arcát mutatva bemutatót tartott szélsőjáték témakörében, rengeteget mozgott labda nélkül, kivette a részét a védekezésből, bejöttek a cselei, ültek a passzai, és azokat az erényeit csillogtatta, amelyek már süldőkorában az átlag fölé emelték az egyre nagyobbá növő Malackát.
A még mindig csak 23 éves játékos 44-szeres válogatottnak mondhatja magát, Európa legjobb és leggazdagabb klubjai csábítják, minden adott tehát ahhoz, hogy befussa azt a pályát, amire tehetsége alapján számíthat. Egy normális fodrász nem ártana még, mert ezzel a suttyófrizurával már csak egy Opel Manta hiányzik alóla.