Állítsa össze a legjobb magyar válogatottat!

Bozsik Péter 2006 októberéig még a klasszikus 4-4-2-es felállásban küldte pályára a magyar válogatottat, Várhidi Péter ezen azonnal változtatott, és a karácsonyfára emlékeztető 4-3-2-1-es szisztémát választotta, amelyik több helyen sebezhetőnek bizonyult. Utolsó meccsein ezért finomított rajta, és 2008 márciusának végén négy védővel, két védekező középpályással, három támadó felfogású középpályással és egy csatárral állt fel. A szlovénok ellen elbukott barátságos meccsen is. Neki az volt az utolsó.

A holland Erwin Koeman ugyanezt a 4-2-3-1-es felállást favorizálta, és a görögök legyőzése lényegében igazolta ezt a játékrendet. Akkor még Huszti Szabolcs volt a csatár, azóta Torghelle Sándort tolta előre: ehhez ragaszkodik is, mert az augsburgi légiós fontos gólokat lőtt, és nem állították ki.

Hosszú idő után először van értelme arról beszélni, melyik lenne a legjobb magyar válogatott, mert akad egy posztra több közel azonos képességű játékos, posztonként akár három is.

Van végre tét is, mert ha szombaton a svédek és szerdán a portugálok ellen összejönne négy pont, akkor az utolsó szakasznak – idegenben Portugália és Dánia – egész biztosan a második helyről vághatnánk neki.

Az ötletet is a helyzet adta, állítsuk össze a legjobb magyar válogatottat, hiszen a futballhoz mindenki ért. Mindjárt itt az első kérdés, ki legyen a kapuban? Ki játsszon Juhász mellett, ki segítse az ütközésekben Dárdai Pált? Ott legyen-e Gera a kezdőben? Melyik szerepkörben játsszon Huszti, ha beteszi a kapitány?

Néhány apróságot megjegyeznénk, és némi segítséget is adnánk. A hadrend maradt a Koeman-féle és eddig bevált 4-2-3-1, ettől nem térünk el. (Még akkor sem, ha az edzőtáborban két másik felállást is gyakoroltak, a háromvédőst és a háromcsatárosat is.)

Kapus:

Király Gábor hetvenszeres válogatott, vagyis ő a legrutinosabb, van sikerélménye a svédek ellen, az idegenbeli 1-1-es Eb-selejtezőn ő állt a kapuban. Van viszont kudarcélménye is bőven, elég arra a gólra gondolni, amit Zlatan Ibrahimovics lőtt neki az utolsó percben, lehetetlen szögből a Puskás-stadionban 2005-ben. Király rendszeresen véd a másodosztályú 1860 Münchenben, de csapata csak négy pontot szerzett négy meccsen.

Fülöp Márton az első három fordulóban a Sunderland kapujában állt, utána megsérült a sarka. Megbízható kapus, de pontot még nem hozott a válogatottnak.

Babos Gábor a Nijmegen oszlopa, de idén még nem volt olyan meccse, amelyiken ne kapott volna gólt. Nem valószínű, hogy Köteles László először a svédek ellen állhatna be, bár 1973-ban Bicskei Bertalan is egy ilyen fontos meccsen (Magyarország–Svédország 3-3) kapott lehetőséget – és rajta ment el a meccs.

Védők:

Induljunk ki abból, hogy a legjobb magyar védőnek, Juhász Rolandnak helye van. A cardiffi Gyepes Gábor vagy Tímár Krisztián játszhat mellette (esetleg a frissen csatlakozott debreceni Mészáros Norbert). Előbbi van jobb formában, mert csapata a másodosztály harmadik helyén áll, igaz Gyepes elveszítette állandó kezdő pozícióját. Míg Tímártól már a nyáron is nagyon szabadult volna a Plymouth.

Talány egyelőre, hogy a gázolása miatt hiányzó Bodnár László helyén Szélesi Zoltán vagy Fehér Csaba futhat-e fel. Fehér a már említett 1-1-es idegenbeli, svédek elleni meccsen gólpasszt adott a szélről, a Bredában sokat játszik, rutinos. Szélesi ugyanolyan hasznos játékos, nem fejel rosszul, rugótechnikája hasonló Fehéréhez.

A másik oldalon Bodor Boldizsár nyugodtan készülhetne, hacsak Koeman nem húz valami váratlant, és nem teszi be oda – a nem mindig kellően hatékony védekező középpályás – Halmosi Pétert. Netán Gaál Miklóst, akit eddig itthon szinte senki sem látott, a kerethez is később csatlakozott, mert hétfőn még bajnokija volt az orosz Permmel.

Középpálya:

Legyen ismét egy fix pontunk, Dárdai Pál. Messze a legrutinosabb, és Koeman tüstént észrevette, amit Várhidi nem, hogy ezen a poszton ő legjobb, nem Vass Ádám vagy Tőzsér Dániel. Az ő mentalitása fontos lehet a többieknek, ha éppen nyugtatni vagy tüzelni kell a többieket. Halmosi és Vadócz is játszott eddig mellette. Halmosival nyilván az volt a cél, hogy kisegítsen balra a védekezésben; Vadócznak már csak rossz emlék, hogy megfertőződött a H1N1-vírussal a nyáron, túl van rajta, bár az első bajnoki fordulón csak a padot koptatta az Osasunában.

A középpálya amúgy igazán sok variációs lehetőséget ad, mert Huszti lényegében bármelyik oldalon feltűnhet, de a Debrecen csatára, Rudolf Gergely is szerepelt már bal oldali – előretolt – középpályásként, Albániában, például.

Az egész összeállítás egyik nagy kérdése, hogy Gera Zoltánnak jut-e hely, mert az elmúlt meccseken többször nem jutott. Koeman eddig minden különösebb gond nélkül kihagyta, jóllehet még a FIFA honlapján is azt nyilatkozta, hogy Gera, Hajnal és Huszti az a három játékos, akik a kreativitást hordozzák. „Ha egyszerre a pályán vannak, akkor vibrál a játékunk.”

Noha a dortmundi Hajnalra eddig mindig számított a kapitány, ha mégis, az ellenfelet meglepő megoldásokat, passzokat remél tőle. Dzsudzsák Balázs pazar formában van, alighanem ő lesz a bal oldalon. A hosszú sérülése után visszatérő Buzsáky Ákos lendületet vihet a jobb oldalba, ha szükség lesz rá, lövései is általában veszélyesek.

Csatársor:

Torghelle Sándor, aki hamarosan kivívja a nemzet gólvágója címet – három vb-selejtezőn volt eredményes –, már visszatért súlyos áprilisi sérülése után. A négy bajnokin ugyan még egyszer sem kezdett, de valamennyin beállt, háromszor Szabics Imrét váltotta. Rudolf nagy gólt lőtt a Levszkinek, ami meghozta önbizalmát, a Nyíregyházának is kettőt vágott.

Priskin klubot váltott, és még nincs olyan átütő formában, mint amilyenben februárban vagy márciusban volt, amikor sorra lőtte a gólokat a Watfordban. Kétszer kezdett eddig új csapatában, háromszor volt csere. Az Ipswich borzasztóan rajtolt, az utolsó előtti, huszonharmadik helyen áll két ponttal. Lehet viszont, hogy Priskin a válogatottban indul be: volt egy olyan időszaka 2006 végén, 2007 elején, amikor nem tudott hibázni a kapu előtt.