Mintha ráérzett volna az ezúttal is népes debreceni kemény mag, hogy totálisan más meccs lesz a Lyon elleni, mint a bolgár Levszki elleni volt augusztus végén, mert akkor azért mindenki örömünnepre készült.
Akkor a transzparens is ennek megfelelően ünnepi volt a Puskás stadionban: Előttem kilométerek, mögöttem mérföldek, néhány óra múlva egy új világban érek földet.
A földet érés sikerült, szeptember végén pedig azt a Lyont fogadta a Loki ugyanott, amelyik hét éven át megszakítás nélkül volt francia bajnok, és most ugyan lecsúszott a harmadik helyre, de a selejtezőben nagyon magabiztosan játszott. A Lyon hagyományosan jó a sorozat elején, márciusra vagy áprilisban fáradt el a múltban.
A drukkerek Liverpoolban is azt mondták, élményekre vágynak, azért tartottak a csapattal, és azért áldoztak jó néhány százan 150 ezer forintot.
Most a legnépesebb szurkolótábor politizált a meccs előtt pár perccel.
„Megosztva uralkodik a nevető harmadik, nem polgárháborút, rendet akarunk, toleráljátok magyarságunkat, nem náci, naponta kizsigerelt, elnyomott magyar" - függesztették ki egy hatalmas magyar zászlóra pár perccel a kezdés előtt.
Hogy pontosan kinek, és miért akartak üzenni, rejtély. A tábor ugyanakkor szurkolásból jelesre vizsgázott, és még arra is maradt ereje, hogy szokás szerint elénekelje a himnuszt. Igaz, többen úgy gondolták, erre már az angliai vereségkor sem volt szükség. A himnusz amúgy már a 2004-es, 1-0-s bruges-i vereség után is felhangzott, amikor a Debrecen megélte a kupatavaszt.