Lukács
4 °C
15 °C
283 677 szavazat
371 560 szavazat

Egy spanyol nagy kalandja Liverpoolban III.

2010.06.07. 11:03
Nehéz úgy dolgoznia egy edzőnek, ha a főnökei folyamatosan fúrják, hát még ha olyan keményfejű, mint Benitez. A spanyol utolsó előtti bajnoki évada sikerült a legjobban, de a bajnoki cím nem lett meg, a hazai és nemzeti kupákból kiestek, és a gazdasági válság begyűrűzése után a Liverpoolnak annyi pénze nem volt, hogy vegyen egy tisztességes középcsatárt. Rafa kirúgását 2009-ben is csak az akadályozta meg, hogy az amerikaiaknak nem volt erre 13 millió fontjuk.

2008/2009: a paraszthajszál éve

A nyári kutyakomédia első körben Rafa pozíciója körül zajlott, Hick és Gillett mindent megtett annak érdekében, hogy a spanyol magától álljon fel a padról, de ilyen makacs edző esetében ezzel semmire nem mentek. A másik problémát Xabi Alonso helyzete jelentette, akit megkörnyékezett a Real Madrid, és akiről Rafa egy nyilatkozatában azt ejtette el, hogy mivel Gerrard és Torres után ő a legértékesebb labdarúgója, ha muszáj, megfontolja az eladását.

A szűkre húzott nadrágszíj kevesebb mozgásteret adott az átigazolási piacon is: a Liverpool inkább eladott (Riise, Kewell, Le Tallec, Crouch, Scott Carson, Finnan), mint vásárolt, bár a kiadási oldal megint többet mutatott (38,5 millió font) mint a bevételi (20,5 millió), köszönhetően Robbie Keane érkezésének, akit ráadásul nem is Rafa, hanem a tulajdonosok akartak megvásárolni. Benitez játékrendszerében az ír csatárnak nem sok babér termett, a 19 millió fontért megvásárolt csatár nem szokott össze a Gerrard-Torres duóval, és 11 meccsnek kellett eltelnie, hogy első gólját megszerezze.

Az igazolások között megint volt kettő, amit nehezen lehet ép ésszel megmagyarázni: Dossena hét, Riera nyolcmillió fontba került. Benitez bukásának egyik oka pont ez volt, az a végtelen önfejűség, amivel kiválasztotta átigazolási célpontjait, és senki nem tudta lebeszélni az ilyen üzletekről. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Gareth Barry-t szerette volna az Anfieldre hozni. Meg is egyezett az Aston Villával a vételárban, amikor az utolsó pillanatban a birminghami klub rátett még hárommillió fontot az eredeti húszmillióra, ezt Hicksék nem voltak hajlandók kifizetni.

A csapat mindezek ellenére az utóbbi húsz év legjobb teljesítményét produkálva, két vereséggel lett második a bajnokságban és csak négy ponttal maradt el a bajnok Manchester mögött. A bajnoki címhez igen közel álltak a vörösök, oda-vissza verték a Manchestert és a Chelsea-t, de túl sok döntetlent játszottak olyan csapatok ellen, mint a Stoke, az Everton vagy a Wigan. A BL-ből a negyeddöntőben a Chelsea, az FA-kupából az Everton verte ki őket. Az év legnevetségesebb eseménye Robbie Keane visszadása volt a Tottenhamnek: tulajdonképpen hárommillió fontért vették kölcsön 28 meccsre, melyeken rúgott összesen 7 gólt.

2009/10: exodus

A 2009/10-es idény nyara azzal kezdődött, hogy Rafa pénzt kért a tulajdonosoktól, azok meg közölték vele, csak akkor kap, ha elad valakit. Xabio Alonso ekkor már jelezte a vezetőségnek, hogy szívesen menne a Real Madridhoz, amiben benne volt Rafa egy évvel azelőtti megjegyzése is. A második helyről az elsőre ácsingózó Pool sorsa akkor pecsételődött meg, amikor a Premiership egyik legpontosabban passzoló középpályását elengedte, és a befolyt összegből nem gondoskodott Torres helyetteséről.

En Nino továbbra is szórta a gólokat - már amikor egészséges volt. A 2008/09-es idényben 14 bajnokit is ki kellett hagynia, és a sérülések továbbra sem kerülték el: a 2009/10-es bajnoki évben 16 meccsen nem léphetett pályára. Amikor pedig ő nem volt a csapatban, akkor a Liverpool Voronyin vagy N'Gog lábában bízhatott csak, esetleg abban, hogy a jobbszélsővé átnevelt Kuyt ismét magára talál. Mit kezdett akkor Rafa a Xabi Alonsoért és Albeoláért bezsebelt 33,5 millió fonttal? Megvette belőle a sérült Glen Johnsont jobboldali védőnek és a szintén sérült Aquilanit Alonso helyére.

Johnson 25, Aquilani 18 bajnokin lépett pályára, utóbbit majdnem lekörözte a januárban ingyen igazolt Maxi Rodriguez is a maga 17 fellépésével. Csak az elvakult szurkolók nem látták be, hogy az önnön géniuszától elhomályosult látású Benitez óriási marhaságot csinált, amikor 17,5 millió fontot fizetett egy olyan játékosért, aki a kádból kilépve is képes megsérülni. Csatárok hiányában Gerrardnak kellett volna gólokat lőnie, de az egyre kedvetlenebb csapatkapitány nem tudott egyszerre irányítani és a kapu elé érkezni (még így is szerzett 12-őt az idényben).

A csúfos bajnoki évad (hetedik hely, 11 vereség, mindössze 61 rúgott gól) mellé nem termett babér a kupákban sem: a BL csoportkörében a Liverpool csak a Debrecent tudta megelőzni, a nem túl acélos Fiorentinát, és a sokkal egységesebb Lyont nem, így mehetett a vigaszágra, az Európa Ligába, ahol az elődöntőben az Atletico Madrid parancsolt megálljt nekik. A ligakupából az Arsenal csikócsapata, az FA-kupából a Reading verte ki a vörösöket, és ez már sok volt a tulajdonosoknak is.

Benitez kirúgása azonban nem volt egyszerű, mert a szerződésében foglaltak szerint ilyen esetben 13 milliós lelépési pénz illette volna meg - ennyi pénze ilyen úri huncutságra meg a Liverpoolnak nem volt. A Juventus állítólag kész ajánlatot tett neki, de visszautasította, Mourinho meg elment Benitez szeretett Madridja mellé, így edző nélküli nagycsapat csak a friss triplázó Inter maradt (olasz kupa, BL, olasz bajnokság). 2010 június 3-án a klub és Rafa közös megegyezéssel, 6 millió fontos végkielégítés kifizetése mellett bontott szerződést. (folytatjuk)