Tamás
-7 °C
8 °C

A legek napja

2010.06.20. 00:08
A szombati játéknap igazán eseménydúsan alakult a világbajnokságon: megvan az első kieső csapat (Kamerun), az első továbbjutó (Hollandia), az első hazazavart játékos (Anelka), a második, hátrányból talpra álló csapat (Dánia) és az első igazán jó meccs is (Dánia-Kamerun).

A délelőtt először az angol, majd a francia válogatottról szólt, az előbbivel kapcsolatban leginkább az Algéria elleni meccsen nyújtott teljesítményt kifütyülő szurkolóknak beszóló Rooney-t, az utóbbival pedig a szövetségi kapitányt az anyjába zavaró Anelkát emlegették. Rooney frusztrációja érthető, úgy tényleg nehéz jobb teljesítményre sarkallni az embert, ha anyázzák, és valahol ezen a vonalon elindulva megbocsáthatatlan Anelka kifakadása is, ami a kora délutáni órákra drasztikus következményekkel járt: a csatárt a francia szövetség azonnal hazazavarta.

Volt futball is persze, ezek közül az esti, Dánia-Kamerun összecsapás emelkedett ki minden tekintetben: ez volt az a meccs, amit minden, a futballt csak messziről követő ismerősömnek szívesen mutogatnék, mert igazán pöpec kilencven percet produkált a két válogatott. Kamerunnak a tét a hazautazás volt, két vereséggel ebből a csoportból nem lehet továbbjutni. Ennek megfelelően kezdődött a meccs, nyílt sisakos, szemre is tetszetős támadófutballt mutatott be az afrikai csapat, igaz, a vezető góljukhoz kellett egy óriási dán védelmi hiba is.

Kamerun-Dánia 1–2 - összefoglaló

Eto'o nyolc év után szerzett gólt világbajnoki meccsen, később pedig még egy kapufát is lőtt, de ez sem volt elég az üdvösséghez, mert a dánok a hátrányt még az első félidőben ledolgozták a vb eddigi legszebb kontratámadása után, majd a veterán Rommedahl egyéni akció után egy szép lövéssel fordított is (a vb-n a dánok tudtak először úgy fordítani, hogy az ellenfélből nem állítottak ki senkit). Kamerun nem adta fel, és folyamatosan támadott, de vagy Sörensen védett nagyszerűen, vagy a befejezésbe csúszott valami gikszer, a dánok pedig újabb gólokat szerezhettek volna Tomasson révén. A dánok tehát nyertek, és Japán ellen kivívhatják a továbbjutást, azt, amit a csoportot vezető Hollandia korábban már megtett.

A kora délutáni meccsen lélegzetvisszafojtva vártam, hogy a csapatát az elődöntőbe jósoló japán szövetségi kapitány becsületéért küzdő játékosok mutassanak is valamit abból az elméleti tudásból, amire a fenti kijelentést alapozta a derék jóember, de csak ugyanazt a gépies játékot kaptam, amit az első meccsen nyújtottak. Az a legnagyobb baj a japánok játékával, hogy pont olyan, mint az egész társadalmuk, mindenki teszi a dolgát, és kínosan ügyel arra, hogy egyénieskedéssel, ötletes megoldásokkal, kezdeményezésekkel fel ne borítsa a rendet, mert az egy bolond százat csinál elv alapján ennek borzasztó következményei lehetnének.

A futball viszont nem a Toyota-gyár, egy jobbszélső néha futhat olyan irányba is, ahol a szeme sarkából nem látja az oldalvonalat, kár, hogy ezt a japánok ezen a meccsen nem merték bevállalni. A hollandok ugyanis közel sem olyan jók, mint azt a minden lépésükről, arckifejezésükről ordító arrogancia elhiteti velük, Van Persie-t pedig konkrétan ki kellett volna állítani azért az alattomos szabálytalanságért, amit az első percekben elkövetett. Nagy igazság persze, hogy a győztesnek nem kell magyarázkodnia, és a holland csapat kapott gól nélkül, hat ponttal jutott tovább a csoportból úgy, hogy egyik legjobbjuk, Robben egyelőre csak a kispadon szórakoztatja társait.

Hollandia-Japán 1–0 - összefoglaló

Az ausztrálok óriási gödröt ástak maguknak a németek elleni első meccsen, kilátástalan, szétesett játékkal kaptak négy gólt, és sokan azonnal le is írták őket, na, ezek is csak azért vannak itt, hogy a létszám meglegyen - nem így a szurkolóik, és a játékosok. A délutáni meccsen sárgába öltözött a stadion, és a meccs jelentős hányadában még a hangját is lehetett hallani a mintegy húszezer ausztrálnak, akik egy percig nem gondolták, hogy nekik temetniük kellene Kewelléket. A játékosok valami hihetetlen lelkierőről és tartásról tettek tanúbizonyságot ezen a meccsen, néhol jól és ötletesen játszottak, ha kellett csúsztak-másztak, és bármilyen hihetetlen is, tíz emberrel játszva is sikerült fizikálisan teljesen felőrölni a ghánai válogatottat.

Az afrikaiak az egyenlítő gól és a jogos kiállítás után tulajdonképpen úgy voltak vele, hogy 65 perc alatt csak lőnek majd egy gólt, az ausztrálok meg eleve gyengék, így csak hullámokban forszírozták a támadásokat (különösen az első félidő végén és a második elején), és amikor csak nem jött össze a második gól, akkor idegeskedni kezdtek, és egyre nagyobb hülyeségeket csináltak hátul - az ausztrálok második gólja egy paraszthajszálon múlt csak.

Ghána-Ausztrália 1–1 - összefoglaló

Jó nagy esélyt szalasztott el a zöld-sárga csapat, hiszen győzelmükkel az utolsó fordulóra lenullázták volna a csoportot, így viszont a továbbjutásukhoz kisebbfajta csoda kellene.