Forlán hős, de a kapuba nem állhatott be

Pontosan olyan meccset hozott a Németország – Uruguay bronzmeccs, mint amire számítani lehetett: nyílt, lüktető, küzdelmes és változatos. Klose sérülés, Lahm és Podolski betegség miatt hiányzott, ez alapjában meghatározta a német csapat taktikáját. A gyors szélső támadások lehetősége megszűnt, inkább középen, erőből oldották meg a támadásokat, és emellett jól használták ki az uruguayi védelem hibáit.

A Cacau-Özil páros mellé rendre Khedira érkezett lendületből, támadásban sokszor középen indultak meg. Jansen a védelemben is sokat dolgozott, így ő és Schweinsteiger csak a második hullámban követte a támadásokat – utóbbi átlövése vezetett az első gólhoz is.

Mivel Müller sokkal inkább összjátékban jó, viszont a szélre lassú, a középen vezetett támadások mellett a németek inkább a jobb oldalt használták, Boateng többször is jól lépett fel a szélen.

Oscar Tabarez jól érzett rá arra, hogy az igazi szélsőjáték és gyors csatár nélkül játszó németek ellen sokkal feljebb lehet tolni a védekezést, nem álltak be a tizenhatosukra.

A négy védő előtt Arevalo és Perez robotolt, őket M. Pereira próbálta összekötni a Forlán-Suarez párossal, de a védekezésben is sokat segített, az egyenlítő góljuk előtt is ő szerelte Schweinsteigert.

A második félidőre Uruguay egyértelműen úgy jött ki, hogy eldöntik a meccset. Sokkal jobban kinyíltak, a két védekező középpályásuk is részt vett a támadásokban, a német labdakihozatalokkal szemben agresszív letámadással léptek fel. Ennek az eredménye volt Forlán találata is.

Tabarez a vezetés megszerzése után is kockáztatott, nem akarta még egyszer elkövetni azt a hibát, mint a Dél-Korea elleni meccsen, mikor a vezetésük tudatában túlságosan is megnyugodtak. Azzal viszont nem számolhatott, hogy az eddig megbízható védelem egész meccsen hatalmas hibákat követ el.

A németek megszokott – bár ezúttal kicsit lassú és körülményes – kontrajátéka kétszer is eredményes volt.

A győztes találat is hasonló módon született, bár indirekt módon, hiszen itt a veszélyes kontrát követő szögletrúgás után szereztek gólt.

Egyszerű lenne azt mondani, hogy Muslera durva kapushibái miatt veszített Uruguay, de az előtte játszó védelem is vastagon benne van mindhárom gólban. Először nem figyeltek a kipattanóra, Müller egyedül érkezett, aztán hagyták szabadon fejelni Jansent, és a döntő szögletnél is csak szerencsétlenkedtek.

Forlán a világbajnokságon igazi vezére volt a csapatnak, nem túlzás, világklasszis teljesítményt nyújtott, óriási pech, hogy az utolsó percben a kapufát találta telibe, a meccs megérdemelte volna a hosszabbítást.

Németország ezúttal sokkal inkább hagyományos erényeire építve győzött, kis szerencsével, de megérdemelten szerezték meg a harmadik helyet. Sokat ütköztek, több párharcot nyertek meg egyénileg, Forlán gólja után sem törtek össze, azonnal egyenlítettek.

Nagyon fiatal, a vébé előtt szinte sebtében összerakott csapattal érkeztek Dél-Afrikába, mégis látványos, szimpatikus játékkal mindent kihoztak magukból. Nem kifutott eredmény, ezzel a csapattal valószínűleg évekig számolni kell.