Ha nem leszünk törékenyek, odaérhetünk
További Futball cikkek
- Nem Szoboszlai bűne a Liverpool vesszőfutása, az egész csapat padlót fogott
- Kerkez Milos a piros lapjáról: Kezd elpuhulni a futball
- A Liverpool csapatkapitánya lehordta a csapattársait a fájdalmas vereség után
- Többmeccses eltiltást kaphat Kerkez Milos, csapata fellebbez a piros lapja ellen
- Pakson nincs válságstáb, ha sikerül kiegyenesedni, még szép is lehet a zárás
Két éve, az előző selejtezősorozat végén is megállapíthattuk a minimális előrelépést, bár a világbajnoki selejtező csoportban akkor csak a negyedik helyet szereztük meg, a mögöttünk lévőket (Albánia, Málta) még csak gólt sem kapva vertük oda-vissza, a kijutó Dániától sem kaptunk gólt.
Akkor az érzetünk azonban kifejezetten rossz volt, mert a svédek ellen a 94. percben kapott sokkoló Ibrahimovic-góllal (1-2) szenvedtünk vereséget, majd Koeman csak a biztos vereségre törekedve veszített Portugáliával szemben hazai pályán (0-1).
Most az érzetünk sokkal jobb: nemcsak a svédeket, hanem a finneket is utolsó perces góllal vertük, a magyar futball az elmúlt húsz évben hajrágyőzelmet nem sokat tudott felmutatni.
Volt játékra hasonlító játékunk is, nem kilátástalan vergődésből lőttünk gólt. Mertünk támadni – Egervári Priskint hozta be az utolsó tíz percre a svédek ellen -, és volt végre szerencsénk is. Mert azt azért ne feledjük, ha nincs a két utolsó pillanatban megszerzett három pont, már korábban kiestünk volna, és csak nagy csűrés-csavarással lenne előrelépés, most azonban a számok, a 19 megszerzett pont elég szembetűnően ezt mutatják.
Egervári Sándornak voltak nagyszerű észrevételei a sorozatban, és talán az is megkockáztatható, az ő szenvedélyességének sokkal jobban illik a válogatott, mint egy klubcsapat, ahol őrlődött és jobb híján rajzolt egyet.
Kezdjük is onnan, hogy kiépítette újra a válogatott értékteremtő funkcióját, mert a két súlyos nyári vereség (német 0-3, holland 1-6) után ez jelentősen megcsappant a csapatnál.
A nyári Gera-mentő és visszahívó akció után Angliában az első meccsen veszített, és nagyon rövid felkészüléssel már jött is a svédországi selejtező, ahol még nem ismerték őt és az elvárásait a játékosok, még nem tudta, kikre számíthat. Csak sejthette, kitől, mit várhat, nem tudta viszont, milyen ember.
Gerának ugyan nem volt igaza, amikor elment a csapattól, de Egervári nem tehetett mást, minthogy köré építse a csapatot, hiszen májusig az EL-döntős Fulham is ráépült.
Az értékteremtés nem is ment könnyen, elég csak a szokatlanul kemény, de igazságokat tartalmazó Huszti-levélre gondolni, a játékosok sem fogadták el őt könnyen, mert Koemant jónak gondolták, Egervárinak ellenben nem voltak eredményei klubcsapatokkal, hiszen a három győzelmet a huszonkettőből nem lehet annak tekinteni.
Nem véletlenül mondta a szakember a moldávok 2-1-es legyőzése után, hogy csapatépítő siker, mert pontosan tudta, könnyebb lesz ezek után tüzelni a játékosokat, könnyebb lesz hatni rájuk.
A játékrenden nem változtathatott Egervári, mert ebben a szerkezetben (4-2-3-1) minden valamirevaló játékosunk elfér, Koman jól is érzi magát a jobb, míg Dzsudzsák a bal oldalon, Gera pedig szabadon mozoghat akár közöttük, akár a csatár mögött. Szalaira csak később talált rá, eleinte Rudolf volt az ék, a moldávok ellen még csak csere volt a jó formában lévő mainzi csatár, Czvitkovicsot váltotta.
Egervári mindenesetre elhitette, összejöhet egy jó csapat, ahová szívesen térnek haza a külföldiek, lelkesednek és küzdenek egymásért – nincs ennél fontosabb -, és nem utolsósorban van eredmény is, nem kell úgy visszatérniük klubjaikba, hogy megint csak azt hallják: na, magyarok, ti mit is csináltatok?
A kapitány érdeme, hogy Eleket kiemelte, Lázár és Lipták messze nem volt annyira jó húzás, mint a középpályás. Rátalált jobbhátvédben Varga Józsefre is, akinek univerzalitása most derült csak ki igazán.
Egervári érdeme, amikor Juhász és Vanczák is eltiltását töltötte, megtalálta az ideális védelmi felállást, még ha ezt a kényszer szülte is. Koeman akkor is játszatta Juhászt barátságos meccsen, középpályán is, amikor eltiltott volt a következő selejtezőn.
Rátalált Korcsmárra is, kisebb nyomásra észrevette Szabicsot – lehet úgy sarkítani, Szalai sérülése után őt is a kényszer szülte -, és nagy kérdés, hogy akiknek jól megy külföldön (Feczesin vagy Tőzsér esetleg Buzsáky), rájuk mikor számít majd.
Összességében: a kevés játékossal jól sakkozott. Sok jó játékosunk pedig nem valószínű, hogy gyorsan lesz, ezért is kell kiemelni ezt a tulajdonságát, érzékét.
Kemény Dénes használta 2010-es csapatára előszeretettel a sérülékeny valamint a törékeny jelzőt. A futballválogatottra is rá lehet ezt illeszteni, különösen a finn meccs tanulságait látva. Mert a négy fontos alapember (Rudolf, Dzsudzsák, Gera, Szalai) hiányát még nem képes elviselni, és nem tud ötletesen, pontosan és türelmesen játszani.
A legfontosabb: a világbajnoki selejtezőkre már nem a nulláról, hanem egy jó alapról indulunk, az első meccset már nem fogjuk kvázi feladni, és nem törvényszerű a vereségünk, mint tavaly volt.
Az idősebb, fiatalabb játékosokból összejött egy ígéretes elegy, és jó néhányan vannak csapat nélkül, akik majd addigra akár megváltást is hozhatnak. Az ígéretes alatt értsük azt: az utolsó körig versenyben maradunk a vb-selejtezőkig.
A válogatott hagyományosan a magyar futball szintje felett teljesített már a hetvenes vagy a nyolcvanas években, most is. Csak egy adalék, teljesen mások a román futballban ismert számok, mint itthon. A Kolozsvár BL-szereplése után 30 millió euróval gazdagodott, a román bajnokságból sorra visznek játékosokat, légiósokat négy vagy ötmillió euróért is, erre itthon esély sincs, a még oly tehetséges Dzsudzsák is mindössze kétmillióért tudott elmenni a PSV-hez. A négymillió eurót az egész bajnokság sem tudja kitermelni.
Óriási szó, hogy válogatott szinten ezeket az aránytalanságokat, jelentős különbségeket kompenzálni lehet, igaz megtorpanásokkal. Nyilván sokkal nyugodtabb lenne mindenki, ha lenne jó védősorunk, mert a kisebb országok általában azzal érnek el sikereket, hogy nullára hozzák le a keményebb meccseiket, mert akkor egy pont alapból adott.
A pótselejtezős Montenegró három rúgott góllal mindjárt szerzett kilenc pontot, korábban a lettek egy kemény védősorral és Verpakovkisszal jutottak el az Eb-ig. A szlovénok is alig kaptak gólt az előző vb-selejtező sorozatban, amelyikről kivívták a továbbjutást.
A kapitány fejében remélhetőleg már összeállt, kit állíthat be Juhász mellé, milyen alternatívák vannak, bár a vékony állományt tekintve, nem sok. Kényszerből viszont jókat szokott húzni Egervári.