A Bayern nyerte a csatát, Chelsea a BL-t

Nem sokan tippelték a szezon elején, hogy Bayern-Chelsea lesz a Bajnokok Ligája döntőjében. Ráadásul egyik csapat sem surranópályán ért oda, az angolok a Barcelonát, németek a Real Madridot verték az elődöntőben. Azt viszont lehetett előre tudni, hogy a két szakvezetőnek alaposan meg kell kevernie a kártyákat, hiszen eltiltások nehezítették mind Roberto Di Matteo, mind Jupp Heynckes dolgát.

A bajoroknál két hátvéd és egy védekező középpályás hiányzott. Contento került be Alaba helyére, a balhátvéd posztjára, Timoscsuk vette át Badstuber helyét a védelem közepén, középpályán pedig Kroos lépett hátrébb, és Müller került be. Így a Neuer – Lahm, Timoscsuk, Boateng, Contento – Schweinsteiger, Kroos – Robben, Müller, Ribery – Gomez tizenegy kezdett.

A Chelsea-nél Ivanovic, Terry, Ramires és Meireles sem léphetett pályára. Cahill és David Luiz lett a két középhátvéd, középpályára pedig Kalou, és némi meglepetésre a 22 éves Bertrand került be, akinek ez volt élete első BL-meccse. Támadásban 4-2-3-1-et, védekezésben 4-4-1-1-et játszott a Chelsea, és mivel a Bayern irányította a mérkőzést, ezért főleg az utóbbit láthattuk.

Már a mérkőzés elején magához ragadta a kezdeményezést a Bayern. Ribery és Robben gyakran keresték egymást, és gyakran jártak át egymás oldalára a kombinatív összjáték érdekében, mint azt az elődöntőben is láthattuk tőlük. Gomez a védőfalat próbálta megbontani, Müller pedig a Chelsea középpályásai és védői közötti szűk sávban, jobbra kihúzódva próbált üres területet találni, általában sikerrel.

Schweinsteiger és Kroos feladata volt a labda felhordása az angolok térfelére, amikor viszont Drogba és Mata odaállt melléjük, hogy ezt megakadályozzák, akkor Timoscsuk is bátran fellépett.

A Chelsea-nél a két szélső, Kalou és Bertrand is komoly védekezőfeladatot kapott, nem csak a Bayern felfutó szélsőhátvédjeivel kellett visszalépniük, hanem azok távollétében is be kellett segíteniük Bosingwának és Cole-nak, hogy Ribery és Robben lehetőleg ne maradjon egy az egyben a védőjével. Azonban az oldalváltásokkal zavarba lehetett hozni a védőket.

Az első gól után, hét perccel a vége előtt döntött úgy a két edző, hogy most már valamit tenni kell. Természetesen a hátrányba kerülő Chelsea-nek kellett kockáztatnia, Kalou helyére bejött Torres, ezzel átálltak kétcsatáros játékra. Heynckes pedig a végig kiválóan játszó Müller helyére van Buytent küldte be, növelve ezzel a védők számát és magasságát. A Chelsea gólja után viszont a hosszabbításra újra rendezni kellett a sorokat.

A Bayern ezt úgy oldotta meg, hogy Kroos ment előrébb Müller helyére, a védelemből pedig Timoscsuk lépett fel a középpályára. A Chelsea visszaállt a 4-4-1-1-re, de di Matteo nem akarta az épp most beküldött Torrest lekapni, Drogbával kapcsolatban pedig érezhetett valamit, mert őt is fennhagyta. (A sors drámaisága: majdnem ebbe bukott bele a Chelsea, de megúszták a 11-est, amit Drogba hozott össze, a mindent eldöntő büntetőt pedig ő lőtte be.) Mivel mindketten fennmaradtak, ezért egyiküknek mindig vissza kellett lépnie a jobb oldalra védekezni. Ez eleinte az elefántcsontparti volt.

Drogbának sok erénye van, de a védekezés nincs köztük. Már a Barcelona ellen is összehozott egy 11-est, mikor hátravezényelte di Matteo, azt Messi kihagyta, és továbbment a Chelsea. Most is ő koccantotta össze Ribery bokáját, ám ez a büntető is kimaradt, és BL-győztes lett a Chelsea.

Nagyjából úgy zajlott a meccs, ahogy azt előre sejteni lehetett. Uralta a játékot a Bayern, a Chelsea fegyelmezetten és kitartóan szűkítette a területeket, és próbálta minél jobban ellehetetleníteni a németek támadásait. Mégis, az edzők taktikai csatájából a Bayern jött ki győztesen, ugyanis rengeteg lehetőségük volt a gólszerzésre, de ezeket elpuskázták. Nyilván tisztában volt azzal a döntő előtt di Matteo is, hogy hiába zár tökéletesen az általa elképzelt 2×4-es retesz, lesz helyzetük és gólszerzési lehetőségük a németeknek, de ezekből túl sok volt. Ugyanakkor a Chelsea támadásai nem tudtak eléggé kibontakozni, mert Drogbát megfojtotta Timoscsuk és Boateng.

Az pedig a futball szépsége, hogy hiába nyerte agyon a meccset a Bayern, mégis a Chelsea a 2011/12-es Bajnokok Ligája győztese.