Edina
0 °C
7 °C
Index - In English In English Eng

A leszálló utas átadta jegyét a felszállónak

2012.07.04. 12:15 Módosítva: 2012.07.04. 12:15
Jó nem volt, de lehetett volna sokkal rosszabb is. Az első kelet-európai labdarúgó-Európa-bajnokság befejeződött. Voltak riasztó tünetek, de meghatóak is. Csernobillal a fiatalabbak már viccelődni is mernek.

„Menjünk Keletre". Ez volt a 2012-es lengyel-ukrán futball Eb-pályázat jelmondata. A két ország  győzelme után komolyan egyszer sem merült fel, hogy elveszik tőlük, még ha nyilvánvaló is volt, az ígéretek több mint fele légből kapott volt. Nézzük, mit profitáltak a rendezők az Eb-ből.

Sajnos pénzügyi eredmények még nincsenek, csak becslések, de az látszott, hogy a rendezésben mindkét házigazda ország kihozta magából, ami az erejéből telt, hiányérzetünk az előkészületek miatt van.

Számtalan korábbi ambíciózus, már-már megalomán beruházás nem valósult meg, vagy nem úgy valósult meg. Csak két példa: szupervasútat álmodtak Harkiv és Lviv közt, amihez a szerelvény is megvan, de nem épült hozzá sínpálya, a régi síneken viszont 300 helyett csak 100-zal megy. A lvivi stadiont is említhetnénk, amely teljesen másképpen készült el, mint a tervekben volt, nem lettek esővédők például a háromszintes nézőtér fölött.

Az UEFA végrehajtó bizottsága 2007-ben úgy gondolkodhatott, hogy megadja a régiónak az esélyt – a korrupciós vonal igazán nem volt nekik fontos -, a kockázatot pontosan látták, mint ahogy azt is, hogy Dél-Afrika még egy ennél nagyobb eseménnyel sem fog megégni.

A legfontosabbak, a stadionok megépültek. Azt is meg lehetett ugyanakkor már állapítani pár nappal a rajt után, hogy a két ország nem élt az eséllyel, mert a stadionok valóban jó színvonalúak, még ha az utóhasznosítással is lesznek gondok, utakat, szállodákat nem építettek az elvárt mennyiségben és minőségben. Vagy egyáltalán nem építettek, hiszen Harkivben semmi sincs Európa legnagyobb főtere mellett, bolond lenne odamenni bárki is. Donyeck sem járt élen, pedig oda üzletemberek is járnak.

Ami hasznos lehet, és ami haszontalan

Az odalátogató szurkolók különösen jót jöhettek mind a két országnak, hiszen Lengyelország és Ukrajna sem számít turistaparadicsomnak. Korábban az egyébként sokkal jelentősebb turisztikai bevételekkel bíró Ausztria és Svájc, illetve Portugália is 5 százalék feletti extra növekedésnek örülhetett az Eb évében. Idén mindkét rendező ország 700 ezer és 1,5 millió közötti új focituristára számított előzetesen, de vélhetőn a lengyelekhez kissé többen látogathattak el, mert az ország minden turisztikai szempontból fejlettebbnek számít.
Nem egyértelmű még ugyanakkor a stadionok megítélése. Az UEFA jelentős támogatást adott a rendezőknek több stadion felépítésre, bővítésére vagy korszerűsítésére. Már az építkezések során sok probléma merült fel. Főleg késések, építési hibák fordultak elő, de leginkább a korrupció tűnt súlyosnak mindkét országban, különösen az ukránoknál, akik hozzávetőleg 10 milliárd dollárnyi összköltségükből néggyel nem tudnak elszámolni. A töredéknyi önerőből felépített hatalmas stadionok azonban komoly terhet jelenthetnek később a rendezőknek. Ugyanis az Eb után is folyamatosan meg kell majd tölteniük ezeket, különben az üzemeltetési költségek jelentős veszteségeket generálnak majd az érintettnek kluboknak, szövetségeknek vagy az államnak.
De nem csak stadionokat építettek, hanem utakat, vasutat, repteret, szállodákat és hasonlókat, azaz hosszú távon használható infrastruktúrát. Lengyelország például 22 milliárd eurót, mintegy 6600 milliárd forintot költött erre. Ezekre szintén áll az, ami a stadionokra, azaz pénzkidobás hosszú távon üresen álló szállót vagy nem kihasznált autópályát építeni, de itt azért nehezebb nagyot hibázni, mert ezek jóval kevésbé speciális beruházások, mint a leginkább csak focira használható 50-60 ezres arénák.

Noha a stadionokon kívül színvonalas reptereket is építettek mindkét oldalon – Harkiv itt is kilóg -, a lvivi terminál remek, senkit sem izgatott, hogy az utolsó pillanatban készült el, valószínűleg soha többé nem lesz olyan esemény, amelyen ekkora távolságok lesznek. A helyszíneket még repülőn sem lehet kényelmesen elérni (az orosz vb-re még nem tudni a végleges helyszíneket).

Vicces, hogy pontosan tudták Varsóban: 58 ezres stadionnal nem lehet BL-döntőre pályázni, és mivel az oroszokon kívül ez a régió nem kapott még, talán nem ártott volna jobban figyelni a tervezésnél, mert 60 ezressel már el lehet csípni egy finálét is. Kijev – befogadóképesség alapján - viszont alkalmas erre a feladatra. Nyilván a költségeket megdobta volna, de össze sem lehet vetni, hogy kétezres bővítés mekkora hasznot hozhat.

Mindenben igaz, hogy az ukránok kicsit szerencsétlenebbek voltak. Különösen megdöbbentő, hogy egy semleges negyeddöntőt (cseh-portugál) csak kétmillióan néztek a tévén. A közel hasonló népességű lengyeleknél általában háromszor ennyien ültek a tévé előtt. Ezt a portugál meccset több mint egymillió magyar is figyelemmel kísérte, ami a tízmillióból kifejezetten példás eredmény, és tükrözi, mennyivel más a futballhoz való kötődésünk.

A péntek esti ukrán Suszter-showban részletesen ki is elemezték a gyér nézettség okait, és arra jutottak, hogy a szurkolói zónákban sokan nézték a mecset. Ebben alighanem van igazság, de a 40 milliós népességből ha csak ennyien választanak egy meccset, az jelzésértékű. A futballkultúrát, a futball társadalmi beágyazottságát, szeretetét is jelzi.

A lengyel média igyekezett azt sugallni, hogy ők a szimpatikusak, a társrendező velük ellentétben kicsit korrupt, és ott minden döcögősebben is megy. A sötétet nem sütötték rájuk, de az élet helyenként 50 évvel elmaradott.

Az ukrán vezetők természetesen nagy ívben tettek arra, hogy mit gondolnak róluk, mert az ő piaci sikerük és hasznuk eleve garantált volt évek óta.

Egy cikk azért megjelent a New York Times-ban június 26-án, hogy Kijev mennyire jó és ragyogó hely, de ez vélhetően késve, az előítéleteken már nem tudott változtatni. A tényen ezért már nem is változtathatott, a döntőre képtelenség volt, hogy megteljen a stadion. (Kijev egyébként jó hely, dinamikus, a belvárosi részeken kifejezetten tiszta és lüktető város, saját tapasztalat, harmadszor voltam.)

Az ukránoknak nem esett jól, hogy szinte valamennyi csapat ellátogatott Auschwitzba, megnézni az egykori náci haláltábort, míg az ő nemzeti tragédiájuk, a holodomor a komoly lapok, tévék munkatársainak sem rémlett. Az 1932-33-as erőszakos kommunista behajtás utáni éhínségben legalább hétmillió ember pusztult el, de lehet, hogy tízmillió is volt. Igaz, vannak olyan keleti részei az országnak, amelyek még mindig tagadják, hogy egyáltalán megtörtént a népirtás, jóllehet pár éve törvény van róla.

Jó néhány ukrán gátlástalanul akart meggazdagodni, az Eb alatt egy átlagos szállodai szobát egy héttel a döntő után 70 euróért adnak ki, míg az esemény alatt simán rádobtak 200 eurót. Kollégiumi, vécé és fürdőszoba nélküli, 6 négyzetméteres szobáért elkértek 60 eurót július elsejére. Utána tízet sem.

Az éttermek külön az Eb-re kilakított étlapokkal működtek, a taxikról nem is beszélve: ha számlát kértünk, máris duplázódott az ár. A reptérre menet hétfő reggel, miután sikerült kialkudni egy megfelelő összeget, a taxis azonnal levette a táblát a kocsijáról, majd egy fénymásolt cetlit húzott elő, mondván az a csekk, vagyis a számla.

Emberi momentum volt ugyanakkor, amikor a lembergi trolin a leszálló automatikusan átadta a felszállónak a jegyét ( 1,5 hrivnya, 45 forintról van szó, ami az ezerhrivnyás átlagkereset miatt némileg érthető), és társadalom összetartásáról is sokat elárul.

Az ukránok mindezek ellenére pozitívak, pontosan tudják, hogy rosszul élnek, és ha kisebb lenne a korrupció, a helyzetük is jobb lenne, de nem siránkoznak. Már a csernobili katasztrófáról is helyenként viccesen beszélnek - sokaknak nem tetszik viszont, hogy el akarják venni a környéken élők életjáradékát -, ahogy az egyik középkorú beszélgetőtárs kiemelte, az orgona levele akkorára nőtt a robbanás után tíz nappal, mintha pálma lett volna.

„Felvonultunk május elsején, de a győzelem napján, kilencedikén szerencsére már nem kellett. Ha relatíve közel is vagyunk, voltunk a robbanáshoz, a radioaktív felhő nem erre jött. Lviv azóta csak zsugorodik, egyre kisebb. Én kétéves voltam a katasztrófakor, mégis csak ekkorára nőttem" - viccelődött a körülbelül 165 centis Olexander, aki pincér a Rynok téren. (A város Monarchia alatt épült főtere, csodás épületekkel, amiket nem is hanyagoltak el.)

A szurkolók közvetlensége mindent felülmúló volt, személyes kedvencem az a leendő anyuka, aki körülbelül hathónapos terhesen növekvő hasára egy focilabdát festett, úgy ment a döntőre.

Utóhasznosítás

A pekingi olimpiára 500 millió négyzetméternyi kereskedelmi létesítmény és iroda épült, amelyek zöme az olimpia után teljesen kiürült, és a mai napig 100 millió négyzetméternyi épület áll üresen Pekingben. Ugyanígy - egy-két megaprodukciótól eltekintve - az olimpiai stadion, a Madárfészek is üresen áll, és amit egyszer üzletközponttá fejlesztenek majd. A veszteséges szervezés mintapéldája a montreali, 1976-os olimpia. A létesítmények lassan és drágán készültek el, az átgondolatlan gazdálkodás az olimpiai stadionra és az utóéletére is kihatott. Bár az épület még mindig áll, a szerkezeti hibák miatt folyamatosan felújításra szorul. Forrás: lindab.com