Huba
17 °C
33 °C
Index - In English In English Eng

Otthon azt mondták, ássam el magam

2013.03.19. 22:01
A Zalaegerszeggel a 2001/02-es szezonban bajnoki címet nyert, hét éve a Feröer-szigeteken a Vikingur kapusa. Egyik nagy szívfájdalma, hogy a ZTE–Manchester United BL-selejtezőn nem védhetett, ám az Old Trafford stadionban a sors 27 percre megadta neki a lehetőséget, hogy nyolcvanezer ember előtt a gólvonal elé állhasson. Vasárnap a Feröer-szigeteken is megkezdődött a 2013-as futballbajnokság (itt tavaszi-őszi rendszerben játszanak), a Vikingur–Runavík (2-1) nyitányon látogattam meg Turi Gézát, a Vikingur kapusát.

„Hat éve élek Gøta városában, egyetlen percre sem bántam meg, hogy idejöttem” – meséli a stadion feletti dombon meghúzódó házban Turi Géza. A nappalin kipillantva alattunk a stadion, balra az Atlanti-óceán, mögötte két nagy hegy, hóval a tetején. Egy (két)ballábas mozdulat, és a labda a tengerben köt ki.

„Ennyire nem vagyunk ügyetlenek, bár sokszor megszórtak bennünket, főleg a nemzetközi kupákban” – mondja nevetve.

„Az idei Európa Liga-szereplést gyorsan feledném, a fehérorosz Gomeltől itthon hatot, odakint négyet kaptunk. Az összesen tíz. Az első, hazai találkozón a 10. percben büntetőt hibáztunk, a félidő 0-0 volt. Az 53. percben sérülés miatt kivált a középső védőnk, majd négy perc alatt hintettek négyet. Ezzel el is dőlt minden. A feröeri ember azonban sosem adja fel, mi 0-6 után is úgy utaztunk Fehéroroszországba, hogy ízekre szedjük őket. A Gomel ott megállt négynél. A 2006/07-es Európa Liga-indulás már kellemesebb emlék. A lett Ventspils saját pályáján csak 2-1-re vert bennünket. A tórshavni visszavágón 1-0-al mi megyünk tovább, a 75. percig 0-0 állt a táblán, majd két perc alatt berámoltak kettőt. A Vikingur története során még soha nem élt túl egyetlen európai kupaselejtezőt sem. Talán majd idén nyáron. Nagy álmom, hogy egyszer magyar csapattal kerüljünk össze, ám a sors eddig másképpen rendelkezett.”

A civilben egy helyi ablakgyárban napi nyolc órát dolgozó futballista kanyargós utakon jutott el 2006-ban az Atlanti-óceán közepén fekvő Feröer-szigetek egyik földdarabjára, Eysturoy-ra.


Eysturoy, Feröer-szigetek nagyobb térképen való megjelenítése

„2002-ben Zalaegerszegen bajnok lettem, onnan Fehérvárra és Tatabányára mentem, később szerettem volna kijutni külföldre. Előbb Lengyelországban, majd Cipruson, az AEL Limasszol együttesénél jártam próbajátékon. Egy akkor teljesen ismeretlen szerb menedzser kezébe tettem le a sorsom, ő nagyjából annyira foglalkozott velem komolyan, mint amennyire maga is komoly ember volt. Cipruson adminisztrációs hiba folytán nem lehettem az AEL kapusa. 2006-ban azt a szabályt hozták, hogy egyszerre két külföldit igazolhatnak a télen. A harmadikat Turi Gézának hívták” – mondja nevetve.

„Üldögéltem a limasszoli szállodában, egyszer csak csengett a telefonom, egy vadidegen ciprusi férfi karattyolt nekem a Feröer-szigetekről, meg arról, hogy a Vikingur kapust keres. Mondom, jó. Akkor azt sem tudtam, hogy ez az ország létezik. Hazautaztam, otthon bogarásztuk ki a térképen, hova indulok. Ennek hét éve. Azóta itt vagyok. Fiam és lányom, mire leteszi az érettségit, négy nyelven, magyarul, feröeriül, dánul és angolul fog folyékonyan beszélni. Én nem vagyok egy ideges pali, az itteni nyugalom számomra tökéletesen megfelel. Ősszel egy plusz egy éves szerződést kaptam, ami 38 évesen nem rossz, főleg annak a tudatában, hogy odahaza hét esztendeje azt mondták: ássam el magam, megöregedtem. Nem tagadom, dolgozott bennem némi bizonyítási vágy, hogy megmutassam a sok okosnak, nem kell engem leírni, elfelejteni. Klubom nagyon korrekt, mindig időben fizetnek."

„Ha az elmúlt időszakban akadt is egy-egy hónap, amikor késtek, nem sumákság miatt tették, hanem mert kiürült a kassza. Ilyenkor gyorsan rendeznek egy-egy jótékonysági estet, amely bevételt hoz nekik, és amint lehetőségük van, azonnal rendezik tartozásukat.”

A sapkás kapus miatt ismertük meg Feröert

A feröeri labdarúgó-bajnokság egyetlen bajnoki meccsét sem közvetíti élőben a tévé, de a rádióban van körkapcsolás. A gøtai Vikingur–Runavík-nyitányra nem jött rádiós, telefonon érdeklődtek az egyik újságírótól, aki időről-időre elmondta a rádióban az összecsapás állását. A válogatott mérkőzéseit vagy a fővárosban, Tórshavnban, vagy Toftirban rendezik, ez a két stadion alkalmas a nemzetközi összecsapások, illetve az európai kupatalálkozók lebonyolítására. A válogatott ma már egyáltalán nem tekinthető a kontinens pofozógépének, 1990. szeptember 12-én óriási szenzációnak számított, amikor a teljesen amatőr feröeri gárda a sapkás kapus, Jens-Martin Knudsen vezetésével semleges pályán, a svédországi Landskronában 1-0-ra legyőzte Ausztriát. A 2012-es Európa-bajnokságra zajló selejtezők során Toftirban 2011. június 7-én 2-0-ra verték a későbbi pótselejtezős észteket.

A feröeri bajnokság abszolút amatőr alapokon szerveződik, az első szezont 1942-ben rendezték. A tíz csapatot számláló legmagasabb osztályban két magyar játszik: Turi és a 07 Vestur kapusa, a 29 éves Gángó András. A tavalyi bajnokságot az EB/Streymur nyerte meg, amely a nyitányon 4-0-ra verte Gángóékat. A 2012-es feröeri kupagyőztes azonban Turi csapata, a Vikingur volt, és az őszi tórshavni kupadöntőben 3-3 után tizenegyesekkel verte az akkor már aranyérmes EB/Streymurt. A büntetőpárbajban Turi két tizenegyest is megfogott, kupaaranyhoz segítve ezzel együttesét.

„Csoda egy meccs volt, sokak szerint minden idők legjobb feröeri összecsapása. A fővárosban felejthetetlen körülmények között lett mienk a serleg, hiszen az EB/Sterymur háromszor vezetett, mi mindig egyenlítettünk. Életem egyik legnagyobb sportélménye ez a meccs. A másik persze a zalaegerszegi 2001/02-es szezon, amikor aranyérmesek lettünk. Senki sem hitt bennünk, csak mi magunk és a Bozsik Péter–Simon Antal-edzőpáros. Összesen három találkozóról hiányoztam, de a Fradi elleni mindent eldöntő 1-1 alkalmával húszezer ember előtt én álltam a kapuban."

„Úgy nyertük meg az aranyat, hogy az őszi szezon végén az MTK tízpontos előnnyel fordult a tavaszi folytatásra. Ez az alapszakasz végére három pontra csökkent, majd ekkor következett a felsőházi rájátszás. Abban pedig már nem lehetett bennünket megállítani. A nyári szabadság alatt gondolataim végig a közelgő BL-selejtezők körül forogtak, ám ezeken már nem én védtem. A felkészülés alatt döbbentem rá, hogy egyre-másra érkeznek Zalaegerszegre próbajátékra kapusok. Nem értettem a dolgot, főleg azért, mert az évzáró bajnoki vacsorán Bozsik Péter külön kiemelte, hogy a rájátszásban mutatott produkcióm nélkül nem nyerhette volna meg a ZTE történetének első bajnoki címét."

„A Dinamo Zagreb elleni első BL-selejtezőn már a szerb Szasa Ilics állt a kapuban. Ott békanyálon jutottunk tovább, hiszen az Üllői úti 1-0-s győzelmünk után Zágrábban a Dinamo a 28. percben 2-0-ra vezetett. A 81. percben a spanyol Burull kiállította Kocsárdit, a horvátok már ekkor ünnepelni kezdtek. Erre három perccel a lefújás előtt kaptunk egy tizenegyest, amelyet Urbán Flóri bevágott. Ezzel az idegenben lőtt góllal jutottunk a harmadik selejtezőkörbe, ahol a Manchestert fogadtuk. A Puskás-stadionban lejátszott első összecsapás előtt megsérültem, beszakadt vádlival ugrottam Bozsik Péter nyakába, amikor a 90. percben a csereként beállt Koplárovics Béla Roy Caroll kapujába lőtt. Elképesztő érzéseket hoz elő belőlem ma is mindez. A két héttel későbbi visszavágón Ilics a 73. percben lerúgta van Nistelrooyt, a piros lap után én futottam be a kapuba. Hálátlan pillanatok voltak, mert az angolok tizenegyest végeztek el, amelyet a sértett holland könyörtelenül értékesített."

„Ezzel lett 4-0, a végén még a norvég Solskjær is berámolt egyet, de nekem is akadt három nagy védésem. Szép emlék. Amikor később azt olvastam, hogy egyesek erre az 5-0-s angol sikerrel végződött visszavágóra bundát akartak ráaggatni, nem nagyon tudtam mit kezdeni ezzel az információval. Most mondja meg, egy magyar bajnok egygólos előnnyel érkezik az Álmok Színházába. Ki és miért akarna ott csalni? Amúgy azt kijelenthetem, hogy magyarországi pályafutásom alatt nem játszottam bundameccsen. Vagy ha akadt is netán ilyen, arról én semmit sem tudtam. Kis hal voltam és vagyok a nagy tengerben, illetve most már az Atlanti-óceánban. Sosem könyököltem, sosem toltam magam előre. Talán ha megteszem, többre viszem, de nem vagyok elégedetlen a sorsommal.”

A kiakadt potméter

A legendás rádióriporter, Molnár Dániel 2003. március 26-án hunyt el. Egyik utolsó nagy közvetítése a már sokat emlegetett ZTE-Manchester United mérkőzés volt, amelyet az írás szerzőjével együtt követett végig a Petőfi Rádióban. A 90. percben Koplárovics Béla góljánál úgy ordítottunk, hogy a helyszínen dolgozó hangmérnök, Kovács István közölte: a potméter a gólnál kiakadt, és úgy is maradt. A visszavágóra Molnár egyedül utazott el. Az első Manchester-gólnál arról mesélt, hogy ki mindenki nyugszik a város temetőjében. A másodiknál a csillagászról, Keplerről értekezett. A harmadiknál éppen a város szépségeit ecsetelte. A negyediknél nem maradt le semmiről, az volt a tizenegyes. Az ötödikre már nem emlékszem. Molnár Dániel tíz éve halott. Rettenetesen hiányzik. Talán nem csak nekem.

Vasárnap dél. Turi Géza párja, Nagy Zsuzsanna, aki a helyi egyik élelmiszerbolt vezetője gulyáslevest és palacsintát készít. A tökéletes felkészülés receptje feröeri módra a bajnoki nyitány előtt. Közben megérkezik a család egyik barátja és annak hét hónapos kisfia. A másik magyar kapus, Gángó András tévét néz, e cikk szerzője gépel, Géza lánya, Fanni édesanyjának segít a konyhában, a nagyobbik gyermek, Dönci egy számítógépes játékot bűvöl. Két hét múlva költöznek egy utcával lejjebb, ahol belakhatják életük első feröeri ingatlanját.

„Hitelt vettünk fel arra a házra, három évig biztosan maradunk, mert addig nem adhatjuk el, de nincs is szándékunkban ilyet tenni” – fejtegeti Turi. „Az ablakgyárban megbecsült melós vagyok, közben arra várok, hogy végleges tartózkodási engedélyt kaphassak. Annak birtokában már jóval könnyebb lesz az életem. Odahaza autószerelőként végeztem, de értek a számítógépekhez is, a jövőben szívesen dolgoznék ezen a területen. A klubban gyerekekkel foglalkozom, azaz később edző is lehetek."

„Kislányom kapus, fiam mezőnyjátékos, remélem, sokra viszik. Nagyon más az élet errefelé. Csapatunk gyúrója szinte teljesen vak. Erre az idén nyáron saját kezűleg és egyedül építette újjá házának a kéményét, tavaly meg szintén önállóan deszkázta be otthonát. A Feröer-szigeteken nem azok a dolgok fontosak, mint odahaza. Itt senki sem siet sehova, nincs is miért. Személy szerint akkor vagyok boldog, ha a meccseken nem esik az eső és nem fúj az orkán. Ugye milyen kis dolgoknak is tud örülni az ember?”

A gøtai házban lévő tévén a világ minden fontos meccs képernyőre kerül. Zsuzsanna Real Madrid-drukker, Géza Manchester United-fan. 2011 szeptemberében itt néztük együtt a Magyarország–Svédország Eb-selejtezőt, amelyet a magyarok 2-1-re nyertek meg Budapesten. Pedig ugyanabban az időben Tórshavnban az olaszok viaskodtak a Juh-szigetek válogatottjával és nyertek kínkeservesen 1-0-ra.

„A magyar válogatott évtizedek óta ugyanazt az utat járja be. A kvalifikációs sorozatok elején jól indul, mindig magasra csap a reménykedés lángja, hogy a végén helyreálljon a rend és maradjon a keserű valóság. Tudom, hogy most is óriási a reménykedés. A futballunk akkor tudna egyről a kettőre jutni, ha végre sikerülne a kijutás egy világ, vagy egy Európa-bajnokságra. Ebben az esetben biztosan felfigyelnének ránk komolyabb klubok is. Amíg ez nem történik meg, marad a reménykedés."

A feröeri bajnokság első fordulójában a gøtai Vikingur a Runavíkot fogadta. A hazai csapat óriási csatában 2-1-re verte ellenfelét. Az első gólt – amelyben a magyar kapuvédő is benne volt – a Runavík szerezte, de Turinak a folytatásban három olyan nagy védése is volt, amely nélkül csapata nem nyerhetett volna az idénynyitón.