Amikor még párnacsata volt a durvulás
További Futball cikkek
- Fegyelmi eljárást indított az MLSZ a Ferencváros ellen
- Az ETO FC Győr azonnali hatállyal kirúgta Kuznyecov Szergej vezetőedzőt
- Rotterdamban találhatták meg Jürgen Klopp utódját a liverpooliak
- Szexuális erőszak miatt tartóztatott le a brit rendőrség két élvonalbeli futballistát
- Hamarosan eldől egy fontos kérdés Gulácsi Péter és Willi Orbán csapatánál
Mondhatni stílszerű, hogy a Magyarország–Románia futball világbajnoki selejtező napján az eddigi magyar–román meccsek történetét feldolgozó kiállítás pénteken zárva lesz a Sportmúzeumban. A múzeumot ugyan senki sem büntette zárt kapukra, egyszerűen péntek a szünnap náluk, amin a mérkőzés előtti felfokozott várakozások ellenére sem változtattak.
Bár a csütörtöki megnyitón hangsúlyozták az alkotók, hogy szinte rohammunkában készült el a kiállítás, azért kicsit többet vártunk. A korabeli magyar és román nyelvű sajtó alapján újságkivágásokból becsületesen feldolgozott történelmet megkapjuk a 21 eddig meccsből, és a nyilatkozatokból és riportokból érdekes momentumokra bukkanhatunk, de azt nem gondolnák, hogy Puskás cipőjén és egy régi fűzös bőrlabdán kívül ne lennének tárgyi emlékek ezekről a meccsekről. Milyen klassz lett volna mondjuk Fazekas László, a románoknak utoljára győztes gólt lövő csukáját vagy mezét látni, vagy néhány belépőjegyet, hogy messzebbre ne menjünk. A falról belógó szögzetzászlóval is sem tudtunk mit kezdeni, előbb jutott eszünkbe a limbózás, mint a felhőtlen meccshangulat.
Azért az ilyen mondatokért, amik az 1950-es évek közhangultát és a kommunista erkölcs hamisságát visszaadják, érdemes a tablókat olvasgatni: „Amint Grosics elmondta: untatta őket az ízléstelen, giccses amerikai film, s ezért jöttek el jóval a befejezés előtt" – írta az 1952. július 16-i Népsport, hogyan hangolódott mozizással az Arancsapat a helsinki olimpián a románok ellen, akiket aztán 2:1-re le is győztek, Czibor és Kocsis góljával. Hogy az ellenfél se szomorkodjon nagyon, a Népsport egy barátságos címmel adta vissza mindezt: „A többet támadó magyar csapat kemény küzdelemben harcolta ki a győzelmet a lelkes román együttes ellen."
Az 1954. szeptember 14-ei számban a meccs felvezetőjét még jobban elöntötték az épülő szocializmus szóvirágai, sikerült egy olyan csodálatos vezércikket írni, amelyben egyetlen egy játékos nevét, se Puskásét, se Hidegkutiét, se Kocsisét nem tudták leírni nem sokkal a magyar-angol 7:1-e után. „Hosszú idő óta újra országok között labdarúgó-mérkőzésre kerül sor a budapesti Népstadionban. A testvéri Román Népköztársaság legkiválóbb labdarúgóit látjuk vendégül, s a két ország legjobbjai nemes küzdelemben mérik össze erejüket. Szeretettel üdvözöljük kedves vendégeinket, Románia nagyszerű labdarúgóit. Biztosak vagyunk abban, hogy ez a mérkőzés tovább mélyíti a két nép közötti elszakíthatatlan kapcsolatokat, erősíti a sportbarátságot népeink fiataljai között. Mintha a középkorból sötétlenének felénk azok az idők, amikor soviniszta izgatással vertek éket a két nép közé, s ilyen módon igyekeztek elfeledtetni a nyomort, a letiportságot." Azért gyanítjuk ez a progpaganda keveseket hatott meg, és az 5:1-es győzelemben egy pillanatig sem a megbonthatatlan sportbarátságot ünnepelték.
Akkoriban még a nagyarányú magyar győzelmek voltak a megszokottak, ezért is élvezet nézni egy korabeli lőlapot. Az 1948-as 9:0-s mérkőzésről egészen elképesztően pontos statisztikát vezettek, a lövések helye mellett a percet sőt az erősségét is jelezték. Ilyen részletes infografikákat azóta se nagyon látni, igaz ennek az is oka lehet, hogy egy szezonban nem rúgnak annyit kapura a válogatottak, mint Bozsikék.
Az ötletgazda, a bukaresti Magyar Intézetet vezető Kósa András szerint a kiállítás nem titkolt célja az volt, hogy ne a történelem egyik játékát, hanem egy játék történelmét jelenítsék meg. Ezzel csak egyetérteni lehet, de azért a két ország feszült viszonyát nem lehet feledtetni a pályákon sem, nem véletlen, hogy a partdobást nézők párnahajigálásának értelmezi egy jó hetvenéves karikatúra, de azért annak mi is örülnék, ha ennél keményebb sem lenne a helyzet két szurkolótábor között.