Ellentétes félidőket láthattunk az Európa Liga döntőjében. Az első játékrészt a Benfica, a másodikat a Chelsea uralta, ám mivel az angolok határozottabbak voltak a kapu előtt, a győzelmet is megszerezték.
Első félidő
Az első félidőben a Chelsea átadta a területet a portugáloknak, és egy szűk 4-4-2-vel igyekeztek a pálya középső területeit lezárni. Ez általában sikerült is, bár a középpályán elég sokszor átcsúszott a Benfica támadása, de aztán a védők és a középpályások közötti térben elfogyott a tudományuk. Komoly lehetőségeik csak a szélen felfutó játékosok megjátszása után lettek, azonban ezeket mind elügyetlenkedték.
A kapu előtt hiányzott belőlük a gyilkos ösztön. Ennek főleg mentális okai lehettek, úgymint a Guttman-átok, illetve a hétvégén elveszített bajnoki (döntő) a Porto ellen.
A Chelsea támadójátéka ennél jóval egyszerűbb volt. A portugálok pont annyit kellemetlenkedtek az angol térfél közepén, hogy a Chelsea-nek ne legyen kedve a földön felhozni a labdát, így maradtak az előreívelések, amiket ha Torres meg tudott tartani, akkor következhetett egy átlövés a felérkező középpályások részéről, esetleg egy kiharcolt pontrúgás.
Második félidő
Ott folytatódott, ahol az első abbamaradt, igaz, csak egy pár percig. A félidő elején a Benfica ismét nekiesett a Chelsea-nek, azonban az angolok gyorsan magukhoz tértek. Elkezdték ők is zavarni az ellenfél labdakihozatalát, így a portugálok már nem masíroztak fel simán a támadótérfél közepéig. Ráadásul a kontráikat is az eddigi előrevagdosás helyett megpróbálták két-három gyors passzal a földön megoldani, amik veszélyesebbek is lettek ezáltal.
Óriási védelmi hiba után vezetést szerzett a Chelsea, majd Jesus, a Benfica edzője, gyorsan támadóbbá tette a csapatát a bal oldal átszervezésével. Gaitan került vissza balhátvédbe, elé állt be Ola John. Egy bal oldali labdakihozatal után ki is egyenlítettek a portugálok, és ekkor nagyszerű döntésnek tűnt a két csere és az átszervezés.
Ám addig is a Chelsea jobb, a Benfica bal oldalán játszó Ramirest foglalkoztatták a legtöbbet az angolok, az átszervezés után meg még nagyobb területe lett. Az angol támadások 46%-a a jobb oldalon futott.
Aztán Garay sérülése után Jardel került a bal belsőhátvéd posztjára, így még bizonytalanabb lett a Benfica védelmének az a része.
A Benfica vesztét is végül az átszervezett bal oldal okozta. Guitan egyáltalán nem érezte a balhátvéd posztját, ráadásul rengeteg védőfeladat hárult rá, mert az előtte játszó Ola Johntól sem kapott sok segítséget, Ramires pedig megállás nélkül robogott fel s alá.
Összegzés
Az első félidőben a Chelsea hagyta a Benficát futballozni, és erre csúnyán rá is fázhattak volna, ha a portugálok határozottabbak a tizenhatos környékén. Ám a portugálok elpuskázták a lehetőségeket, a Chelsea pedig váltott a második játékrészre. Elkezdték zavarni a portugál labdakihozatalokat, ezáltal megszűnt a Benfica nagy fölénye, illetve a kontrajátékukat is hatékonyabbá tették azáltal, hogy laposan kezdték felhozni a megszerzett labdákat. A Chelsea vezetőgólja után Jesus átszervezte, és sokkal támadóbbá tette csapata bal oldalát. Igaz, ez eredményezte a Benfica egyenlítését, de egyben ez is lett a veszte.