A Bajnokok Ligája döntőjének 94 játékpercéből 58 és fél perc volt a tiszta játékidő, ami kifejezetten soknak számít. Ebből 33 és fél percig volt a 2-1-re győztes Bayernnél a labda, a többi huszonöt a Dortmundé.
Ez is döntően befolyásolta az eredményt, de a statisztikákból az is kiderül, a Bayern nemcsak többször, de pontosabban is passzolt, ezzel segítette elő a támadások vezetését.
A passzoknál Bastian Schweinsteiger járt az élen, 87 kísérletéből 73 pontos volt, ami 84 százalékos hatékonyságnak felel meg, a másik oldalon hetven fölé sem jutott senki.
A BVB-nél Sven Bender 69 százalékos mutatója a legjobb, ami jól érzékelteti a két csapat közti különbséget. Különösen, ha azt is megemlítjük, a Bayernnél Lahm a második nyolcvan százalékkal, Alaba neve mellett pedig 77 százalék szerepel.
Schweinsteiger ráadásul nemcsak az alibipasszokat oldotta meg kitűnően, hanem a hosszú indításai közül is mindössze kettő volt pontatlan, tizennégy célba talált. (Gündogan és Hummels ketten együtt adtak ennyi pontos, hosszú labdát.)
Thomas Müller egyet rontott, kettő azonban tökéletes volt, az egyikből Robben egészen a kapuig ment, de akkor nem tudta bepasszolni a labdát.
Schweini Riberyhez tizenkétszer passzolt, Alabához tízszer, Robbenhez kilencszer, vagyis kijelenthető, a játék szervezésből is kivette a részét.
A hosszú labdáknál 57 százalékban pontosak voltak a müncheniek, tíz százalékkal nőttek riválisuk fölé. A BL-idénybeli átlaguk alatt játszottak így is, hét százalékkal. Erre szokták azt mondani: nem hagyott többet a Dortmund. A közép és rövid passzoknál is igaz, tíz százalékkal hatékonyabb volt a Bayern.